A Saul fia stábja – Magyar Zsidó Kultúráért díj kitüntetettje

December 27-én, hanuka alkalmából, a Bethlen téri zsinagógában rendezett ünnepségen, jótékonysági koncert keretében adta át a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület 2016-os díjait. A Saul fia című film stábja a Magyar Zsidó Kultúráért Díjat vehette át. Kirschner Péter, a Mazsike elnöke laudálta őket:

Nincs olyan használható mondat, amelyben az alany és az állítmány egyezik, amelyet dicséretként nem mondtak el vagy írtak le a Saul fiáról. Nem volt vitánk abban, hogy ennek a filmnek az alkotói valami különlegeset és fontosat tettek hozzá a 20. század legszörnyűbb tragédiájának ábrázolásaihoz, történetének elbeszéléséhez, megértéséhez, a magyar zsidóság történetéhez. Mindezt még sokáig fogják elemezni kritikusok, történészek és a nézők egyaránt. Az eddig elnyert számtalan elismerés indoklásában a filmnek mindig más-más rétegét emelték ki.

Ehhez a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület döntése során nem sok mindent tudott és akart hozzátenni. Amit mi kiemelünk, az nem egy-egy alkotó vagy közreműködő teljesítménye. Egy olyan fantasztikus csapatmunkát értékelünk, amelyben nincsenek fontos és kevésbé fontos szerepek, feladatok. Mindenki egyetlen gondolat megvalósításának, egyetlen cél elérésének rendelte alá tudását, szorgalmát, filmes tapasztalatát; átélni az átélhetetlent, megértetni a megérthetetlent. Hogy ez sikerült, azt nem csupán és nem elsősorban az elnyert díjak jelzik számunkra, hanem az, hogy az elhallgatásról, a kibeszéletlenségről elhíresült kis hazánkban több százezren látták ezt a filmet. Meggyőződésünk, hogy bárhogyan is mentek be a moziba, ültek le a televízió elé, máshogyan jöttek ki vagy álltak fel utána.

Nem vállaljuk, hogy a díj ürügyén új értelmezést adjunk a filmnek. Ez minden néző joga és lehetősége. Számunkra a közösség megteremtése volt különösen fontos. Részben az alkotó közösségé, amelyre egy interjúban a látványtervező Rajk László mutatott rá legérzékletesebben, hogy minden elem, a legkisebb részlet is átélhetően hiteles legyen. A másik, a döntő a filmbéli sorsközösség. Mintha egy fordított Bábel-történet játszódott volna le előttünk. Minden szereplő, mások számára talán idegen, anyanyelvén szólalt meg. Mégis, mi nézők csak egyfajta nyelvet hallottunk, érzékeltünk és értettünk, amelyik nem a különféle szavakkal fejezi ki magát. Lehet-e ma fontosabb üzenete egy alkotásnak?

Talán megengedik, hogy személyes legyek, ha már rám esett a választás, hogy én adjam át a díjat. Édesapámat nem ismerhettem. Kamasz koromban tudatosult bennem, hogy valamelyik koncentrációs táborban halt meg. Számos filmet, könyvet, dokumentumot láttam, olvastam erről a szörnyűségről, de soha nem tudtam egyik nyomán sem elképzelni, egy-két megmaradt fényképe nyomán magam előtt látni, hogyan pusztították el. Most már tudom.

Visszatérve az eredeti gondolathoz. A Saul fia alkotói nagyon magasra tették a mércét. Magukat állították ezzel nehéz feladat elé. A közönség várakozása sem lesz szerényebb. A díj átadásával együtt azt kívánjuk a Saul fia valamennyi alkotójának, Nemes Jeles László csapatának, hogy bármilyen közös munkához is fognak a jövőben, hasonló összetartással, együtt gondolkodással, egymás munkája iránti alázattal tegyék.