A szabadkai Perl család és az irodalom

Petri György rokonsága

 

A Perl család egy ága az 1860-as években választotta Szabadkát otthonául. Gyökeret eresztettek a bácskai talajon, beilleszkedtek a magyar-bunyevác város társadalmába, s alig pár évtized alatt gazdag kereskedőkké váltak. A történelem viharai, a két világégés megtépázták a szerteágazó családot. Neveik azonban fennmaradtak, s többek között könyvekben őrzik az egykorvolt szabadkai zsidóság dicsőbb napjainak emlékét.

Az alábbi történetek Glavaški (Perl) Zita visszaemlékezéseiből valamint levéltári kutatásokból íródtak.

 

Szabadka és a zsidók

Az első zsidó családok 1775-ben, Mária Terézia idején érkeztek Szabadkára, ahol 1786-ban alapíthattak közösséget. Először csak használt cikkekkel, vassal kereskedhettek. Az első boltot Hajduska Salamon nyithatta 1795-ben.

Közösségük az akkori Magyar és az Erdő utcában telepedett le, ott volt a régi zsinagóga is. 1805-ben 67 zsidó vallású lakosa volt Szabadkának, 1900-ban 3024, 1944-ben 6105, 1946-ban 1065.

A város messzeföldön híres szecessziós stílusú zsinagógája 1902-ben épült fel.

Perl Zita visszaemlékezése szerint Szabadkán a város katolikus és zsidó lakossága az örömben és a fájdalomban is osztozott. Megtörtént, hogy egy-egy temetésen annyi ember jött össze, hogy a rabbi nem a temetőben búcsúzott az elhunyttól, hanem a temető előtti mezőn, mert többen voltak a gyászolók, mint a város zsidó lakossága összesen.^[1]

A világháborút túlélt zsidók egy része Gerson József rabbival a 40-es évek végén Izraelbe vándorolt.

A Perl család

A Perl család neves szabadkai kereskedőcsalád volt a 19-20. század fordulóján. Perl Sándor^[2] a ma Győr-Moson-Sopron megyéhez tartozó Sikátor településen született 1840-ben, s öccsével, Károllyal az 1860-as években jött Szabadkára.

Perl Sándor feleségével, Spitzer Bettivel hat gyermeket neveltek fel: Lajost^[3], Paulát, Bódogot^[4], Idát, Oszkárt és Jenőt^[5]. Az apa 1900-as halála után a Magyar és a Kovács utca sarkán található tollnagykereskedést a legidősebb fiú, Lajos örökölte.

Az első világháború, az impériumváltás és a gazdasági kapcsolatok megszakadása nem kímélte a Perl családot sem. A kereskedést eladták, a családtagok más-más országba kerültek.

A második világháború éveiben sorsuk ugyanaz volt, mint megannyi izraelitáé: deportálás, kényszermunka, halál.

Még mindig élnek viszont túlélők, akik emlékeikben őrzik a családtagokat, s azokat, akiknek nevei irodalmunkban is megjelen(het)nek.

Perl/Ács Jenő

Perl Jenő annak az aktív, művelt polgárnak a típusa, aki nélkül nem lett volna fejlődés az Osztrák-Magyar Monarchiában. 1881-ben született Szabadkán. Ács Jenő néven vált a szabadkai irodalmi élet résztvevőjévé. Diákkorában tagja volt a szabadkai gimnázium önképzőkörének, sőt, 1899. április 9-én „Perl Jenő VIII. o. t. Jókai „Népvilág” cz. munkáját ajánlotta fel az önképzőkör pályázatára beérkezett pályaművek közül a szónoki beszéd jutalmazására. Az önképzőkör Perlnek ajánlatáért köszönetét nyilvánitja.”^[6]. Gimnáziumi tanulmányai után jogot végzett, majd hazatért szülővárosába. A Függetlenség lap szerkesztője lett. 1910-ben jelent meg Olasz novellák című kötete, amely fordításait tartalmazza. A trianoni határmódosítás után Budapesten telepedett le.

 

Perl Attila – Petri György apja

Perl Attila nem foglalkozott irodalommal. Neve, alakja fia költészetén keresztül lett része a magyar irodalomnak.

Perl Lajos, Perl/Ács Jenő testvére büszke volt magyarságára, gyermekeinek – a legidősebb, Sándor^[7] és a leány, Zita^[8] kivételével – ősi magyar neveket adott: Ipoly Cirjek Károly^[9], Attila Ákos Jácint^[10], Lehel Álmos Gyárfás^[11], Kolos Zsolt Szilver^[12], Előd Árpád Illés^[13], Gellért Nárcisz Lénárd^[14].

A trianoni békedöntéssel Szabadka az újonnan alakult Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került, és a gyerekek szerb tannyelvű osztályokban folytatták tanulmányaikat. Ipoly és Attila kivételével gimnáziumot végeztek, ők a gimnázium negyedik osztálya után a kereskedelmi akadémia tanulói lettek.

1928 júniusában Attila a Weitzenfeld és Társa cégnél kezdett dolgozni, amely lótakarókat, zsákot, köteleket gyártott. “…az a kép, ami anyám elbeszéléseiből kialakult bennem róla – kötelességtudó, szelíd és családszerető ember volt -, kamasz koromban egyre kevésbé elégített ki, s úgy gondoltam, apám egy derék, de unalmas hivatalnok volt.”^[15] – írta róla fia. Weitzenfeld Marcell^[16] cége közben a tulajdonosok halála után részvénytársasággá alakult, majd 1934-ben a szabadkai részleg be is zárt. Attila ekkor került a Tekstilna Trgovina A. D. vállalat hódsági kirendeltségébe.

Hódság a két világháború között főleg németek lakta nyugat-bácskai kisváros volt, Attila itt ismerte meg későbbi feleségét, Butter-Walter Kornélia Katalint. A Butter-Walter családnak négy leánygyermeke volt, közülük az 1917-ben született Kató volt a legidősebb.

Az 1937. október 17-én megtartott esküvőjükről a helyi német nyelvű Die Woche című lap is beszámolt. A szertartásra a Szent Mihály arkangyal templomban került sor, a menyasszony húgai és a vőlegény húga voltak a koszorúslányok. Nászútjukat Olaszországban töltötték.

„koptatták cipőm talpát

az Örök Város egyenetlen kövei

ott voltak nászutasok hajdan apám meg anyám”^[17] – írta évekkel később fiuk egy versében.

Amikor a hódsági vállalat kirendeltséget nyitott a fővárosban, az ifjú házasok Belgrádba költöztek. 1941. április 6-án Németország megtámadta Jugoszláviát. Bácska, a szülőföld újra Magyarország része lett. Attila és felesége Belgrádból Budapestre költöztek. A férj a részvénytársaság ottani részlegében kapott munkát.

A világháború elérte Szerbiát, elérte Szabadkát, elérte a Perl családot is. Többen megjárták a hírhedt Sárga házat^[18]. Gellértet kapcsolatba hozták a búzaégetés gyanúsítottjaival, s 1941. november 18-án 14 társával kivégezték.

Petri Nagy Imréről szóló versében emlékezett meg az esetről:

„Nem a halottak élén, csak a hátuk megett
álldogálok tanácstalan, úttalan úton lépdelek,
félve, óvatosan, mint nagybátyám, húszévesen a húsvéti sárban,
amikor a magyar csendőrök kísérték a halálba,
az akasztófához, és azt mondták kedélyesen nagyanyámnak:
Na, gyüjjék jóasszony, még búcsút mondhat a fiának.
Öreganyám elájult. Gellért gondosan kerülgette a pocsolyákat:
rángatózó lábára a korszak mocska nem száradt.
Szerbzsidómagyar kommunista bácsikám a lakkcipőt
fontosnak tartotta, fontosabbnak mindennél és mindenekelőtt.
Ha elindulok Szabadkán az Ulica Gellert Perlován,
megtántorodok: hogy jövök ahhoz, hogy idejöjjek?
Hol van az én vanásom, ahhoz képest, ahogy ő volt?”^[19]

A világháború őrületében nagy örömmel jelentették az első unoka, Attila fiának megszületését:

 

Budapest 1943.XII. 24.
Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk remélem hosszú levelem megkapták. A kis Perl neve Gyurika Gellért lett, hogy jöjjön egy új név is a családba. A kis Gyuri XII. 22-én ¾ 7 órakor született meg nem ½ 3 kor. Szóval este 10 től tartott reggelig. Kató kicsit jobban van.
Millió csók
Kató, Gyurika, Attila

(Forrás: Perl Zita)

Sándornak és Ipolynak szerbtudásuk révén a bori bányából sikerült átszökniük a partizánokhoz, Lehelnek is sikerült átjutnia a szovjet csapatokhoz. Ők hazataláltak.

Kolozs a günskircheni táborban halt meg a tábor felszabadulásának napján. Elődöt a mühldorfi táborban dolgoztatták halálra, az apát, Lajost és Előd feleségét deportálták, ahonnan nem tértek haza. Attilát egy robbanás ölte meg.

Perl Attila fia, Petri György Budapesten nőtt fel, édesanyja és nagynénje nevelték, leveleiben tartotta a kapcsolatot szabadkai nagyanyjával, Milánkovics Katalinnal^[20]. Már ezek a levelek is arról számolnak be, az unokát, a majdani költőt, mennyire érdekli az irodalom:

Bpest, 1958. I. 26.

Drága Mamka!

„…Gyurika felolvas nekem, vasárnap délután pihenés beszélgetés – néha eljön egy-egy ismerős – családi körben. Gyurihoz eljönnek a barátai, ő is eljár színházba, moziba, többnyire vasárnap délelőtt, múzeumba, szereti az irodalmi előadásokat, felolvasásokat, nagyon élénk és minden érdekli…”

Kató

(Forrás: Perl Zita)

Bpest 1958. márc. 12

Drága nagymama!

Küldök egy szép tavaszi képet, ha már a valóságban tél van. Kicsit túlsokat foglalkoztam az irodalommal, és így a bizonyítványom csak négyes lett, de évvégére kijavítom.
Ezt én is remélem! Hogy van drága mamika, javult az egészsége? Most nagyon sok a munka (csak a kereset nem) de húsvét után félek, hogy nem lesz.
Számtalanszor csókoljuk
Kató és Gyuri

(Forrás: Perl Zita)

Petri György a 70-es 80-as években többször járt Jugoszláviában, író, költő barátait és családját is felkereste.

 

Perl Sándor/Sziráky Dénes Sándor

Sziráky Dénes Sándor vajdasági magyar költő volt. Már a 30-as évek elejétől publikált különböző lapokban, és első verseskötete, a Minden új a nap alatt is megjelent a háború előtt. Költészete azonban nem teljesedhetett ki, munkaszolgálat közben tűnt el Ukrajna területén 1943-ban.

„A kocsi kereke nem zörög, mert sárba süppedt.

A patkónak nincs szikrája, porban fut”^[21]

Perl Oszkár és Krausz Lenke^[22] fia, Perl Sándor 1905. március 12-én született. 1906-ban született húga, Piroska^[23], aki Havas István felesége lett. Miután a szülők elváltak Oszkár Budapestre költözött.

Perl Sándor szülővárosában végezte a gimnáziumot, 1915-ben kezdte az első osztályt Pásztory Endre magyartanár osztályában és 1923-ban érettségizett, immár Perl Alexandar néven. Unokaöccse, Lajos fia, szintén Perl Sándor egy osztállyal járt alatta, őt Perl Alexander néven említik az iskolai évkönyvek. Tanulmányait magyarul fejezte, kitűnő eredménnyel.

Sziráky Dénes Sándor írói nevéül édesanyja családjának települését, Szirákot választotta. A két világháború között alkotó magyar költő volt, akinek művei nemcsak vajdasági, hanem erdélyi lapban és magyarországi antológiában is megjelentek. Egykötetes szerző, verseinek gyűjteménye Minden új a nap alatt 1936-ban jelent meg Szabadkán, a Minerva kiadásában, s amelynek illusztrációit Balázs G. Árpád készítette. Oxygen című tervezett regénye nem jelent meg.

 

„Ne haragudj,

hogy amikor a lábadnál ülök és simogatod a

hajam finom szeizmográfként nem fogom fel

egészen minden gyengédségedet.

Szeretném, ha csak a te fiad lehetnék de jaj, a

szivemben nagy városok vannak.

Szép elhagyott babáim ti bejárt szerelmes városok

ne zúgjatok a harangjaitokkal ne kongjatok a

visszahívás szavával ne nehezítsétek

hűtlenségem terhét.

Szúr a katedrálisok tornya.

Ezerféle eszmétekre

igent és nemet akarok kiáltani.

Az agy kalapál és hogy hüsit a kezed!

Csak simogasd a homlokom mialatt én

kiélezett ujjaimat a mellembe szúrom

és kitépek onnét egy bonyolult világot.”^[24]

 

Perl Előd

Perl Előd az első világháború kezdetén született és a második világháború végén halt meg. Művelt, sok nyelven beszélő családjában egyaránt beszéltek magyarul és szerbül.

Perl Lajos és Milánkovics Katalin 1914-ben született fia volt. Az elemi iskola után a szabadkai gimnázium tanulója lett, ahol osztálytársa volt Jovan Mikić atléta, az 1936-os olimpiai játékok résztvevője és Heiblein Josip, aki német kapcsolatai révén 1944-ben kimentette a szabadkai gettóból Előd húgát, Zitát. Előd Zágrábban fejezte az állatorvosi kart, majd visszatért Szabadkára, ahol megnősült. A második világháborúban mühldorfi bányában dolgoztatták halálra, felesége, Müller Edit Auschwitzban halt meg.

Előd elejétől fogva szerb tannyelvű tagozaton végezte tanulmányait. Mégis magyarul írt: Szuboticai népszokások című írása megjelent a Városok, falvak című kiadvány 2. kötetében. A kötet a Jugoszláviai Magyar Könyvtár XI. kötete volt. A tizenegy oldalas írás sorra veszi a naptári év népszokásait, a farsangtól egészen a karácsonyig. Néprajzi témája ellenére az írás lírai hangvételű sorokat is tartalmaz: „A tavasz haragoszölden kibontakozott. A verőfényes nappal csak a virágok kelyhei néznek farkasszemet. A délelőtt lehellete még nem szárította le a könnyeket a fű sötétzöld szemeiről”^[25]

 

A Perl család leszármazottai ma már nem élnek a városban, de nevük fennmaradt az újságok, a könyvek lapjain, s egy letűnt kor világára emlékeztetnek bennünket.

 

 

Felhasznált irodalom:

Gerold László: Vajdasági magyar irodalmi lexikon. Újvidék : Forum, 2017.

Hicsik Dóra: Glavaski Perl Zita visszaemlékezése családjára és a szabadkai zsidóságra. Bácsország, 2015/3 128–130 o.

Hicsik Dóra (szerk.) : Izmos irodalmi kötelékben. Budapest : Dotnet, 2021.

Imenik žrtava Drugog svetskog rata na području subotičke opštine = Szabadka Község II. világháborús áldozatainak névsora. Subotica : Grafoprodukt, 2000.

Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. Újvidék : Forum, 2003.

Malusev Sándor: Szabadka sz. kir. város czim- és lakjegyzéke. Szabadka : Kladek és Hamburger, 1906.

Perl Előd: Szuboticai népszokások. In: Bródy Mihály (szerk.): Városok, falvak. Szubotica: Jugoszláviai Magyar Könyvtár, 1934, 45-55 o.

 

 

Képek forrása: Hicsik Dóra: Petri György szabadkai gyökereiről (Híd, 2016, 1. szám)

^[1] Boschán ügyvéd kislányának a temetésén 1937-ben. (Perl Zita közlése).

^[2] Perl Sándor (1840, Sikátor – 1900, Szabadka), kereskedő, városi bizottsági tag.

^[3] Perl Lajos (1868, Szabadka – 1944, Auschwitz).

^[4] Perl Félix/Bódog (1869, Szabadka – 1942?); a palicsi mezőgazdasági iskola tanára, 1920 után Csehszlovákiában élt.

^[5] Perl/Ács Jenő (1881, Szabadka –? Budapest), ügyvéd, szerkesztő, fordító.

^[6] Izmos irodalmi kötelékek. Budapest : Dotnet, 311 o.

^[7] Perl Sándor (1906, Szabadka – 1976, Szabadka).

^[8] Zita (1918, Szabadka –), tanár, iskolaigazgató.

^[9] Perl Ipoly Cirjek Károly (1908, Szabadka – 1993, Szabadka).

^[10] Perl Attila Ákos Jácint (1909, Szabadka – 1944, Budapest).

^[11] Lehel Álmos Gyárfás (1910, Szabadka – 2009, Belgrád), orvos.

^[12] Kolozs Zsolt Szilver (1912, Szabadka – 1945, Günskirchen)

^[13] Előd Árpád Illés (1914, Szabadka –1944, Mühldorf), állatorvos.

^[14] Gellért Nárcisz Lénárd (1919, Szabadka – 1941, Szabadka)

^[15] Petri Lukács Ádám: Apák és fiúk. In: Petri György: Petri György munkái III. : Interjúk. Budapest: Magvető, 2005 175 o.

^[16] Weitzenfeld Marcell (1880-1926) cége, 1902-ben alapította. 1930-ban belgrádi, hódsági, újvidéki és budapesti társakkal részvénytársasággá alakult. 1933-ban a belgrádi Tekstilna trgovina cég leányvállalata lett. Szabadkai kirendeltsége 1934. január 11-én szűnt meg.

^[17] Petri György: Hétsoros. In: Petri György munkái I. : Versek. Budapest: Magvető, 2003 383 o.

^[18] Az egykori banképület Macskovics Titusz tervei alapján épült 1880 és 1883 között. A második világháború idején politikai börtön volt. Ma a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karnak ad otthont.

^[19] Petri György: Hogy jövök ahhoz, hogy idejöjjek. In: Petri György munkái I. : Versek. Budapest: Magvető, 2003 346 o.

^[20] Milánkovics Katalin (1880, Szabadka – 1967, Szabadka); Perl Attila édesanyja, Pertl/Petri György nagyanyja.

^[21] Sziráky Dénes Sándor: Alföldi fények, hangok. In: Sziráky Dénes Sándor: Minden új a nap alatt. Szabadka: Minerva, 1936. 36 o.

^[22] Krausz Lenke a Szabadkai Önsegélyző Szövetkezet vezérigazgatója lett, a Tolnai Világlapja szerint ő volt az első nő Magyarországon, aki pénzintézetet vezetett

^[23] Perl Piroska (1906, Szabadka – 1944, Auschwitz)

^[24] Sziráky Dénes Sándor: Hűsítsd a homlokom. In: Sziráky Dénes Sándor: Minden új a nap alatt. Szabadka: Minerva, 1936. 35 o.

^[25] Perl Előd: Szuboticai népszokások. In: Városok…falvak. Szabadka: Jugoszláviai Magyar Könyvtár, 1934, 46. o.