A mi holokausztunk – újraalkotott kép

A holokauszt emlékezete a harmadik generáció nézőpontjából

A Fiatal Képzőművészek Studiója Egyesület Rottenbiller utcai galériájában látható kiállítás közvetett tanúságokból, túlélők elbeszéléseiből, fel-és átdolgozott képi-és médiaprezentációkból merít.

Az emlékezés formálódik: emlékképekből újraalkotott képek szólnak az ég kékjéről, élőkről és holtakról. Múltról és múltfeldolgozásról. A kiállítás címében Amir Gutfreund azonos című könyvére reflektál, hiszen minden dokumentálhatót dokumentálni kell, ahogy az átszüremlő emlékezés – a valóság és visszfénye – a regénybeli testvérek játékában is ugyanazt a történetet alakítja más tónusokkal és körvonalakkal.

 

A sátor (a dialógus) és a személyes terek

A megnyitó nem véletlenül esett Szukkot kezdőnapjára. Feldíszített sátor fogad bennünket az ajtón belépve, és túl betakarításon, pusztai vándorláson, az építmény egy közös gondolat térbeli határvidékévé válik. A csoport és a kurátorok közösen emelték, a sátorlapok a párbeszéd lapjai. Még egy lépés és a kiállítók szubjektív terébe lépünk.

Az emlékezés mindig személyes és mást tükröz, mint egy történelemkönyv. Részletekből építkezik, mint Erdei Krisztina „Környék” c. fotósorozata. Történeteket és tárgyakat is lehet gyűjteni, elhagyott otthonokban, emlékképekben, a hétköznapi életben – és meglátni, ami mögötte van. Egy izraeli kisváros képei: túlélők és elveszett/ megtalált dolgaik. A lényeg a saját történet ereje.

Ádám Anna videóinstallációja a „Mintha”, ahol  „A holokauszt hivatalosan elismert túlélőjét” láthatjuk, a felejtés és hiány reprezentatív képességét veszi nagyító alá 43 másodpercben.

Sípos Eszter „Elfojtott emlékezet” installációjához két interjú tartozik: családtörténeteken keresztül formálja az emlékezést a személyes emlékezet. A hétfiókos komód fiókjain a hét napjai vasárnappal kezdődnek, és a térbe állított zsinagóga képe állóformátumból fekvővé vált, magában hordozva egy ingatag identitást.

Horváth Csaba Ádám „Zsidótörvények” c. gyurma-animációján  a zsidótörvényeket értelmező korabeli hirdetések piktogramjai alapján egy láthatatlan kéz csillagokat és kereszteket gyurmáz és formáz, személytelenül osztályozza, profilozza az embereket: zsidó, kikeresztelkedett zsidó, félvér, hadirokkant nem zsidó. Gyerekjáték és napi valóság (halványabban, de akár mai).

Alpern Bernadett és Halász Dániel „Az emlékezés 18 köre” installációjának közepén egy 1940-es évjáratú földgömb áll – akkori országhatárokkal és már nem létező országokkal. Szubjektív gondolatok és interjúk, körülötte 18 kör az ég kékjéből. A kék a magyar néphagyomány szerint a bánat színe, míg a 18 a zsidó kultúrában az életre utal.

 

Létezhet-e párbeszéd?

Alternatívák és kísérletek is megfogalmazódnak a világ javítására. Borsos Lőrinc „Integráció II.” nemes olajfába ékelt vad olajfa alkotását bibliai példázat ihlette és kereszténység és zsidóság (Isten választott népe) viszonyát harmonikus egységben szeretné látni és láttatni.

Tulisz Hajnalka „A büszkeség hal meg utoljára” papír-fotó műve bátran szétdúlja egy család harmóniáját, távolságtartásra buzdít, nem kímélve a halottakat.

Klima Gábor „Emlékezést elősegítő kifestőkönyv a negyedik generáció számára” vázlata a deportálásról, lágerről első látásra idegborzoló, bár játszva tanít a felejtés ellen és beválhat interaktív múzeumpedagógiai gyakorlatként. Vagy egy rejtőzködő és sokatmondó hommage:

Szemző Zsófi „Poliglott képes kisszótára” mellett egy pólót láthatunk Leyzer Levi Zamenhof, az eszperantó nyelv megalkotójának portréjával. Ő valaha egy háború nélküli világról álmodott, és arról, hogy egy univerzális nyelv fátylat borítana a nemzetek konfliktusaira.

A csoportos bemutatkozást workshopok előzték meg, ahol a művészek témaválasztásai hangsúlyt kaptak. A műalkotásokhoz műleírások társultak és szükség van magyarázatokra, melyek bár teoretikussá tehetik az emlékezést, de világosan érzékeltetik a 35 év alatti korosztály tapasztalatait.

(A mi holokausztunk – Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület (1077 Budapest, Rottenbiller utca 35.), 2014. okt. 8. – nov. 14. Kurátor: Flohr Zsuzsi, kurátorasszisztens: Gottfried Juli, partnerek: JAK és Marom Egyesület)