A pécsi zsidó temető – fotóesszé

Az alábbiakban Cseri László fotóművész felvételeit láthatják a pécsi zsidó temetőről.

Pécs szabad királyi város 1780 és 1840 között – más, hasonló státuszú városokokhoz hasonlóan – akadályozta területén a zsidók letelepedését. Az első néhány zsidó családot csak a helytartó-tanács illetve a királyi biztos nyomására tűrték meg. A zsidóknak saját temetőjük nem volt, az elhunytakat a baranyai Baksára (Pécstől 22 km), vagy a tolnai Bonyhádra (Pécstől 40 km) kellett szállítani, az ottani izraelita temetőkbe.

Az 1824-ben Pécsre érkezett Stern Jakab megalapította a Chevra Kadisát amelynek nevében kérte a városi tanácsot, hogy jelöljön ki egy hold nagyságú területet temetőnek. 1827. októberében megtörtént a kijelölés, egy, a városközponttól mintegy két kilométerre elterülő legelőn, melyet aztán a zsidók palánkkal vettek körül, hogy megvédjék a legelésző állatoktól. A 19. sz. közepétől a pécsi zsidó közösség létszáma is folyamatosan emelkedett, ami a temető három holdra történő bővítését tette szükségessé. 1880-ban elkészült a halottas ház és szertartásterem, 1890-re befejeződött a megnagyobbodott temetőterület kőkerítéssel való körbevétele.1923-ban a temető újabb városi terület hozzákapcsolásával 6 holdra bővült. A Chevra-tagok csaknem teljes létszámban megjelentek az 1924. szeptember 24-i avatáson. Dr. Wallenstein Zoltán főrabbi a szokásos zsoltárének közben hétszeres körmenettel szentelte fel a temetőt. A halottasház és szertartásterem 1927-ben nyerte el mai formáját.

A temető sajátos hangulatához a síremlékeken kívül a növények is hozzájárulnak. A pécsi zsidó temetőben 26 lombhullató, fásszárú növényfaj található, virágaik jellemzően fehér és zöld színűek. A növényzetet további tű- és lomblevelű örökzöldek gazdagítják. A lucfenyőkre, hegyi juharokra és nyugati ostorfákra, valamint a sírkövekre borostyánok, ősszel színpompás levelű tapadó vadszőlők futnak fel.

Sós Csaba