Breuer Marcell – a világhírű építész, akit hazája többször is megtagadott

Kaliforniai konyhámban ülök egy Breuer széken és tervezőjének élettörténetét olvasva azon gondolkodom, hogy ezt a rendkívüli tehetségű formatervezőt és építészt hazája nem egyszer, de többször is elüldözte, ám Breuer mégis magyarnak tartotta magát. Az az érzésem, Magyarország azzal, hogy megtagadta őt, nemcsak neki tett szívességet, de a világ építőművészetének is.

Kiskorában Lajkónak becézték és a pécsi gyerekből a 20. századi építészettörténetének egyik legfontosabb alakja lett, akit Marcel Breuer néven ismer a világ.

Pécs városában született 1902-ben, ott is érettségizett 1920-ban. Éppen betöltötte a tizennyolcadik életévét, amikor a magyar antiszemita törvényhozás megszavazta a Numerus Clausust. Breuer, a zsidó származású tizenéves, ezután „nemzethűség és erkölcsi tekintetben” megbízhatatlanná vált; hazája elutasította.

Továbbtanulni Magyarországon nem tudott, így hát Bécsben próbált szerencsét. Ott a Művészeti Akadémián kezd szobrászati tanulmányokat, de szerencséjére pécsi iskolatársa, Forbát Alfréd hamarosan Weimarba hívja. Ekkor kezdődik kapcsolata Walter Gropius-szal és a Bauhaus formatervező közösségével. Breuer is formatervezést tanul majd később tanít is Dessauban az „asztalosműhelyben”.

Ekkor tervezi híres csőszékét, a Breuer széket, ami ismertté tette a nevét. 1928-ban Berlinbe költözik és ezután kezdi tervezni és kivitelezni első épületét Wiesbadenben. Ezután főként építészként ismerik. 1933-ban egy párizsi pályázaton két első díjat is nyer és Zürichben is elkészül két lakóépülete.

Breuer 31 éves, és már neves építész, amikor 1933-ban Hitler hatalomra jut. Menekülnie kell. Naivan úgy dönt, hogy visszatér Magyarországra. Tervező céget akar alapítani, de ahhoz Mérnöki Kamarai tagság kell. Ekkor utasítja el Breuert másodszor is hazája, ugyanis nem veszik fel a Kamarába, nem kap engedélyt a tervezői munkára. Ezen még a korabeli magyar újságok is hitetlenkedtek. A Kamara szerint nincs műegyetemi építészdiplomája, és az, hogy a Bauhaus-nál felsőfokú tervezői végzettséget szerzett, nem elégséges. Mindenki tudta, hogy az akkor már neves építész elutasításában zsidó származása, és a Kamara antiszemitizmusa játszotta a főszerepet, hiszen, mint ahogyan akkoriban a Népszava is megírta, a Műegyetemre éppen a Numerus Clausus miatt nem juthatott be.

A meghökkent Breuer ezután Angliába megy, majd 1937-ben Gropius-szal együtt az USA-ba utazik, miután ott a Harvard Egyetem építészeti fakultására kap meghívást. A Harvardnak megfelelt, de a budapesti Kamarának nem. 1941-től Amerikában tervezni épületeit, 1946-tól New Yorkban önálló irodája van. 1981-ben ott hunyt el.

Modernista épületei alapvetően megváltoztatták a nemzetközi építészetet. Ö tervezte a párizsi UNESCO palotát, a Whitney Múzeumot New York-ban, Litchfield város középiskoláját Conneticut államban. Az ikonikus és hatalmas Szent János Apátságot Collegeville városában, Minnesota államban és a híres Stillman lakóházat. Könyvtáraktól gyártelepekig, épületek tucatjainak tervei kerültek ki irodájából.

Breuer művészetéről könyvek tucatjai jelentek meg Amerikában, és e sorok írója nem építészettörténész, hogy jelentőségét méltóképpen ecsetelje. De azért azt furcsának tartom, hogy szülőhazájában még emlékműve sincs. (Pécsett ugyan tervezték, de nem lett belőle semmi.)

1970-ben a Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktorává avatta, Breuer is eljött. Kedvesen fogadták, jól érezte magát. Passuth Krisztina készített vele interjút, abban Breuer elmondta: annak ellenére, hogy szülőhazája mostohafiúként bánt vele, ő a lelke mélyén mindig is magyarnak tartotta magát.