A titkos zsidó egyiptomi hastáncosnők

Leila és Lamia Jamal hastáncukkal a múlt század ötvenes éveiben ámulatba ejtették Kairót, majd az egész világot.

Történetünk úgy kezdődik, hogy egy Fishel Alpert nevű fiatalember Csernovicból, az Osztrák-Magyar Monarchia Bukovina nevű tartományának székhelyéről felköltözött a birodalmi fővárosba, hogy ott, zenei tanulmányainak végeztével a Bécsi Filharmonikusok hegedűse legyen. Talán a világválság késztette arra, hogy Európán túl próbáljon szerencsét és találjon biztosabb megélhetést és zenekart magának; így került az egyiptomi Alexandriába, ahol találkozott Jini (Janina) Elpert operaénekesnővel. Egymásba szerettek és házasságukból két leányuk született: Helena (1930) és Bertha (1932).

A nővérek már korán balett órákra jártak, és a klasszikus képzésen túl serdülőkorukra elsajátították a keleti táncokat. Nagy szerep jutott ebben édesanyjuknak, aki a családfő előtt is igyekezett titokban tartani a hosszú és kimerítő táncórákat. Az erőfeszítések meghozták gyümölcsüket: a lányok tökéletesen elsajátították a keleti táncok művészetét, különös tekintettel a mediterrán Sharkiyára. Tökéletes összhangban mozogtak egymással és a zenével.

A 14 éves Helena és a 12 éves Bertha karrierje az egyiptomi főváros peremén található Helmieh Palace nevű éjszakai mulatóhelyen bontakozott ki. A tulajdonos különleges súlyt fektetett a díszletekre, színpadi kellékekre és kosztümökre, a hiteles zenei aláfestésre, és a pontos koreográfiára. A hallatlanul népszerű klub az újfajta keleti kultúra egyik szülőhelye lett. Uralkodásának vége felé I. Faruk király is előszeretettel látogatta az intézményt, amelynek elsőszámú csillagai Leila és Lamia voltak. Fordulópontot jelentett, amikor az addig sikeres Alpert papa tönkrement, és a testvérek lettek a családfenntartók. Leila és Lamia végül “The Jamal Twins” művésznéven léptek föl. Származásukat sikeresen titkolták: senkinek eszébe sem jutott, hogy a lányok nem arab származásúak.

Az „ikertáncosnők” híre elterjed a világban; édesanyjuk mindenhová elkísérte őket, és a lányok erkölcseire is éberen vigyázott.

Lys and Lyn Gamal (1954) ليز ولين

Egyptian sisters Lys and Lyn Gamal perform in a scene from the 1954 Egyptian movie ‘Al Anisa Hanafi’ (Miss Hanafi الآنسه حنفى ), In this scene comedian Ismail Yassin and Riyad al Qasabgi are enjoying a night out in a nightclub prior to Hanafi’s wedding.

Nasszer hatalomra jutásával kedvezőtlenebbre fordult a légkör Egyiptomban. Ugyanakkor a nővérek népszerűsége régen túlterjedt a határokon. Az indiai filmgyártás igényelte a keleti táncosokat; igaz – a Jamal nővérek népszerűsége mellett – az egyik film éppen a „szemérmetlennek” minősített betét miatt esett a cenzúra áldozatául.

1957 végén, egy sikeres távol-keleti turné kellős közepén apjuk Kairóban sürgönyt kapott, amiben arról értesítették, hogy a nővéreket Egyiptomban letartóztatás várja; kémkedéssel vádolják őket. Menedék után kellett nézniük. Egy ízben amerikai kongresszusi képviselők is látták az egyik előadásukat Bombayban. A honatyák el voltak ragadtatva, és az amerikai befogadó vízumok ezután gyorsan elkészültek.

A New Yorki szórakoztató ipar tárt karokkal fogadta a Jamal nővéreket, ahol Lyn és Liz néven léptek föl; táncművészetük éppen beleillett az akkori trendekbe. A dicsőség azonban nem tartott sokáig: mindkét lány jól menő üzletember férjet talált magának, akik aligha lehettek elragadtatva attól, hogy választottuk éjszakai klubokban lép föl. Táncoktatásra váltottak; ezen a téren különösen Liz volt sikeres.

Lyn Long Islanden halt meg 1992-ben. Liz jócskán túlélte; 2016-ban hunyt el. Második férje David Marks holokauszt túlélő lett, aki az illegális bevándorlókat szállító “Moledet” nevű hajón érkezett a brit mandátumterületre, egy évvel a zsidó állam megalakulása előtt. Később Amerikában sikeres bútoripari vállalkozó lett.

A Liz dicsőségét övező és őrző történetek, emléktárgyak és fényképalbumok mindig elbűvölték Davidot. Minthogy maga is részese volt a huszadik század viharos történelmének, úgy gondolta, hogy felesége élettörténete a zsidóság sokszínű mozaikjának része, és az örökséget 2017 áprilisában az Izraeli Nemzeti Könyvtár archívumának adományozta. A Jamal nővérek története így él tovább.

A The Librarians-ban megjelent cikk nyomán: Bassa László