„A nyelv temető, amely magába nyeli a holtakat”

Írta: Szarka Zsuzsa - Rovat: Irodalom, Kultúra-Művészetek

Hatalmas kockázat kinyitni egy emlékekkel teli, visszazárhatatlan dobozt. Halálvágy, kétségbeesés, örvény és kábulat – mindez, amivel 2014-ben tragikus pillanatában Borbély Szilárd szembenézett, miközben hosszú ideje stilizálta kafkai családtörténetté a saját drámáját. A fikció és emlékezés emlékműve töredékeiben maradt az utókorra.

Borbély Szilárd

A színhely: Kelet-Európa; mocsaras, vizek szabdalta, járhatatlan vidék, zsúfoltan is magányos városi terek, apák és fiúk között kopott garasként cserélgetett szavak. Némi „színtéreltolódás” a kizökkent időben: Prága, Moldva, utcák, hidak (ahonnan jó lenne lezuhanni) és bérpaloták.

A fiktív történet egyik szálán Kafka apja, Hermann súlyos egyénisége, a másikon Franz élete és írás iránti megszállottsága tárul fel, de mások is megjelennek az irodalmi térben.

Borbély Szilárd befejezetlen kötete, a Kafka fia előbb jelent meg németül, mint magyarul. Több mint tízévnyi, megtorpanásokkal írt utolsó műve ez a bizonytalan torzó. Sűrű, titokzatos, utalásokkal átszőtt, nehezen értelmezhető olvasmány. Mégis, mi ez? Esszéregény? Töredékes regény, ami nem regény, nem is klasszikus családregény? Már a címe is különös. Kafka fia; mégis, ki lehet ő, hisz fel se bukkan? Ígéret marad. Max Brod teremtette egy pletyka alapján ezt a mítoszt, ő varrhatta rá az apaságot barátjára.

Kafka fia inkább a szerző, Borbély Szilárd, aki gimnazista korában írói ikertestvérét vélte felfedezni a fürdőszobába hurcolt Kafka kötetbe pillantván (Kafka a fürdőszobában).

Mielőtt belépnénk a fejezetek labirintusába, jó, ha tudjuk, hogy Kafka kissé eltorzította a képet az apjáról: a nagyhangú, zsörtölődő apa nem volt elnyomó zsarnok. A Drága Fiam c. négydarabos atyai intelem sorozat tükörképei a híres, apához írt, de nem feladott Kafka-levélnek; ezeket kiegészítik  Hermann fiktív feljegyzései a könyv legelején, az első és az utolsó már fia halála utáni.

A szövegtörzs szerkezete, zenei előadásmódja, az epizodikus töredékek lánca egy verseskötetre emlékeztet: egyik elbeszélésből hullunk a másikba. Mintha soha véget nem érő séta / utazás lenne ez a könyv, ugyanabban a prágai városrészben. Egy helyben toporgunk. A belső vázhoz még rárakódnak a szerző kamaszkori emlékei és Franz Kafka menyasszonyához, Felice Bauerhez írt levelei. Az olvasóban a bizonytalanság fokozódik, Kafka szorongásai átsugároznak, az már csak hab a tortán, hogy két elbeszélésnek két variációja is létezik. Sőt, légből pottyannak rejtélyes kis darabok, mint pl. a Hó házaspár vagy a kísérteties Utazás Leitmeritzbe.

Az egész szöveg burkolt önéletrajz: Julie és Hermann Kafka felcserélhető Borbély Szilárd szüleivel? A szerző felidéz minden kafkai motívumot, ám Hermann tükrözi vissza a történetet, melyben transzformálódik a Kafka körül képződött mítosz. A két Kafka kapcsolatának fiktív és valóságos elemeihez személyes árnyalatok keverednek, kafkai mesékkel szimbolizálva az apa-fiú viszonyt. Példázataiban felbukkan az apagyilkos (A szfinx rejtélye) vagy a Nabukodonozor hallgatásában a depresszió megrázó leírásában a megváltás lehetősége (története már a Kafka és a vakok c. részben feltűnt, hangos családi vitában).

A fejezetekben „összemontírozódik” a szorongó író és az apja, a gyakorlatias és talpraesett Kafka. Szóba kerül Jákob, a tóraolvasó falusi mészáros nagyapa is. Hermann számára a kereskedés olyan belső kényszer, önkifejezés, szózuhatagaiból ez hámozható ki (Asztali beszéd), mint a fia esetében az írás. Ám az írói lelemény csúcspontja Anselm, az ikertestvér, Franz és Szilárd árnyéka. (Kafka héber neve Amsel volt, Szent Anselm pedig a skolasztika ősatyja).

Az írás és a betűk szimbólumrendszerek, pl. A nyelvtemető. A Kafka és a betűk „haszid meséjében” nincs szó Kafkáról, betűkről, csupán egy jámbor kereskedőről. A Kafka fia és Borbély másik műve, a Nincstelenek világa találkozik, a prágai zsidónegyed az átokverte faluval. Szívszorító könyv, mégis mindvégig megcsillan az író humora. Forgách András utószava óriási segítség a tények, rejtélyek és fikciók utalásrendszerének feloldásához.

 (Borbély Szilárd: Kafka fia, Jelenkor Kiadó, 2021, 228 oldal)

Címkék:Borbély Szilárd, Kafka fia

[popup][/popup]