Aki segített Hannah Arendtnek és Marc Chagallnak Amerikába menekülni – Új minisorozat a Netflixen

A sorozat főhőse Varian Fry amerikai újságíró, történelmi személy, aki először Németországban az utcán szembesült a zsidók minden következmény nélküli bántalmazásával 1935-ben és arról cikket jelentetett meg a The New York Times c. lapban.

Anna Winger, az „Unorthodox” társrendezője Julie Orringer „The Flight Portfolio” (Menekülés dosszié) c. regényéből Transatlantic címmel készített hét epizódból álló minisorozatot, amelyet a Netflix április 7-én kezd sugározni.

A háború kitörése után Fry megalapította az Emergency Rescue Committee-t (ERC), majd a Vichy Franciaországba utazott, és Marseille városában megkezdte mentőtevékenységét. 1940-ben ő juttatta Amerikába Franz Werfel írót, és Thomas Mann családját. Munkájában elsősorban Mary Jayne Gold dúsgazdag amerikai örökösnő és Albert Hirschman német zsidó közgazdász, továbbá segítőkész és vállalkozó szellemű amerikaiak támogatták.

Varian Fry kibérelte a városon kívül fekvő “Villa Bel Air”-t, és védenceit ott helyezte el ideiglenesen. Ő és az ERC gondoskodtak arról, hogy a menekültek eljussanak Amerikába. Mintegy 2000 zsidó és náciellenes személy jutott el így az Egyesült Államokba, – többségükben ismert művészek, írók és gondolkodók, így a filozófus Hannah Arendt, a zeneszerző Alma Mahler, az orvosi Nobel-díjas Otto Meyerhof, a képzőművész Marc Chagall,  André Breton és Max Ernst, a litvániai zsidó szobrász Jacques Lipchitz.

A francia vezetők és az USA semlegességét hirdető amerikaiak nyomásának dacára az illegális embercsempész tevékenység 1941 augusztusáig folytatódott, amikor is Varian Fry-t letartóztatták, majd kiutasították Franciaországból. A zsidók sorsa továbbra is foglalkoztatta, róluk a “The Massacre of the Jews” címmel írt riportot, amit a The New Republic lap 1942. decemberben hozott le és ami az egyik első híradás volt a náci rémtettekről. Julie Orringer 2020 júliusában a Népszavának adott interjújában idézte föl az első mondatot: „Vannak annyira szörnyű dolgok, amiket tisztességes férfi vagy nő el sem hisz, és a civilizált világ szörnyülködve riad vissza ezek hallatán. A nácik által elkövetett módszeres népirtás riport ebbe a kategóriába tartozik.”

Fry az amerikaiak közül elsőként kapta meg a „Világ Igaza” kitüntetést a Jád Vasemtől.

Julie Orringer magyar származású amerikai író. Első regénye, (az itthon 2011-ben megjelent) Láthatatlan híd magyar nagyszüleinek Holokauszt-drámáját és Amerikába emigrálásuk történetét dolgozza fel. Az interjú idején egy elbeszélés-gyűjteményen dolgozott, ahogy ő mondja, modern, dühös asszonyokról, és írt egy a szülővárosában, New Orleansban játszódó regényt is, elfogadásról és kirekesztésről.

Ami az Emergency Rescue Committee-t illeti, az beolvadt az 1933-ban Albert Einstein által alapított International Relief Association nevű szervezet New Yorki részlegébe. Akkor az ERC nevet váltott, és International Rescue Committee, vagy IRC lett. A kezdetektől máig több mint húsz millió menekültet segített, akik 40 országból érkeztek.

Az osztrák színész, Lucas Englander.számára a “Transatlantic” személyes ügy. Cseh nagyapja, Děda, a németek által megszállt országból menekült New Yorkba az 1940-es években és ott osztrák zsidók szervezetéhez csatlakozott. Új otthonában kapcsolatokat épített és maga is fogadott be menekülteket.

A háborús hősökről szóló film legalább olyan elbűvölő, mint amennyire komoly és szerteágazó. Az alapjául szolgáló regény inkább nevezhető fiktív, mint valós életrajznak. Éppen ettől tökéletes anyag Winger számára, aki az Unorthodoxban bámulatos tévé adaptációt alkotott Deborah Feldman realitáshoz ragaszkodó önéletrajzából.

A Menekülés dosszié-ban a fiktív Fry homoszexuális, és a sorozatban is annak mutatkozik. (Bár ez nem olyasmi, ami valaha is kiderült a valós Fry-ról, a könyv középpontjában viszont az ő tiltott szerelmi vágya áll.) A Netflix sajtótájékoztató előzetese szerint a Marseille-i villában „a halálos veszély átadja helyét váratlan együttműködéseknek és heves szerelmi kapcsolatoknak.”

Winger azt mondta az egyik sajtótájékoztatón: „Az ember még a legsötétebb körülmények között is képes teljes életet élni, örömöt lelni és megőrizni humorérzékét – ez a Transatlantic lényege. Már alig várom a bemutatót.”

Kweller.com – Bassa László