Kortárs izraeli költészeti antológiát mutattak be a MüPá-ban
A szomjúság járványa címmel jelent meg a kortárs izraeli költészetet bemutató kétnyelvű antológia.
A Művészetek Palotájában, az Izraeli Nagykövetség által szervezett bemutatón jelen volt az antológia két szerzője, Roni Somek izraeli héber és Salman Masalha, arabul és héberül is író költő, akikkel rövidesen interjút közlünk.
Ohad N. Kaynar Izraeli Nagykövetség első titkár, szemben Roni Somek, Salman Masalha költők.
Winkler Nóra műsorvezető a színpadi program keretében egyes költők életrajzát ismertette, a jelenlévő költők felolvastak verseikből. Roni Somek a héber költészet újjászületéséről is beszélt. Hegedűs D. Géza és Hegyi Barbara tolmácsolásában, a Freedom Quintet zenei közreműködése mellett számos más szerző verse is elhangzott. Az esten a Rami Saari válogatta antológia fordítói: Uri Asaf és Marno János mellett, jelen volt a honi politikai és kulturális közélet számos notabilitása.
Ilan Mor nagykövet, aki maga is felolvasott a kötetből és felesége, Ora Mor
A színpadi programot követő fogadáson a magyarországi munkáját rövidesen befejező Ilan Mor izraeli nagykövet és Káel Csaba, a MüPa igazgatója mondott köszöntőt, lapunk főszerkesztője, Szántó T. Gábor író, költő pedig az antológia megjelenését méltatta. Beszédét az alábbiakban közöljük:
Szántó T. Gábor méltatta az antológia megjelenését. A színpad mellett Ilan Mor, Winkler Nóra, Káel Csaba
Bizonyára Önök is ismerik a viccet a külföldi turistáról, aki egy jeruzsálemi körút után az izraeli idegenvezető vállára csap, és azt mondja: „Milyen nagy dolog, hogy a Bibliát, ezt a csodálatos könyvet, az Önök kis nyelvére is lefordították”. Nos, a világ néha valóban ilyen kevéssé érti Izraelt. De fordítsuk komolyra a szót:
A távolság
„Szívem Keletre vágyik, s vagyok messze Nyugaton”,
Júda Halévi verssorát hiába mormolom,
mert sem én nem vagyok foglya senkinek,
sem Cion földjén nem urak már idegenek.
Csapdába estem: ízes lett itt a nyelv a számban,
nyugalmat napnyugaton mégsem találtam,
mert immár nincs akadály köztem és Cion között,
mégis itt vagyok, mert belém költözött
kétezer év kétsége, nyughatatlansága,
nincs messzeség, lábam az utat mégsem járja,
mert a távolságon, mi bennem nyílt, át nem hatolhatok,
a távolság immár én magam vagyok.
Hölgyeim és uraim!
Bizonyára láttak már kötéltáncost, ezért felesleges mondanom, szüntelenül vigyáznia kell, le ne essen a kötélről. A diaszpórában élő író, költő is efféle akrobata, ám gyakorta úgy érzi, alatta nincs is kötél, és zuhan. Érzéseit ekkor megpróbálja lefordítani a mások által is beszélt, írott nyelvre: szavakból fon kötelet, abba kapaszkodik. A diaszpórában élő író mindig azt a kötelet írja, amibe kapaszkodnia kell, hogy le ne zuhanjon.
Érzéseit azonban nem mindig tudja pontosan lefordítani a beszélt, modern nyelvre. Ezzel minden valamire való író, költő így van, s ennek minden valamire való író egyszersmind a tudatában is van. Ezért voltaképpen minden komoly író, költő diaszpórában, száműzetésben él, és a fordítás terheivel küzd, még ha a saját nyelvén hozza is létre írásait – akár a többséghez, akár bármiféle kisebbséghez tartozik.
A biblia nyelvén, héberül megszólalni közel kétezer évvel az ókori zsidó állam pusztulása után – Gersom Scholemtől, a zsidó misztika kutatójától is tudjuk – hasonló kötéltánc, mint amiről beszéltem. Egy olyan nyelven megszólalni a 20-21. században, melyen e nyelv hagyománya szerint Isten nyilatkoztatta ki a Törvényt, pláne költőként megszólalni, a nyelvből saját nyelvet teremtve, földről, esőről, oroszlánról, szerelemről, netán egyenesen hitről, kerubokról, Istenről és a szomjúság járványáról beszélni – ahogy a kortárs izraeli költők antológiája szerzői teszik –, minden esetben istenkísértés.
Az egyik nyelven írt verseket szerencsére többé-kevésbé le lehet fordítani egy másik nyelvre. Kortárs izraeli költészeti antológiát ünnepelni mindenesetre több okból is jelentős esemény anyanyelvemen. Mintha egy rég várt rokont fogadnánk. Különösen nagy dolog, ha több, számomra fontos ember közreműködött a kötet megszületésében. Ilan, aki kezdeményezted, szervezted, Uri, aki a Midrás, a Misna és a Zohár-fordítások után Jánossal együtt a verseket fordítottad, és mind, akik közreműködtetek, toda raba, köszönjük, nesz gadol haja po. Nagy csoda történt itt.
Bizonyos érzéseket azonban, mint említettem, nem nagyon lehet lefordítani modern, sőt posztmodern, ironikus nyelvünkre. Ilyen érzés az is, amikor például egy jó barát távozik.
Köszönetünk e barátnak – aki bámulatos energiákkal végezte munkáját Magyarországon – korántsem csupán ezért az antológiáért szól. Toda le kol, ve kol tuv, Ilan ve Ora! Köszönjük, minden jót!
Interjú Roni Somekh-hel, Salman Masalha-val és Uri Asaffal
A kétnyelvű antológia a Kalligram Kiadó gondozásában, Rami Saari válogatásában, Uri Asaf és Marno János fordításában jelent meg.
