„Az én életemet is megmentette a művészet”

Írta: Bóka B. László - Rovat: Film, Kultúra-Művészetek

Az idei a 7. Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztivál. A Művész és a Puskin mozikban több mint húsz filmre és számos ingyenes kísérőprogramra, beszélgetésre ülhettek és ülhetnek még be az érdeklődők. A tavalyi évhez hasonlóan Budapest mellett idén is voltak vetítések Debrecenben, Győrben és Szegeden. A fesztivál keretében érkezett Budapestre a Jómadarak című film rendezője Eliran Elya és az egyik főszereplőt játszó Adar Hazazi Gersch. A megtörtént esetet feldolgozó film a Jeruzsálemi Filmfesztivál legjobb első filmnek és legjobb operatőri munkának járó elismerését kapta 2017-ben.

Jómadarak ✡ 7. Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztivál

Fiam, semmire se fogod vinni az életben! Csinálj filmet, legalább addig nem rontasz el semmit! Héber nyelven, magyar és angol felirattal | izraeli film | 88 perc, 2017 A forgatókönyveket és verseket író Assi élete holtpontra kerül, tele van kétségekkel a múltját, jelenét és jövőjét illetően.

A Jómadarak főszereplői problémás fiatalok. Erős mozi, nagyon tud hatni az érzelmekre. Ehhez az is hozzájárul, hogy szinte az egész film közelik sorozata és ezek a közelik fiatal emberi arcokat mutatnak, teli érzelemmel. A Művész moziban rendezett vetítésen gimnazista fiatalok ültek, akik a film minden rezdülését értették és „vették”, sőt a bemutató után rendezett beszélgetésen is bátran kérdeztek az alkotóktól. Jómagam a középiskolásokkal történt találkozó után beszélgettem a film rendezőjével, Eliran Elya-val és az egyik fiatalt alakító Adar Hazazi Gersch-sel.

 – A filmet mindenütt a világon úgy hirdetik, hogy megtörtént eseményeken alapul. Hol, milyen körülmények között találkozott az eredeti sztorival?

– Úgy gondolom a mozi lényege nem más, minthogy bemutassa a való életet. Ebben a filmben természetesen nagyban benne vannak a saját, személyes tapasztalataim is. Benne van a moziban édesanyám és az én, illetve a tanítványaim és köztem lévő kapcsolat is, mert eredetileg tanár vagyok. Minden tapasztalat ott van a vásznon, amit a saját családommal, a környezetemmel és a tanítványaimmal átéltem. Nagyon hasonló környéken nőttem fel, mint ahol a film játszódik, és nem tagadom, az én életemet is megmentette a művészet. Konkrétan a film adott értelmet az életemnek. Önkéntes munkát is vállaltam, ott történt egy eset, hogy egy fiú, akivel foglalkoztam, gyilkosságot követett el. Az ügy nagy port vert fel Izraelben. Ez az eset és az a fiú ihlette a film központi alakját, Edent (Adar Hazazi Gersch).

Jómadarak közönségtalálkozó a fesztivál-megnyitó után. Jobbra a rendező, Eliran Elya, középen a film kamasz-főszereplője Adar Hazazi Gersch (Fotó: Mayer András)

– Az elmondottak alapján tekinthetjük a filmet önéletrajzi ihletésűnek?

– A filmben vannak olyan részletek, amelyek a saját éltemből vettem, de ahhoz, hogy ott legyen a dráma és létrejöhessen egy jó forgatókönyv, ahhoz persze változtatni kellett a valóságon.

– Magyarországon, főképpen színházi előadásokkal kapcsolatban lehet gyakorta hallani azt a vélekedést, hogy minek nézzek olyasmit, ami a való életről szól, azt utálom, abban élek, hagyjanak békén, szórakozni akarok. Nem fél attól, hogy hasonló módon állnak majd a Jómadarakhoz?

– Nem, nem tartok ilyesmitől. Azt gondolom, bárki tud azonosulni a filmem szereplőivel, mindenki meg tudja találni a maga kötődési pontját.

– Miközben a forgatókönyvet írták és a filmet forgatták, elképzelte, kik fogják nézni ezt a filmet, illetve azt, kinek szánja a Jómadarakat?

– Főképpen a tinédzsereknek, családoknak szántam ezt a filmet. Úgy képzeltem, ők fogják majd nézni. Arra nem számítottam, hogy ekkora sikere lesz. A világ minden tájáról érkeznek hozzám üzenetek a filmmel kapcsolatban. Egyébként a filmet eddig csak Izraelben 150 ezer ember látta.

– Elgondolkodott azon, mi lehet ennek a sikernek a titka?

– Azt hiszen, nagyon egyszerű: a film igazsága, mert ez a film a szenvedélyről és az igazságról szól. Ráadásul azok többsége, akik a filmben játszanak, nem képzett színészek, mégis, azt hiszem „átjön” a vásznon a szenvedélyük.

A két főszereplő a film egy kockáján

– Hogyan tudott ezekkel a lányokkal és fiúkkal úgy dolgozni, hogy a nézőnek egy perc kétsége sincs afelől, hogy akiket a filmen lát, azok profik?

– Ez egy hosszú és intenzív folyamat volt. De a lényeg csupán annyi, hogy hinni kell bennük. Megpróbáltam átadni nekik azt az érzést, hogy bármit meg tudnak csinálni a kamera előtt, csak akarniuk kell. Sokan voltak azon az állásponton, például az izraeli filmalapnál is, hogy 14-16 éves amatőrök ezt nem fogják tudni megoldani, jobb volna, ha profi huszonéves színészeket szerződtetnék. De én azt mondtam, nem. Ismertem ezeket a fiatalokat, tudtam, hogy milyenek, mint ahogyan azt is tudtam, hogyan képesek egymást is tanítani. Hittem bennük, lehetőséget adtam nekik és igazam lett.

– Talán avíttnak tűnik a kérdés, de mit gondol, mi a Jómadarak üzenete, ha úgy tetszik, tanulsága?

– Nem is tudja elképzelni, hány üzenetet kaptam tinédzserektől, de talán még többet fiatalok szüleitől. Olyan srácoktól is kaptam levelet, akik a filmbéli fiatalokhoz hasonló körülmények között élnek. Azt írták, hogy magukra ismertek a filmben és mindezt, amit csinálnak, abba szeretnék hagyni. Szülőktől olyan üzeneteket kaptam, hogy magukra ismertek és több időt akarnak tölteni a gyerekeikkel. Volt olyan anya is, aki megírta, hogy még a munkahelyéről is kilépett, hogy több időt lehessen a fiával.

A film főszereplőjéhez, az Edent játszó Adar Hazazi Gerschez fordulok, aki alig múlt 18 éves.

– Ha jól tudom, azt mondta, ez volt az első és utolsó filmje. De miért, mikor egészen elképesztő figyelemmel, árnyalatokkal és érzelmekkel játszotta Edent? Komoly jövője lehetne a filmvásznon.

– A válasz nagyon egyszerű. Valóban ez volt az első film életemben. Tinédzser voltam, új dolgokat akartam kipróbálni. Ez egy fantasztikus tapasztalat volt. De azért az utolsó, mert rájöttem, nem az a legfőbb célom az életben, hogy színész legyek.

– Tudja mivel akar foglalkozni?

– Jó kérdés, bevallom, még fogalmam sincs, nem tudom, igazán mire vágyom. Az biztos, hogy befejezem az iskolát, aztán társadalmi szolgálatban szeretnék részt venni, utána jön a katonaság, a többit pedig majd meglátjuk.