A „legzsidóbb film” Hollywoodból

Seth Rogen, az ‘An American Pickle’rendezője, nemrég jókora botrányt kavart, amikor egy talkshow-ban könnyedén arról csevegett, hogy szerinte „Izraelnek nincs értelme”.

A kijelentés után nem győzött magyarázkodni, hogy mennyire félreértették. Alább most arról a filmjéről lesz szó, mely okot szolgáltatott a beszélgetéshez. Az American Prickle (kb. Amerikai savanyúság v. Amerikai uborka) című filmjét most mutatják be a mozik.

Rogen kettős szerepet játszik: ő Ben Greenbaum, egy ifjú alkalmazásfejlesztő napjaink Brooklynjában, és ő Herschel Greenbaum, Ben dédapja, egy lengyel zsidó bevándorló száz évvel ezelőttről. Utóbbi egy uborkasavanyító üzemben dolgozik, beleesik egy hordóba, és a sós lében száz évig eláll. A film alapjául szolgáló történetet Simon Rich publikálta a New Yorkerben 2013-ban Sell Out címmel.

A komédia a zsidó örökség és azonosság körül forog, ám sok nézőben felmerül a kérdés: mennyiben felel meg a történeti valóságnak. Vegyük sorjában.

Herschel és Ben Greenbaum – élő személyekről mintázták őket?

Igen is, meg nem is. Simon Rich félig önéletrajzi kisregénye a mágikus realista vagy sci-fi kategóriába sorolható. Rich édesapja ismert újságíró, aki éveken keresztül dolgozott a The New York Times-nak, jelenleg pedig a New York Magazine munkatársa. Bátyja Nathatniel regényíró.

Mennyiben különbözik a film a New Yorkerben megjelent történettől?

Vannak alapvető különbségek. A “Sell Out”-ban kevés szó esik Herschel lengyelországi életéről, ahol találkozik későbbi feleségével, Sarah-val. A filmben említés esik Schlupskról Herschel szülővárosáról, ahol Herschel csatornaásóként keresi kenyerét.

Ami Simont illeti, a kisregényben ő nem alkalmazásfejlesztő, hanem forgatókönyvíró. Barátnője a nem zsidó Claire.

Valóságban létező kisváros-e a filmbeIi Schlupsk stetl?

Slupsk létező város Lengyelország pomerániai részében. Az 1900-as évek elején Poroszországhoz tartozott. A Lengyel Zsidóság Múzeuma (POLIN) szerint a város zsidósága békében élt a náci Németország megjelenéséig. A Rich-féle történetben Simon azt mondja Claire-nek: Slupsk a lengyel-litván határ közelében fekszik (ami nem igaz). Herschel azt mondja magában: „Ez tévedés, de hallgatok. Nagyon büszke erre az egyetlen tényre, amit tud rólam.”

Herschel Brooklynban települ le. Általános volt ez abban az időben?

Igen. A zsidók (a kelet-európai pogromok által is kiváltott) két bevándorlási hulláma az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején zajlott, és 1914-re másfél millióan éltek New Yorkban. Kezdetben Manhattan Lower East Side negyedében telepedtek le, majd amikor 1903-ban megépült a Williamsburg Bridge, és lehetséges volt Manhattanben dolgozni és Brooklynban élni, az ortodox zsidók közül sokan utóbbi Williamsburg és Borough Park kerületeibe költöztek.

Herschelt meglepi az autók sokasága és a felhőkarcolók. Mennyiben reális ez?

A New Yorker kritikája szerint nem reális. New York két leghíresebb felhőkarcolója, a Chrysler Building és az Empire State Building ugyan az 1930-as években épült, de már 1920-ban is léteztek, és ugyanez vonatkozik a gépkocsikra is. 1908-ban a New York Taxicab Company mintegy 700 taxit üzemeltetett városszerte.

Valóban működtek-e nagy savanyító üzemek az 1920-as években New Yorkban?

Igen, ezt a hagyományt zsidók hozták magukkal az Óvilágból. Az Essex és a Ludlow Street környékét a Lower East Side-on „pickle district” néven emlegették. Az 1800-as évek végén alapították a United Pickles Factoryt. Híres zsidó cég volt a Guss’ Pickles, amely 1920-tól a Lower East Side-on működött, később pedig Brooklynba költözött.

Mi volt a seltzer?

Ugyancsak zsidók honosították meg a szódavizet a 20. század elején. Körükben volt a legnépszerűbb; zsidó pezsgőnek is nevezték. Gyógyszertárakban is lehetett kapni, automatákból árulták, lajtoskocsiból mérték a Lower East Side-on. A szénsavas víz még népszerűbbé vált a szesztilalom idején. Az túlzás, ami a filmben van, hogy Herschel szeretett volna seltzert inni, de nem engedhette meg magának. A seltzer nagyon olcsó volt. “2 cents plain” néven emlegették, mert ennyi volt az ára.

JTA – Bassa László