Bemutatom Tarbay Dávidot
Az Amerikai Alapítványi Iskola első félévében önképzőkörünk lelke volt, aztán egyszer csak elköszönt: másnap alijázni fog. Három héttel később vastag paksaméta érkezett Beer Shevából, benne Dávid bejelentése: megalapította az önképzőkör „Izraeli Tagozatát”; s mellékelt is rögtön egy terjedelmes szöveget: a műfordítási pályázatunkra készített Jiri Veil-fejezetet. Aztán a ládák és csomagok nyilván a helyükre kerültek, megérkezett a zongora is, Dávid sokat csellózott, megtanult ivritül. Felvették a neves tel-avivi Thelma Yellin Művészeti Gimnázium zenei osztályába, megtanult bőgőzni is, időnként izraeli és európai turnékra megy a zenekarával, az utóbbi időben pedig leginkább a zeneszerzés vonzza. Irigylésre méltóan sokat olvas, éjszakánként pedig ír. Verset, prózát, „szövegeket”. Kész rejtély, honnan veszi az időt még a levelezésre is, de tény: a levelek, kéziratok már negyedik éve jönnek-mennek. Az önképzőkör ma már csak emlék, Dávid felnőtt. Tizennyolc éves.
*
Dávid ma már tizenkilenc éves, s mint édesapja, Tarbay Ede költő leveléből megtudtuk, „a jeruzsálemi Filmművészeti főiskolára jelentkezik (Tarkovszkij volt az egyik szakdolgozat témája), zeneszerzésből érettségizik, valamit konyít a forgatókönyvíráshoz, nagyon jó fotókat készít, s mindezt ott tudná egyesíteni…”. Dávid Ávidán fordításainak megkésett közléséért valamennyiünket kárpótolhat az a válogatás, amit Pilinszky János mára klasszikus verseiből Tarbay Dávid héberre fordított, s az Iton 77 című izraeli lapban közölt. Egy „alig érett” fiatalembert, készülő műfordítót ajánlunk az olvasók figyelmébe tehát, aki két nyelv között immár oda-vissza tolmácsol.
sz. t. g.
Címkék:1996-04