A montparnasse-i stetl emlékezete

A párizsi zsidó múzeumban kiállítás nyílt a nácik által megölt, kelet-európai származású zsidó festőkről.

1945-ben élt (túlélt) egy humanista ember Párizsban, Hersh Fensternek hívták. A felszabadulás után francia és amerikai jiddis nyelvű újságoknak dolgozott, és eközben fáradhatatlanul gyűjtötte az adatokat, emlékeket a nácizmus franciaországi művészáldozatairól. Sorra felkereste az életben maradt festőket, szobrászokat, hogy feljegyezze az elpusztult művésztársakról őrzött személyes emlékeiket. „… ők, akik népünk lelki követei voltak, elszalasztották a randevút velem, elragadta őket a vihar. Fájdalmamban született bennem a gondolat, hogy visszaidézzem őket, és hogy emlékeztessem rájuk a jövő generációkat.”[1]

A két világháború között a Montparnasse negyedben virágzott a művészet: az úgynevezett École de Paris, a Párizsi Iskola szereplői zömében Kelet- és Közép-Európából emigrált, orosz, lengyel, német, litván, osztrák, román, ukrán, magyar és más nemzetiségű zsidó művészek voltak. Közülük sokan váltak a háború áldozatává és eltűnésükkel a montparnasse-i világ is szertefoszlott. Ezt a párizsi „stetlt” és elpusztított alakjait akarta megmenti Fenster a teljes feledéstől. 1951-ben saját költségén Undzere farpaynikte kinstler (Mártír művészeink) címmel kiadta jiddis nyelven írt, nyolcvannégy mártír művészről szóló leírást tartalmazó könyvét. Az akkor mindössze 375 példányban megjelentetett, ma már nehezen fellelhető könyv olyan információkat tartalmaz, amelyeket sehol máshol nem találhatók meg. Az Undzere farpaynikte kinstler nem művészettörténeti tanulmányok gyűjteménye, hanem egy közös történetet és egyéni sorsokat dokumentáló pótolhatatlan emlékkönyv. Fájdalmasan szép és szomorú előszó versében Marc Chagall , aki maga is ennek a körnek a tagja volt és az áldozatok többségét ismerte, akárcsak látásból is, ezt írja : „ Sivatagban állok csizma-, ruha-, hamu- és szeméthalmok előtt és kaddisomat mormolom. És miközben itt vagyok, képeimről, kezében hárfájával, lelép hozzám Dávid. Zsoltárait játszva segít sírni …”

A könyvben szereplő művészek között a legnevesebbek, mint a litván Chaïm Soutine, a német Otto Freundlich, az ukrán Adolphe Feder, a cseh Georges Kars vagy a magyar Farkas István mellett zömében kevéssé ismert vagy teljesen elfeledett nevekkel találkozunk. Ez nem meglepő, hiszen legtöbbjük fiatal volt, és életüktől megfosztva, nem adatott meg számukra művészetük kiteljesedésének lehetősége.

Herman (Hersh) Fenster 1892-ben született a galíciai Baranowban kilencgyerekes, vallásos családban. Krakkóban tanult, majd Bécsben pszichoanalitikai és pedagógiai tanulmányokat folytatott. 1918-ban visszatérve Baranowba és – a lembergi pogromot követően – csatlakozott a zsidó önvédelmi csoporthoz, majd kulturális klubot alapított fiatalok számára. 1921-ig jiddis nyelvű újságíróként dolgozott, majd Párizsban telepedett le. Itt kezdetben jiddis nyelvoktatással foglalkozott, majd az ismert jiddis író, Shalom Asch titkára lett. Jórészt az író mellett töltött évek alatt ismerkedett meg a párizsi értelmiség és az École de Paris művészeinek zömével. 1939-ben az orosz szobrász, Naoum Aronson és a filantrop Isaac Kouliche támogatásával a rue Richer-ben „Dos yidishe vinkl” (Zsidó sarok) néven baráti klubot szervezett, amelynek elsődleges célja az egyre nagyobb számban érkező zsidó menekültek megsegítése volt. A klub idővel meleg légkörű, népszerű találkozóhellyé vált, ahol kulturális eseményeket, koncerteket, konferenciákat is rendeztek, és ahol ételhez is lehetett jutni. 1940-től Fenster és családja bujkálni kényszerült, egyik helyről a másikra kellett menekülniük, míg végül sikerült átjutniuk Svájcba. Onnan tértek vissza 1945-ben Párizsba.

A Hersh Fenster által összegyűjtött hatalmas mennyiségű archív anyagot, benne hivatalos anyakönyvi iratokkal, korabeli, személyekről és műalkotásokról készült fényképekkel, levelezésekkel, feljegyzésekkel, Fenster közel négyszáz nevet és címet tartalmazó noteszével és a könyv eredeti kéziratával, fia, Ariel Fenster több évvel ezelőtt a párizsi Musée d’Art et d’Histoire du Judaisme-nek (A judaizmus művészetének és történelmének múzeuma) ajándékozta. Ennek köszönhetően most nemcsak a könyv jelenhetett meg francia nyelven, de „Hersh Fenster et le shtetl perdu de Montparnasse” (Hersh Fenster és az eltűnt montparnasse-i stetl) címmel létrejött egy kiállítás is, amit szerteágazó kutatómunka előzött meg. Ennek eredményeként a Fenster-archívumban őrzött műtárgyfotók alapján sikerült néhány festményre rátalálni, a könyvben szereplők mindegyikének portréfestmény vagy fotó segítségével arcot adni, és nem utolsósorban a múzeum gyűjteményét gyarapítani. A kiállítás, amelynek kurátora Pascale Samuel volt, egyik részében a Fenster-archívum legérdekesebb dokumentumait mutatja be, míg a másikban néhány, a könyvben szereplő művész alkotásai láthatók. Kiemelt helyet kapott Farkas István (1877-1944) Z. G. grófnő portréja (1931), és közvetlen mellé került Sigur-Wittmann Zsigmond (Budapest,1910 – Belfort, 1944) 1934 körül festett önarcképe. Az említetteken kívül több más portré is szerepel, köztük Jules Gordonnak (Irkutsk, 1908 – 1944) édesanyjáról készített festménye és Ary Lochakow (Argelev, Besszarábia, 1892- Párizs, 1941) szokatlan portréja a zsidó ellenálló csoport, az Armée Juive egyik alapítójáról, a költő David Knutról (1923). Nemcsak kiváló rajz, de értékes dokumentum is Jacques Gotkonak (Odessa, 1900-1944) a compiègne-i internálótáborban 1941-ben készített akvarellje.

Fenster munkája nélkül vajon tudnánk-e ma arról, hogy létezett Párizsban egy Krauter Jakab, egy Biró Ernő, egy Vágó-Weiss Ferdinánd, egy Heimovits Sándor, egy Mészöly Béla, egy Wittmann Zsigmond, hogy csak a magyar művészeket említsük? E sorok írója is nagyrészt Fenster írásában fedezte fel a 2000-es évek elején a felsoroltakat, és így kerülhetett sor arra is, hogy 2010-ben – Harsányi Lászlónak az intézmény akkori igazgatójának köszönhetően – a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban létrejöhetett a Mészöly Béla és Wittmann Zsigmond (valamint Bán Kiss Edit) alkotásaiból rendezett nagyszabású tárlat, a Száműzött művészet – Késői hazatérés.

Hersh Fensterhez kapcsolódik a szintén most zajló és az École de Paris kiemelkedő képviselőit felsorakoztató másik kiállítás, a „Modigliani, Chagall, Soutine…Paris pour École 1905-1940”, ahol a résztvevők között három magyar művészt fedeztünk fel, Czóbel Bélát, Réth Alfrédet, valamint a fotográfus Ergy Landaut.

 

(Nos artistes martyrs – Musée d’art et d’histoire du Judaïsme, 2021. június 15 – október 10)

Jegyzet

[1] Idézet Hersh Fenster : Undzere farpaynikte kinstler című könyvének bevezetőjéből