A Mindenség megismerése – Könyvbemutató a Rumbach zsinagógában

A Mindenség megismerése – Tanulmányok a 70 éves Gábor György tiszteletére c. könyv bemutatóját 2024. március 28-án tartották a Rumbach zsinagógában. A kötetben, amelynek szerkesztői Fenyves Katalin és Vörös Kata voltak, 37 szerző 32 tanulmányát olvashatjuk, amely a jól ismert vallásfilozófus, az OR-ZSE Doktori Iskolájának vezetője, Gábor György 70. születésnapjára készült.

A Rumbach zsinagóga megtelt, barátok, kollégák, ismerősök és diákok töltötték meg a sorokat. Kiss Henriett igazgató köszöntötte az egybegyűlteket és az ünnepeltet, és beszédében kitért arra, hogy Gábor György munkáival folyamatosan emlékeztet minket arra, hogy ha emberségünket feledjük, akkor a saját örökségünk és értékességünk vész el, és hogy manapság egyre nagyobb igény van arra, hogy emlékezzünk.

Ezután dr. Grósz Andor, a MAZSIHISZ elnökének laudációja következett, amelyben kiemelte, nagy örömmel tölti el, hogy a mai magyar zsidóság egyik büszkeségét köszöntheti születésnapja alkalmából. Elmondta, hogy véleménye szerint Gábor György olyan ember, aki rendkívül problémaérzékenyen reagál azokra a dolgokra, amelyek mindannyiunkat, de főleg a zsidó embereket feszítik. Lézerpontossággal mondja ki helyettünk, amit mi is szeretnénk kifejezni, és úgy mondja ki, ahogy mi azt gondoljuk és szeretnénk kimondani.

Ezt követően Balázs Gábor eszmetörténész, Borbély Gábor filozófus, Gyáni Gábor történész és Gyenge Zoltán filozófus folytattak kerekasztal-beszélgetést Heller Mária szociológus moderációjával. Heller Mária elmondta, hogy a könyv fejezetei Gábor György műveinek címeit viselik, vagyis az abban szereplő tanulmányok tematikus módon vannak megszerkesztve. A kerekasztal résztvevői szerzőként is részt vettek a kötet elkészültében.

Balázs Gábor Komoróczy Szonjával írt tanulmányának címe: Hatalomról, szerelemről és halálról, amely a Babilóniai Talmud egyik történetét dolgozza fel, és szól a hatalomról, az emberek közötti szerepekről, és egy kicsit a szexualitásról is. Balázs Gábor kiemelte, hogy mennyire nagyra becsüli Gábor György iskolateremtő szerepét. Véleménye szerint ő a legerősebb képviselője annak, hogy mivel egy tradicionális zsidó szöveg kimeríthetetlen jelentéstartalmakat hordoz, az olvasó is aktív résztvevője a szövegnek. Ezt a szemléletet próbálják az OR-ZSE-n az ünnepelt segítségével alkalmazni. Szerinte egy zsidó egyetemen nem hallgatók, hanem kérdezők vannak. Vitatkozni kell, és csak akkor él a Tóra, ha a tanítványainktól tudunk tanulni.

Borbély Gábor tanulmányának címe: Spinoza, Platon és még valaki, amely tanulmány a filozófiai diskurzus és a tömeg viszonyáról szól. Heller Mária arra kérdezett rá a szerzőnél, hogy napjainkban a nyilvános kommunikáció mennyire szól a tömegekhez, mennyire kell a beszélőnek a tömeghez alkalmazkodnia, és vajon mindig megértik-e a tömegek, amit a filozófus mond. Hiszen Spinozáról a tanulmányból is megtudhatjuk, hogy nem is akarta, hogy nem filozófus olvasók is olvassák műveit. Van-e ma lehetőség a demokratikus döntéshozatalra, amikor buborékok és szekértáborok vannak. Borbély Gábor egy személyes történetet idézett fel, amely szerint sem az ünnepelt, sem pedig ő nem tudnak úgy tapsolni, ahogy a tömeg, és ez az élmény indította el a tanulmány megírására. Véleménye szerint szükséges, hogy valamennyire kívül tudjunk a dolgokon maradni, hogy az ember ironikus tudjon lenni és meg tudja figyelni a dolgokat, a humorhoz mindenképpen szükséges némi távolságtartás, ő ezt próbálta tanulmányában megragadni.

Gyenge Zoltán tanulmányának címe: Időbe zárt történelem. A moderátor szerint mindenkit érdekel, hogy a történelem hogyan kezeli azokat az eseményeket, amelyeket mi magunk is átélünk, vagy amelyeknek magunk is tanúi vagyunk. Kérdés, hogy mennyire lehet feltárni azokat az okokat és folyamatokat, amelyek egy adott állapothoz elvezetnek, és vajon mennyire segíthet ebben a feltárásban a különböző nézőpontok megvizsgálása a történelem alulnézetéből.

Gyenge Zoltán elmondta, hogy egy Bacsó Béla, Heller Ágnes, Gábor György és általa írt kötet, A szépség akarata vezetett mostani tanulmányának megírásához. Ezzel kapcsolatban merült fel a kérdés, hogy létezik-e olyan, hogy történelmietlen kérdés, fel szabad-e tenni azt a kérdést a történelemben: „Mi lett volna, ha?” Véleménye szerint ott kezdődnek az izgalmas részek, amikor feltesszük ezeket a kérdéseket. Heller Mária arról kérdezte, hogy el lehet-e fogadni, hogy a történelem alakulásában a véletlen szerepet játszik? Gyenge Zoltán véleménye szerint a történelem vezérelve az önkény, és a véletlen mindig ott van, de mivel mindent visszamenőleg próbálunk értelmezni, a racionális szemlélet számára a jelen nem értelmezhető, hiszen, ha most kimondom a dolgokat, akkor az máris a múlt része, a jövőt pedig csak megjósolni tudom. Véleménye szerint a legfontosabb, hogy ezt a saját életünkre próbáljuk alkalmazni, és a jelenben, a mostban legyünk a leghatékonyabbak, és ne folyamatosan hátrafelé nézzünk, hanem a jövőre koncentrálva rendezzük be az életünket.

Gyáni Gábor tanulmányának címe: Zsidó identitás és integráció az antiszemitizmus tükrében. Heller Mária arról kérdezte a szerzőt, hogy az identitás, „imázs” amit az egyén vagy a csoport kialakít magáról, illetve az, amit a többségi társadalom a kisebbségről képzel, mennyire áll szemben és mennyire tartozik mégis össze. Igaz-e, hogy nem a szándékolt következmények felől kellene megérteni és értelmezni a történéseket, hanem magukból a kontextusokból, továbbá újra felmerült annak a kérdése, hogy feltehetünk-e olyan kérdéseket, hogy mi lett volna ha? Gyáni Gábor elmondta, hogy ebben az esetben, egy olyan episztemológiai kérdésről van szó, amely az egymástól független és kazuális természetű események véletlen egybeesését jelenti, amely egy váratlan eredményre vezet. Az események többféle kazuális eseménysor találkozásaként jönnek létre, és ennek a véletlenszerűsége kódolva van a történelemben. Heller Mária arról kérdezte, hogy a különböző antiszemitizmusok hogyan rekonstruálhatóak, és hogy mennyire játszott szerepet ennek kialakulásában az adott társadalmi csoport helyzete a társadalmon belül? Gyáni szerint ezeket nehezen lehet rekonstruálni, mivel nem igazán dokumentáltak. A legjobban talán a középosztály antiszemitizmusa megismerhető, hiszen ők azok, akik propagandát folytatnak, újságokat, pamfleteket írnak, a parlamentben szónokolnak. A falvakban lévő antiszemitizmusról szinte semmit nem tudunk, hogy vajon miből alakult ki, milyen forrásai voltak, és teljesen más élményanyag lehetett Budapesten, mint egy kisvárosban vagy egy faluban zsidónak lenni, és az egyes társadalmi rétegek viszonya is nagyon változékony volt a helyi zsidósághoz kapcsolódóan. Sajnos nem készültek abban az időben oral history interjúk, és a holokauszttal a zsidó folytonosság is megszűnt. Szegényesek az egodokumentumok, és az alsóbb néposztályok tagjai amúgy sem készítettek ilyeneket, így ezek kutatása spekulatív alapokon nyugszik.

A moderátor ezt követően a résztvevők azzal kapcsolatos véleményét kérdezte, hogy hogyan látják ma Magyarországon a zsidó integrációt? Balázs Gábor elmondta, hogy habár úgy érzi, hogy ezzel a véleményével nem lesz népszerű, de túl jól is megy már ez az integráció ma Magyarországon, és jobban örülne annak, ha a zsidó identitásnak lenne egy olyan élni akaró része, amely azt mondja, hogy már eléggé integrálódtunk, de keressük meg azt is, amitől tényleg zsidók vagyunk.

Gyáni Gábor véleménye szerint a XIX. században a zsidók inkább asszimilálódni akartak, míg az integráció az ő olvasatában egy más dolog például a vegyes házasság. Nem biztos, hogy a történeti zsidóság Magyarországon így akart integrálódni. Ők megőrizték a felekezeti identitásukat, amelynek erős csoportképző ereje volt, és az integrációs szándék nem volt annyira erős a zsidóság esetében, és inkább fragmentált identitások jöttek létre a felekezeti közösségekhez való kapcsolódás során.

Balázs Gábor elmondta, hogy véleménye szerint csak terminológiai különbség van közöttük, mivel ő inkább az izraeli történészek terminológiáját használja, ahol az asszimiláció a teljes eltűnést jelenti, míg az integráció azt, hogy beilleszkedünk a társadalomba, de megtartjuk a saját identitásunkat. Fontos az, hogy részei vagyunk a magyar kultúrának, de közben nem akarunk asszimilálódni – az ő terminológiája szerint –, beolvadni, eltűnni, és nem akarjuk, hogy megszűnjön a zsidóságunk. Az OR-ZSE célja is ez, hogy miközben része vagyunk a tudományos életnek, de közben az a célunk is megmarad, hogy a zsidók megerősödött zsidó identitással, és ne a beolvadás céljával, hanem annak a vágyával lépjenek ki az intézmény kapuján, hogy zsidók tudjanak maradni, a nemzsidóknak pedig legyen egy képük a zsidóságról, és ne előítéletekkel lépjenek ki az életbe.

Gyenge Zoltán és Gyáni Gábor még röviden beszéltek arról, hogy az idegenség és másság problematikája nem csak a zsidóságot érinti, mindig is fontos kérdés volt, hogy ki a más, az idegen, és mikor válik ellenséggé, és hogy igazán csak másokon keresztül tudja meghatározni önmagát az ember. Továbbá, hogy az egyenlőség eszméje úgy értelmezhető, akár a német alaptörvény esetén: mindenki egyenlő a jog világában.

Ezt követően a könyvet Vörös Kata szerkesztő adta át az ünnepeltnek, aki némi meghatódottsággal mondott köszönetet. Elmondta, hogy nagyon büszke arra, hogy ilyen barátai vannak, mint az a 37 szerző, aki egy ilyen csodálatos kötettel tisztelte meg. Ezek a szövegek az ő igazi ajándékai, és ezért nem tud eléggé hálás lenni. Két igazán fontos dolgot emelt ki: az egyik, hogy légy önmagad, a másik pedig, hogy soha ne légy önmagadnak elég. Már a kerekasztal beszélgetésből is úgy érezte, hogy sokat tanult, hát még ha a könyvet is el tudja majd olvasni. Ezt követően reflektált a beszélgetés során elhangzottakra, majd köszönetet mondott Fenyves Katalinnak és Vörös Katának, a kötet szerkesztőinek, mind a 37 szerzőnek, a MAZSIHISZ elnökségének és vezetőjének, valamint az OR-ZSE vezetőinek. Kiemelte azokat, akik sajnos már nem lehettek itt a bemutatón, Vajda Mihályt, Misut, akinek el sem tudja mondani, hogy mennyit köszönhet és Bacsó Bélát, aki mintha érezte volna, hogy már nem lehet itt velünk, elsőként küldte meg a kötetbe szánt tanulmányát. Továbbá köszönetet mondott a kerekasztal beszélgetés résztvevőinek, hogy eljöttek, és egy fantasztikus estét szereztek neki.