A szenci után felújítják a szentgyörgyi zsinagógát is – zsidó emlékhelyek Szlovákiában
A Kultúrpolitikai Intézet két évvel ezelőtti felülvizsgálatában, amely a kulturális kiadásokat vette górcső alá, megállapította, hogy a Szlovákiában található műemléki ingatlan egynegyede sérült, sok esetben lepusztult állapotban van. A műemléki adósság hatalmas, az intézet 1,8-5,4 milliárd euróra becsülte. Ha a hozzáállásunk az eddigihez hasonló maradna – írja a ma7sk – megmentésük 180 évig is eltartana.
A pozsonyszentgyörgyi zsinagóga
Az intézet következtetései azt mutatják, ahelyett, hogy a műemlékek száma gyarapodna, inkább elveszítjük őket. Évente körülbelül tíz műemlék kerül le a nemzeti kulturális emlékek listájáról, mert egyszerűen „eltűnik”.
Így aztán mindig öröm, ha egy-egy enyészetté vált műemlék akár az utolsó előtti órában is megmenekül, mint például jelen esetben a pozsonyszentgyörgyi zsinagóga romosan is megkapó épülete, amely a szentgyörgyi zsidó közösség egyetlen műemléki ingatlana.
A ritka zsinagógát 1791-ben alapították, az ottani zsidó hitközség kiszolgálására, a zsidók 1869-től a város bérlőiként használták az Edelhofot, amikor is az a tulajdonukba került. A szentgyörgyi ortodox egyház 1876-ban kezdte felújítani a zsinagógát, amelyet ki is bővített, és mellé közösségi házat, ún. zsidó házat építettek, amelyben lakások voltak az alkalmazottak számára, egy korszerű mikve és egy nagy tanterem. A közép-európai zsidóság történetének egyik legnagyobb rabbija, Chatam Szófer is dolgozott itt.
Az imahelyiség megszűnése 1942-re nyúlik vissza, mivel a zsidó közössége ekkor deportálták.
*
Húsz évvel ezelőtt nyílt meg Pozsonyban a Chaszam Szófer-emlékhely, ahol a történelem útjai keresztezik egymást. A szocializmus idején egy csatornafedélen át lehetett megközelíteni, ma a világ minden tájáról zarándokolnak ide az ortodox zsidók – írta nemrég a dennik.sk.
2022. július 8-án, pénteken a délelőtti órákban – az emlékhely megnyitásának évfordulóján – az érdeklődőknek lehetőségük volt az előtérben nyílt alkalmi postafiókon az emlékhelyet ábrázoló egyedi kiadású borítékot az ugyancsak az emlékhelyet ábrázoló pecséttel lepecsételtetni, és a borítékokat a posta alkalmazottai a világ bármelyik pontjára továbbították. Ezzel azonban nem csak a bélyeggyűjtőknek kívántak kedveskedni.
A Duna-rakparton, a villamos-alagút bejáratánál található terület a híres rabbi, Chaszam Szóferen kívül további 23 jelentős, a 18. és 19. században Pozsonyban tevékenykedő zsidó tudós nyughelye, a sírhelyek fölé emelt építmény a szlovák főváros egyik – építészeti és kultúrtörténeti szempontból is – meghatározó pontja lett.
Fotó: Andrej Ban, The Other Slovakia 2002
Politikusok és más neves látogatók teszik évente tiszteletüket az emlékhelynél, de turisták és diákok is felkeresik. Évente egyszer, az úgynevezett jorcajt idején, vagyis Szófer halálának évfordulóján, a zsidó naptár szerinti Tisri hónap 25. napján (általában egy októberi napon) 24 óra leforgása alatt számos fekete kaftánt és kalapot viselő zarándok látogat ide a világ minden tájáról, de főként Izraelből és az Egyesült Államokból, számuk elérheti a 3500-at is. A csodálkozó járókelők számára ilyenkor megelevenedik a város feledésbe merült történelme.
„Megkérdeztük az ortodox zarándokokat, hogyan vélekednek az emlékhelyről. A zsidó hagyomány úgy tartja, hogy mivel a cádikok, vagyis a tudósok, igaz, szent emberek közvetlen kapcsolatban állnak az Örökkévalóval, a Salamon által épített jeruzsálemi templom lerombolása után az ő sírjaiknál elmondott imák könnyebben meghallgatásra találnak” – magyarázza Maroš Borský, a Zsidó Közösségi Múzeum és a Zsidó Kulturális Intézet igazgatója.
A Frankfurt am Main-ban született Chaszam Szófert, eredeti nevén Mose Schreiber, magyarosan Schreiber Mózest (1762–1839) a 19. századi rabbinátus egyik vezetőjének, az ortodox judaizmus szellemi atyjának tartják.
„A zarándokok azt mondták, Szófer írásait a világ minden táján a mai napig oktatják a jesivákban. Vallási szövegei mellett egy világi is fennmaradt, mégpedig Szófer feljegyzései a napóleoni időkből, mikor a várost ostromolták. Lokálpatriótaként nem akarta elhagyni a várost” – folytatja Borský.
Az emlékhelyet a földfelszín fölött húzódó pallón át lehet megközelíteni. Ennek az az oka, hogy a kohaniták, vagyis a Második Templom papjainak leszármazottai is beléphessenek – nekik ugyanis az előírások megtiltják, hogy temető földjére lépjenek, és kapcsolatba kerüljenek az elhunytak földi maradványaival.
Az említett masszív objektum átjáróján át egy előcsarnokba vezet az út, ahol kézmosásra szolgáló mosdótálat találunk, majd innen léphetünk be a kohaniták sírhelytől elkülönített imaházába.
Végül pedig lépcsőn juthatunk le az eredeti temetkezési hely fennmaradt részébe, ahol sírkövek és különös, a helyiség mennyezetén, a fölötte elhelyezkedő terem padlóján egészen a földfelszín fölött található teremig áthaladó üvegsztélék találhatók, melyek a holtak és élők világának megkapó és szimbolikus összekapcsolódását hivatottak jelképezni.
Martin Kvasnica építőművész a 7×7 sztéléből és sírkőből álló emlékhelyet jelképes temetőnek szánta – a hetes számjegy ugyanis a judaizmusban sajátos jelentéssel bír.
„Martin hívő keresztény. Lenyűgözőnek találom, ahogyan megértette a zsidó gondolkodást és szimbolikát. Az emlékhely alapok nélkül áll a földön. A palló, vagyis ahogy én hívom, a „kohanita járda” a temetőnél kezdődik és az emlékhely hátsó falánál ér véget, mindkét oldalát korlát övezi, hogy a kohaniták tudják, hová nem léphetnek be” – mondja az emlékhely szellemi atyja, a Pozsonyi Zsidó Hitközség egykori elnöke, Peter Salner néprajzkutató.
1806-ban Szófer a zsidó közösség meghívására Pozsonyba költözött, ahol 33 évig volt főrabbi, majd a háláchá (zsidó jog) egyik legtekintélyesebb ismerőjévé vált. Tanítással is foglalkozott, a babiloni száműzetés óta a legnagyobbnak számító, általa vezetett jesivának fénykorában 400 diákja volt. Halála után hozzávetőlegesen 1200 Responsuma (nagy rabbikhoz érkező kérdések és feleletek) jelent meg.
