Az agyagmacskáktól az utolsó imáig – Bán Mariann emlékkiállítás

Bán Mariann (1946-2014) Fuga-beli emlékkiállítása alkalmas a lelki nyugalom megzavarására.

Eddigi tárlatain, az elmaradhatatlan pogácsákat és almákat rágcsálva, örvendtünk szellemességén, gunyoros báján, technikai tökéletességén, kulturális utalásain, és vártuk a folytatást.

A mostani tárlat végigvezetett Mariann világán, a seggen fütyülő pólyástól a szövegeket hordó agyag sztélékig, és a betűket síró, halotthalvány porcelán kövekig.

Így már nem tudtam nevetni a dagi, tornamezes angyalokon, az agyag skatulyákon, melyekből mindig kilóg egy lusta macska farka, a pici harci szekereken, sípokon, körtemuzsikákon, fütyülőkön, fuvolákon, harangokon, perselyeken, szúrós szemű teráfokon, a lepkegyűjtő dobozon, amelyben rezzenéstelenül sorakoznak a bársonyos babák.

Akkor nem hallottam meg, most hallom, hogy keserű távolságtartásról vallanak a tárgyak. Egy kérdést kerülgetnek makacsul: vajon jó-e ez a szép Világ?

 

Itt ez a sok csoda agyagból – hangok, macskák, madártollak, paplangombok, csíkos harisnyák, csecse-becsék. Merjünk akkorák lenni, amekkorák vagyunk. Ám egyszer csak vége a sok bűvös apróságnak, és megjelenik az agyagon az írás. Az emberiség első írása agyagba íródott.  Mariann az élete utolsó szakaszában agyagba írta a számára fontos szövegeket. Emberi jogokról, és a jogok megtiprásáról, a rá jellemző csúfondáros  ünnepélyességgel.

 

Végül pedig a zsidó sírokra való porcelán emlékköveken betűk sóhajtanak: szegény Dezső bácsi, szegény Aranka.  Dezső bácsi és Aranka létéről, auschwitzi meggyilkolásukról Mariann csak ennyit tudhatott meg a családjától.

Egyszer felhívott telefonon, elmesélte, hogy egy zsibvásáron héber betűkészletet vett, és az egyik emlékkőre ráírná, hogy Shoa, de nem tudja, hogy kell.  Most láttam, hogy készített egy követ, amelyiken csak a héber ábécé betűi vannak. Szeretném elmondani neki azt a haszid mesét, mikor az amhorec bemegy a templomba, meghatódik a buzgón imádkozó zsidók láttán, és felsóhajt: Mindenható, én nem tudok imádkozni, nem tanítottak meg rá. Csak az alef-betet tudom, elmondom neked, és kérlek, írj belőle egy olyan imát, amelyet meghallgatnál.

 

A kiállítást december 12-ig lehet megtekinteni a Fuga Építészeti Központban; Budapest, V. Petőfi Sándor utca 5.

Köszönet illeti Nagy Bálintot a segítségért.