„A magyar zsidó kabaré teremtő alkotói voltak”

Steinhardt Géza és Rott Sándor pályája

A Szegedi Tudományegyetemen végezett történelem, politikatörténet és kommunikáció szakokon. 16 könyve jelent meg történeti, helytörténeti témákban, közöttük Kiskunhalas helytörténeti olvasókönyve. Közel 350 helytörténeti, kulturális cikk, tanulmány szerzője.  Volt archívátor  a Magyar Nemzeti Filmarchívum filmhíradós és dokumentumfilmes csoportjában, tagja volt a Centropa Magyarország interjúkészítő csoportjának. 2007-től rendszeresen végez családfakutatást, civil szervezeti vezető, vezetőségi tag több kulturális szervezetben. Eddig közel 400 rendezvényt, helytörténeti programot, kiállítást, előadást és fórumot szervezett.  Egyesületeknél lapszerkesztő, közösségépítő, iskolák  számára helytörténeti órák előadója, táborok szervezője . 2018-tól a Honismereti Szövetség országos titkára volt, most az Erőszakkutató  Intézet történésze, aki holokauszt-, nyilaskeresztes mozgalom-, egyházüldözéstörténeti kutatásokban vesz részt.

Akivel beszélgetek:

Végső István történész.

Hogyan talált rá  Steinhardt Géza történetére?

Egy családkutató intézet megkeresése kapcsán. Ugyanis a család kereste Steinhardt Géza nyomát. Honnan jött, mi lett a testvérei sorsa, és talán a legfontosabb: mi tudható halálának körülményeiről?

És mi tudható?

Az első számú feltevés a legutóbbi időkig az volt, hogy Steinhardt Gézát a nyilasok a Dunába lőtték. Ez a feltevés általánosítva fennáll  mindazokra, akiknek a budapesti gettósítások után nyoma veszett, eltűntek. A feltételezés nem alaptalan, de igazából nincs arra tényeken alapuló adat, hogy mennyi embert is öltek a Dunába a nyilasok. Steinhardt Gézáról idő közben kiderült, hogy a Kapás utcai nyilasházban  gyilkolták meg, nem a Dunaparton. Lévai Jenő újságíró is felismerte az exhumálás során.

Mi derült ki Steinhardt Gézával kapcsolatos kutatásaiból?

Kíváncsi voltam a család körülményeire. Az 1941-es népszámlálási iratokban megtaláltam az anyagukat, és támaszkodni tudtam a család visszaemlékezéseire is. Kutattam továbbá a korabeli újságokban, az 1900-as évek színház és kuplé irodalmában, melyekből kiderült Steinhardt Géza helye, jelentősége a kor színházi, kabaré világában. A család Budapesten az Alsó erdősor utca 9-ben , a Steinhardt udvarban lakott, ez volt az ő bérházuk, de később átköltöztek a II. kerületbe, a Bimbó útra. A Steinhardt udvar bérházat akkor vásárolta meg Steinhardt Géza, amikor  a karrierje felívelt és akkor nevezték el róla. A Steinhardt egy felvett művész név,  a valódi családi név Goldstein volt, amit aztán 1919-ben Szekeresre változtatott. Steinhardt Géza életmű   kutatásának  további  fontos forrása a megjelent két könyve.  1935-ben jelent meg az első, „Steinhardt mesél” címmel. Ebben a szerző adomái, tréfái, elbeszélései olvashatók. 1942-ben jelent meg a második kötete  50 év alatt előadott magánszámaival, „ Ötven víg esztendő. 1890–1940.”címmel.

Könyveiben részletesen ír az életéről?

Ezt nem állíthatom, sajnálatosan elég kevés életrajzi adatot hagyományozott ránk ezekben, de a kupléival, írásaival mégiscsak elég gazdagon megajándékozott bennünket.  Egyébként nemcsak előadóművész volt, hanem író, forgatókönyvíró is.

Mit tudhatunk a családról?

Goldsteinék egy lévai kereskedő család voltak, édesapja Goldstein Lipót,   Hochberger Teodóra pedig az édesanyja. A szülők Géza fiúkat nem színészi pályára szánták, a gyerek a lévai gimnáziumba járt, ahol három osztályt végzett el. Az apa megbetegedése miatti anyagi nehézségek véget vetettek a tanulásnak és a fiatalember a fővárosba került, hogy pénzkereső munkához jusson.

Hogyan lett ebből színházi pálya?

Goldstein Géza egy fővárosi színház pénztárában kezdett dolgozni. Szinte természetes módon kezdett érdeklődni a színházi világ iránt. Színi iskolát nem végzett, viszont gyakran járt színházakba. Budapest a dualizmus korában fejlődött világvárossá, a lakosság száma a századelőre megháromszorozódott. Az emberek vágytak a különböző szórakozó helyekre, zenés kávéházakba, orfeumokba, kabarékba, színházakba. Goldstein Géza bekerült a Folies Caprice-be, ahol 1890-ben,17 évesen lépett fel először.

Mi volt ez a Folies Caprice?

Eredetileg  egy mulató, átmenet az orfeum és a zenés kávéház között, mely a Károly kaszárnya félemeletén működött 1871-től, aztán tönkrement. Ámor terem néven varietéként újra indult, amit a rendőrség 1889-ben bezáratott és ekkor Oroszi( Lövi) Antal átalakíttatta, s Foliès Caprice néven megnyitotta mulatóját. Itt kezdte pályáját Steinhardt Géza és későbbi  művész- és üzlettársa, Rott Sándor.  A  Folies Caprices 1898-ban költözött a Révay utca 18. szám alá, és itt működött 1918-ig. Steinhardt Géza itt  már főrendezővé lépett elő és bohózatokat is írt. Rott Sándorral együttes érdemük, hogy  az addigi német nyelvű előadások  fele részben már magyar nyelven folytak. „A mulató műsora feltehetően […] jobb volt az átlagosnál, mert a kor nevezetes művészei, Szinyei Merse Pál, Lechner Ödön, Herman Lipót és asztaltársaságuk szinte mindennapos vendégek voltak itt” – írja Gundel Imre és Harmath Judit A vendéglátás emlékei című kiadványban. 1905 őszétől a Folies Caprices épület téli kertjében  a Casino de Paris is helyet kapott. „A Casinónak is megvolt a maga művésztörzsközönsége. Rendszerint ide járt Ignotus és baráti köre, köztük Ady, Krúdy, Szép Ernő”.

Beszéljünk Steinhardt írói tevékenységéről.

Steinhardt kabaré, orfeum és forgatókönyv író volt. Az orfeum  csak nálunk, Ausztriában és Csehországban ismert.  Ez gyakorlatilag egy vacsora színház. Zenés szórakozóhely, melyben  a szokásos varieté műsor mellett ételt és italt is felszolgálnak. Budapest lakossága a betelepülések miatt ebben az időben nagyon vegyes volt. Sok  német és zsidó érkezett, a magyarok viszonylag kisebbségben voltak.  Rövid időn belül  viszont a magyar vált a fő nyelvvé.  Az átmeneti időszakban a kabarék fő nyelve a német volt. Fővárosi rendelet alapján azonban a szórakoztató helyeken egy műsorszámnak kötelezően magyarul kellett elhangoznia. A magyar nyelvű előadásokban Steinhardt Géza és társa Rott Sándor úttörők voltak, ami jelentősen hozzájárult a népszerűségük növekedéséhez.

Hogyan alakult Steinhardt Géza pályája?

Népszerűsége és anyagi sikerei alapján  a Rákóczi úton 1908 októberében megnyitotta Steinhardt-mulatót, amelyet tíz évig sikerrel vezetett. A korabeli lapok tanúsága szerint az egyik legnépszerűbb, leglátogatottabb mulató volt Budapesten. Országos hírre tett szert, kupléik dalszövegeik, idézetei bekerülnek az újságokba.

Mi történt az életében az első világháború alatt?

Kísérletező, újrakezdő korszaka volt ez. 1918-ban elindította a  Kis Komédiát. Eközben elvesztette feleségét, Pollák Gizella népénekesnőt, aztán 1920-ban feleségül vette  Escher Máriát, Escher Károly fotóriporter húgát. Az ismeretség onnan adódhatott, hogy Escher Károly felesége Steinhardt mulatójában és a Kis Komédiában is dolgozott.

Úgy tudom Steinhardt ebben az időszakban hangfelvételeket is  készített.

Már korábban is készültek hangfelvételei. Ma már kevesen tudják, hogy az “Újjé a ligetben nagyszerű” kezdetű slágert ő vitte sikerre 1911-ben.  A tízes évek elején  az Első Magyar Hanglemezgyár egész sor népszerű előadóval  kötött kizárólagos szerződést , akik között  Blaha Lujza és   Fedák Sári mellett Steinhardt Géza is ott volt. Steinhardt volt az egyike  az aktuális napi témákhoz kapcsolódó kuplé megteremtőinek, amit aztán Nagy Endre fejlesztett irodalmi igényűvé.  Steinhardt 1917 végén – 1918 elején rögzített hangfelvétel-sorozata a háború  késői szakaszáról tanúskodik.  Favorite márkájú lemezeken megjelent kupléfelvételei, paródiái a korszak ízlését, hangulatát tükrözik. Ismert dallamokra alkalmazott, sokszor meglehetősen pajzán szövegekben rendre a háborúból hazalátogató és a frontra visszamenni egyáltalán nem vágyó, vagy a frontról a hátországi létre hazagondoló katona alakja jelenik meg.  A háború pedig már egyértelműen negatív színbe kerül. Néhány dalának címe: „Mamuska, mamuska” „A muszkákat hogyan dolgoztassam”.

Beszéljünk a Kis Komédia tíz évéről.

Steinhardt Géza 1917-ben Bécsbe szerződött rendezőnek, de  egy évre rá hazajött, és megnyitotta  a „Steinhardt Mulatót.” Igazgatása alatt a mulató 1918 szeptember és októberében, a mai Vidám Színpad helységében működött, ahol Rott Sándor és Steinhardt Géza, a két neves komikus Kis Komédia címen havonta egy-egy műsort mutatott be. November hónapban aztán korábbi közös sikereik alapján megnyitják  a Kis Komédia  kabarét a Folies Caprice mulató Révay utcai épületében. A mintegy húsz fős együttesben rajtuk kívül a feleségeik is szerepeltek. A Színházi Élet lap biztos sikert ígérve beszámolt a Kis Komédia megnyitásáról. Felsorolta a fellépőket, megemlítette, hogy az igazgatóság  még egy húsz tagból álló zenekart  is szervezett. Egyik visszatérő, állandó műsorszám, hogy a fő előadás egyik jelenetét magyarul, míg másik bohózatát német nyelven játsszák. Steinhardt  németről fordít bohózatokat, és gyakorta rendez is .Megszámlálhatatlan jelenetet állít be, és visz színpadra a tíz év során. Rott Sándor is rendez, de  Steinhardt egyfajta meghatározó szerepet vív ki ezen a területen a közös színházukban. Tíz év után, 1927-ben a Kis Komédia megszűnt.

Jól tudom, hogy Steinhardt és Rott  hosszú művészi és vállalkozói kapcsolata  nem volt zavartalan?

Együtt sikert sikerre halmozó, de nagyon különböző, időnként rivalizáló páros  voltak ők ketten, önállóan is a közönség kedvencei.  Rott alacsony, vékony alkatú, riadt tekintetű. Steinhardt magas, erőteljesebb megjelenésű, jóvágású, amolyan nők kedvence arc. Rott  szerepről szerepre más-más figurát hoz, árnyalt, finom jellemábrázoló, míg Steinhardt darabos, és szinte minden darabban ugyanazt a figurát hozza, ő az állandó típus kettősükben. Rott a helyzetek adta kisember figurájának gyöngyszemeit adja, míg Steinhardt inkább a kétértelmű, pajzán humor, szójáték híve. Kellér Dezső visszaemlékezésében fel is teszi a kérdést, hogy „a nyers tréfák, blődlik határát súroló Steinhardt mellett miért ragadt le oly hosszú időn keresztül Rott. Rott maga is gyakran szenved, ennek ellenére majd egy életen át, kisebb-nagyobb szakításokkal játszanak együtt. ” Duettjük 1891-ben Oroszi Antal “Kalabriász parti” című darabjában kezdődött. Kettejük viszonyáról sok szóbeszéd, de kevés írásos tény, dokumentum maradt fenn. A pletykák  egyre növekvő , személyes ellentétekről,  konkrét anyagi vitákról suttogtak. Ők ketten azonban gondosan kerülték, hogy szétválásuk  okairól beszéljenek, vagy írjanak. Több hullámban is  szakítottak egymással, utoljára 1930-ban. A Kis Komédia tíz sikeres éve után a nagy páros szétment.” A különválás azonban egyiküknek sem hozott szerencsét. Rott belebukott önálló kabaréjába, Steinhardt  tönkre ment a  filmvállalkozásával. Később ismét kibékülnek, de már semmi nem a régi.” Rott öregkori tünetekkel küzd, rosszul lát színpadon és hallása is romlik, tőle függetlenül Steinhardt is háttérbe szorul. Aztán mindkettejüket lekényszeríti a színpadról az 1939-es zsidó rendelet.”

Hogyan kezdett Steinhardt  filmezni és meddig jutott?

Először 1915-ben  a “Dódi karrierje”, majd tizenkét évvel később  a “Link és Flink” című magyar némafilmekben kapott főszerepet. A Pesti Hírlap  a “Dódi karrierje” bemutatójáról  így írt: „ Steinhardt Gézáról van szó, aki a saját nevéről elnevezett mulatónak fő vonzóereje, a mulató közönségének dédelgetett komikusa. Két nagy ereje van; az egyik az úgynevezett „kóser adomák”-nak prózában vagy kupléban való elmondása, a másik rugékony arcmimikája, aminek révén a legkomikusabb fintorokra is képes. A filmen persze csupán az utóbbi érvényesül.”1927-ben, második filmje forgatásakor beleszeretett a filmszakmába.  A  Steinhardt Színpad bevételeiből megalapította a “Steinhardt Géza Filmvállalatot”, mely jobbára forgalmazással foglalkozott, főleg külföldi és kevesebb magyar némafilm hazai terjesztésével. Aztán 1929-ben önálló filmgyártásba kezdett. Első produkciója a  „ Rabmadár” című némafilm a  német és magyar sztárok – közöttük Rákosi Szidi , Turay Ida – szerepeltetése ellenére megbukott, és a filmvállalat tönkrement. Steinhardt ugyanis elkésett. Mire bemutatták, már megérkezett a hangosfilm. Ráadásul filmjét,  a talán utolsó magyar némafilmek egyikét   még a  cenzúra is betiltotta, csak a sikeres berlini bemutató után engedélyezte, akkor is csak 16 éven felülieknek. Steinhardt  filmes  vállalkozásáról így nyilatkozott az Arad című lapnak 1931-ben: „A film csalóka, csalódásokkal teli álomvilága csábított el engem is. Egész vagyonomat, fáradságos, nehéz évek munkájának gyümölcsét ráfizettem. Elvesztettem mindent, a bizalmamat, reményeimet, akarásomat… De ott volt a két apró gyermekem, s ezeknek látása új életerőt öntött belém. Mindent elölről kellett kezdeni. …A cél, amely szemem előtt lebegett állandóan: a humor szuperlativáját produkálni, nevetni és nevettetni… Azt hiszem, sikerült megvalósítanom.”

Mi volt a  Steinhardt Színpad vállalkozás?

Steinhardt Géza 1930 októberében, az Akácfa utca 4. szám alatt üresen álló moziban  létrehozta az ún. “Steinhardt Színpad” kabarét. A háromórás műsorok havonta, kéthetente megújultaknak. Két év után azonban az  állandó háziszerző  Lőrincz Miklós  “lenyúlta” a már bejáratott és jól menő kabarét és Steinhardtot kihagyva a helyre kölcsöntőkével egy másik kabarét szervezett.  Steinhardt ezután már nem fogott nagyobb színházi vállalkozásba.

Steinhardt csak a fővárosban szerepelt?

Steinhardt Géza társulatával  nyaranként a vidék nagyvárosait járta. A társulat tagjai többnyire a Kis Komédia csapatából verbuválódnak, kiegészítve az alkalmi produkcióhoz szerződtetett színészek, sanzon énekesek csoportjával. Nagy sikerrel turnéztak Erdély, (akkor már Románia) magyarok lakta városaiban is, mely fellépésekről az ottani lapok  mindig  lelkes hangon számolnak be, így az Új kelet zsidó lap és az „Ellenzék „Kolozsvárról,  az Aradi Közlöny, a Temesvári Hírlap, a „Szamos” Szatmárról. Az Aradi Közlöny 1928. március 31-én így ír: „Háromórás harsogó kacagás — ez volt a tegnapi Steinhardt-előadás. Mintha az idő visszafelé járna, a páratlan Steinhardt mester megfiatalodott és olyan csodálatos elánnal játszik a nevető idegeinken, hogy a fénykora ragyogását érezzük. A háromórás előadáson: Steinhardt Géza itt, Steinhardt Géza ott , Steinhardt Géza mindenütt. Konferál, párjeleneteket játszik, kuplékat énekel, anekdotázik. Még el sem pihent a kacagás, már új maszkban áll a függöny előtt: alig gördül fel a függöny- leánykérő fiatalember lett a cigányból, a fregolizmus ( átváltozás) leggyorsabb iramában uralja egész este a színpadot, az önfeledt nevetés fürge szelleme: Steinhardt Géza.”

Úgy tűnik sok mindent próbált. 

Steinhardt Géza 17 éves korától csak önmagára támaszkodhatott. Kezdőként színházi lehetőségeiről így írt :”Az előttem állók mindenképpen azon voltak, hogy legyűrjenek, elgáncsoljanak, hogy nyakát szegjék karrieremnek. A rendezőim féltek tőlem, nem akartak szerepekhez juttatni.” 1917-ben bevonult katonának, frontszolgálatra került, 1918-ban szerelt le. Aztán szerepelt, vállalkozott, önmagáért és a családjáért, két gyermekükért. Sikeresen, bukásokon keresztül, de töretlen optimizmussal. Rövid időre Amerikába is elmegy, aztán illatszer boltot vásárol a Rákóczi úton. Jelentős anyagi veszteséggel zárja a filmvállalkozását, pedig korábban nagyszabású terveket fogalmaz meg ezerkétszáz főt befogadni tudó orfeumról, olcsó helyárakkal és finom műsorral, az amerikai útról hozott hamisítatlan jenki humorral, amelyet itt  kíván előadni. De hát világgazdasági válság  kezdődik,  erre ő   Berlinben próbál szerencsét. Innen, illúzióit vesztve 1929 februárjában levelet ír az Est lapnak:” Azzal a szándékkal jöttem ide, hogy itt a régi Steinhardt-mulatóhoz hasonló kabarét létesítsek. Egy hétig reggeltől estig, jártam utána az ügyeimnek, amíg le tudtam szűrni a valóságot, vagyis azt, hogy a tervem kivihetetlen. Kabaré nyitási engedélyt még idevaló stróman nevére sem adnak többé…  mert biztosítani kell a családom egzisztenciáját végtelenül hálás lennék Szerkesztő úrnak, ha ez irányban, segítségemre lehetne. Elég agilis és tőkeerős volnék például egy felelősségteljes főpénztárosi állás betöltésére, óvadékkal. Hiszen nem akarok már vagyont szerezni, de nem is akarok teljesen tönkre menni. A Szerkesztő úrnak igaz híve Steinhardt Géza, Berlin, Tauensiens Sír (Steinhardt-Szekeres Géza Magda nevű lánya 1918-ban, György fia 1921-ben született. Magda színészi pályán indult, amit a zsidótörvények megállítottak, György pedig a II. világháború alatt rokkanttá vált.)

Steinhardt 1934-ben  Rejtő Jenő darabjában, a Tulipán egy szerepében lép fel a Teréz körúti színpadon  Rott Sándorral és Salamon Bélával közösen. 1938 után Steinhardt Géza is szerepelt  a  zsidótörvények által  eltiltott színészek listáján. 1939 januárjában  még a Berlitz nyelviskola is  vádat emelt  ellene,  továbbá Rott Sándor és Rejtő Jenő író-fordító ellen  egy német nyelvről fordított  kabaré félreértett humora miatt.

Rott  Sándornak  szerencséje volt. 74 évesen, két évvel 1944 előtt meghalt.

Steinhardt Gézát 1944-ben, 71 éves korában, Budapesten  egy nyilas agyonverte.

Ő ketten a XX. század elejei magyar nyelvű zsidó kabaré teremtő alkotói, ünnepelt és közkedvelt művészei voltak.

Köszönöm a beszélgetést!