Bevezetés az imádkozásba  

Ma van a költészet napja. Turi Tímea versével köszöntjük, mely márciusi számunkban jelent meg.

Bevezetés az imádkozásba

 

Imádkozni voltaképpen rettentő unalmas.

Az a sok hajbókolás, könyörgés.

Visszatuszkolni a teremtést a magba.

 

Ezért nem is imádkozni járunk össze,

hanem megszokásból és a társaság miatt.

Jó összehajolva súgdolózni

és látni barátaink legszebb ruháit.

 

De egyszer majd hirtelen elcsendesedünk,

és a szemünket eltakarjuk.

Halljuk, de nem látjuk, ki szól.

 

*

 

Mikor csordultig volt a szívem, írni kezdtem:

és láttam, hogy ez jó.

 

De másnap visszaolvastam:

és rájöttem, hogy rémes.

 

Hogy lehet, hogy amit az egyik nap igaznak hiszel,

a másik nap hamisnak tűnik?

 

A teremtés ott kezdődik, hogy elválasztjuk

az őszinteséget és a hazugságot.

 

De a kettő közötti határvonal

egy vibráló lézervonás csak,

 

amire ráugorhat a macska,

de nem kapja el soha.

 

*

 

A breszlavi Náhmán rabbi szerint a lélek hozzájárulása nélkül

az ima olyan csak, mint a füst: üres, és nem száll fel Istenhez.

 

Könnyű azonban belátnunk, hogy a rabbi téved:

az imakönyvekben ugyanis szavak vannak, és nem lélekemelések.

 

Egyrészt ki tudhatja, ki mit érez?

Másrészt a szavak ugyanazok a szavak, amiknek mindig látszanak.

 

Az imát pedig, mint a szavakat, biztos pontoknak kell hinnünk.

 

És a füst tényleg felfelé száll.

 

*

 

Bosszantó kekeckedésnek tűnt,

hogy az esküvő előtti napokban külön kellett költöznünk,

amikor már hónapok óta együtt éltünk.

Ráadásul el kellett mennem a mikvébe

– sose voltam még addig.

Egy omladozó homlokzat mögött

meglepő wellness-élmény.

A hölgy parókában, kifogástalan kosztümben várta,

hogy lemerüljek, mégsem a meztelenség zavart.

Hanem a víz.

Óvatosan dugtam a fejem a felszín alá;

szólt is a nő, hogy nem lepett el teljesen.

Aztán még egyszer szólt. És harmadszor is.

De a negyedik, végül sikeres merülés után

valami jót éreztem: aminek nem volt köze,

isten ments, semmi spiritualitáshoz.

Hanem rájöttem, hogy az előttem álló

nemzedékek hosszú sorát csesztették így,

ahogy most engem is.

Hogy nem különbözöm.

És ez erőt adott.