Asszonysors, szegénysors, bevándorlósors

Írta: Szántó T. Gábor - Rovat: Kultúra-Művészetek, Színház

Nem először járt Pesten a Beer Seva-i színház, mely ezúttal Hana Azoulay-Hasfari Slichot című darabját hozta el Shmuel Hasfari rendezésében az Átrium Színházba a Zsidó Művészeti Napok keretében. Egy eltűnt marokkói zsidó anya és őt kereső négy lánya történetét láttuk Netivotból, egy szegény izraeli településről. Másfél napot egy szétesett család életéből, Jom Kippur előtti délutántól a böjt végéig.

Maayan Kaufman photography

A szlihot jelentése engesztelés, bocsánatkérés. Bár a zsidó naptár ezt írná elő az ünnepre, a középkorú asszonyok között az ünnepre készülve a legkevésbé sem működik a kiengesztelődés. Egész nyomorult életük felkérődzik, miközben nyolcvan éves anyjukat keresik. Fanny, a kamaszként pasikat váltogató, otthonról elűzött lány, aki sikeres vállalkozó és lenézi a többieket; házasságában felőrlődő nővére, Malka, a hátébé, aki azt hiszi, hogy férjét Fanny anno elcsábította és azóta mindenkire féltékeny; Evelyn, az ortodox asszony, akit anyjuk vallásos bentlakásos iskolába kényszerített, összetörve színésznői álmait; s Amira, a szorongó filmszakos lány, aki képtelen befejezni első forgatókönyvét.

Az anya visszaadta lakását az önkormányzatnak és eltűnt, de nemcsak ő hordoz titkot, hanem mindegyik lány. Sebzett, agresszív asszonyok múltja tárul fel egy egyszerű, írástudatlan anya, és egy elnyomó apa otthonába visszatérve. Fanny szeretetlenségében menekült ágyból ágyba, míg abortusza nem lett, s most egy külföldi béranya szül neki gyereket. Evelyn legalább a vallásos anya szerepét akarja tökéletesen játszani, és bűntudatában vezekel, hogy gyűlöli anyját, ezért súlyos betegségében is böjtölni és szülni akar. Amira nyugtatón él, és hazamenekült a túlfűtött Tel Avivból, ahol képtelen megkapaszkodni az értelmiségi létben. Malka pedig dologtalansága, romantikamentes élete és sebzettsége miatt fantáziál férje mellé szeretőket, immár két évtizede.

Maayan Kaufman photography

Romokban hever mindnyájuk élete, egymást marják, de vigaszt is csak a másik adhat. Gyűlölik a bevándorló prolilétet, szüleik sorsát, de csak ebben a netivoti lakásban találnak mégis haza és egymásra, csak egymást képesek gyógyítani, feltárva életük fájdalmait – ha és egyáltalán.

Pergő párbeszédek, jól elválasztható, és egymással élesen szemben álló, vitatkozó karakterek, állandóan magas hőfokú cselekmény, mely alig hagy pihenőt két összecsapás között. Az árnyalatok mégis szépen körvonalazódnak: a vallásos asszony mögött is ott lapulnak a lánykori világi ambíciók, a siker mögött is ott a magány és a kétségbeesett szeretetvágy. A megcsalt asszony is készen állna a csalásra a szerelemért, és az anyjával élő, kamerával a kezében testvéreit felvevő lány, saját titkán túl anyjuk titkát is őrzi a fináléig, a neilá imádságig, amivel véget ér a böjt, és a hagyomány szerint bezárul az ég kapuja.

Az anya nem eltűnt, hanem, mint videóüzenetéből kiderül, visszament meghalni özvegy nővéréhez Marokkóba, mert ő maga is magányos volt, gyökértelen és szeretetlen, akárcsak lányai: ezért nem tudott több szeretetet adni.

Asszonysors, szegénysors, bevándorlósors. Hontalanság, hangoskodás, szidalmak, könnyek, összeborulások. Középkategóriájú dráma, temperamentumos, majd meghatott színésznők, akiket Pesten az Átriumban négyszer is visszatapsolt a részben héber színpadi szóra kiéhezett izraeliekből, nagyrészt kíváncsi és hálás pestiekből álló közönség.

Szereplők: Evelin Hagoel, Orly Tobaly, Maayan Turgeman, Yael Eitan
Író: Hana Azoulay-Hasfari
Kellék és jelmez: Judith Aharon
Rendező: Shmuel Hasfari