A kunszentmártoni zsinagóga
A 19. és 20. század fordulóján Európában egy új művészeti áramlat bontakozott ki, a szecesszió. A képző- és iparművészetben gyökerező stílus az irodalomra és az építészetre is nagy hatást gyakorolt. Hazánkban Lechner Ödön építész a magyar díszítőművészet és népi építészet keleti gyökereit feltételezve magyar nemzeti formanyelv kialakítására tett kísérletet. Az általa létrehozott stílust ma magyaros szecesszióként emlegetjük.
A formanyelv terjesztésében Lechner tanítványai játszották a legnagyobb szerepet, akik szintén követőkre találtak. Nekik köszönhetően a lechneri stílus, elsősorban annak díszítőelemei vidéken is népszerűvé váltak.
A magyaros szecesszió a szentesi Dobovszky József István építészetére is hatást gyakorolt. Bár Dobovszky nem tartozott korának legismertebb tervezői közé, a századforduló magyar építészetének meghatározó vidéki alakja volt. Számos templomot, középületet és magánházat álmodott meg, amelyek többsége az Alföldön épült fel. Különösen szülővárosa, Szentes arculatát formálta át a 20. század elején, de a környező településeken is elnyert nagyszabású megbízásokat. Elsősorban a magyaros szecessziós stílus mestereként tartjuk számon, annak ellenére, hogy a történeti formáktól sem idegenkedett. Sőt, gyakran ötvözte az irányzatokat. Az 1910-es évek elejére sajátos építészeti formanyelvet alakított ki, amely a helyi mesterek kezén terjedt tovább.
Egyik legeredetibb alkotása a kunszentmártoni zsinagóga épülete, amelyen nemcsak az ornamentika, hanem a liturgia szolgálatában álló modern szerkezeti megoldások is hangsúlyt kaptak. A zsinagóga építészeti jelentősége a vas és betonszerkezetek használatában, valamint a letisztult, geometrikus homlokzatalakításban rejlik. Az épület tervei 1910 végén vagy 1911 elején készülhettek el, így ez az épület tekinthető a Dobovszky építészetében 1909-től megjelenő sajátos, geometrizáló formanyelv első megvalósult példájának. Az 1912-re elkészült zsinagógán korábban sosem tapasztalt bátorsággal kezelte a tömegeket és az építőanyagokat, amit az enteriőrben a szellőző kör alakú betoneleme érzékeltet leginkább.
De miben rejlik az épület jelentősége?
A kunszentmártoni zsidó közösség az ortodox vallási irányzat tagja volt, így az épületnek funkcionális szempontból is meg kellett felelnie a hagyományoknak. Mivel a vallási szabályzatok kötötték az építészt, a választott anyagokkal és szerkezetekkel igyekezett olyan struktúrát létrehozni, ami megfelelt a vallási előírásoknak, mégis érvényre juttathatta a korszerű építészeti törekvéseket. A férfiak és a nők bejárata elkülönült, a női karzatra vezető lépcsőházak közrefogták a férfiak előcsarnokát, amelyen keresztül a zsinagógatérbe lehetett jutni. Dobovszky a bimát a zsinagógatér központjában helyezte el, s mint a templom eszmei gyújtópontját, a mennyezeten nyitott szellőzővel emelte ki. Az egykori szellőző kör alakú, áttört betoneleme ritka, bár nem teljesen egyedülálló megoldás a magyar építészettörténetben, hasonló beton szellőzőket használt Medgyaszay István a veszprémi (1908) és soproni színház (1909) nézőterének mennyezetén.
A zsinagóga tervezése során Dobovszky nem pusztán statikai okokból helyezte a karzatot alátámasztó négy pillért a bima köré. Valószínűleg a négyoszlopos zsinagógatípus térkoncepcióját akarta stilizált módon felidézni. Ezt bizonyítja a kilenc mezőre osztott mennyezet is, ami a négyoszlopos zsinagógát fedő kilenc boltmezőre utal.
Klein Rudolf a főhomlokzaton megjelenő két torony, a hosszanti, félköríves apszissal záródó elrendezés és a karzatok jelenléte miatt tipologizálása során a katolikus templom-típusú zsinagógák közé sorolta az épületet. A kunszentmártoni ortodox hitközség tagjai a hagyományokhoz való ragaszkodás mellett elfogadták a zsinagóga gazdag ornamentális díszítését és változatos tömegalakítását. Gazda Anikó kiemeli a főhomlokzat lépcsőzetes kialakításának újszerűségét is. A főhomlokzat ilyen jellegű megmozgatása azonban nem teljesen egyedi gondolat a zsinagógaépítészetben. Hasonló tagolást követ, bár tornyok nélkül az 1912-ben épült tiszafüredi zsinagóga is, ami, mivel egykorú a kunszentmártoni zsinagógával, inkább párhuzamnak tekinthető, mint előképnek. De az épületnek előképei is vannak, méghozzá Komor Marcell és Jakab Dezső zsinagógái között. Úgy gondolom, Dobovszkyt elsősorban a Marcaliban található, 1906-ban felavatott zsinagógájuk inspirálhatta.
A marcali zsinagóga megtervezésénél azonban a Komor-Jakab páros formailag egy korábbi közös épületéhez, a szabadkai zsinagógához (1902) nyúlt vissza. A szabadkai zsinagóga a kunszentmártoni zsinagógán is érezteti hatását, ami nem meglepő, különösen a toronysisakok megtört íve és nyolcszögletű keresztmetszete hasonló. A szabadkai zsinagóga azonban négytornyos és centrális elrendezésű, ami szemben áll a kunszentmártoni zsinagóga tömegalakításával.
Az épület egyik jelentősége a geometrizáló nyílások és oromzatok használatában rejlik, amelyek meghatározzák a homlokzat karakterét. A Komor-Jakab pároshoz hasonlóan megmaradhatott volna az íves vonalaknál, Dobovszky azonban a mértani formákat választotta. A trapéz és sokszögzáródások használata jellemző volt a korszak építészetében, a premodern tendenciákhoz hasonlóan „benne volt a levegőben”. Megjelentek például Führer Miklós (1873-1948), Magyar Ede (1977-1912), Fábián Gáspár (1885-1953) és a Vágó-fivérek épületein is. Az Árkád bazáron hangsúlyos szerepet kaptak a trapézzáródású nyílások és oromzatok, valamint Otto Wagner Postatakarékjának kőburkolata által inspirálva, az épület homlokzatát kerámialapok fedik a sarkaiknál elhelyezett szegecsszerű félgömb formájú elemekkel. Ilyen kis félgömb formájú, „lebegő” kerámiaelemek a kunszentmártoni zsinagóga homlokzatain is megjelentek a körablakok felett, félkörívben elhelyezve. Ezek a díszítmények azonban helyi karaktert is hordoznak, hiszen Kunszentmárton több épületén is meghatározó szerep jut a homlokzati kerámia-applikációknak. Lehetséges, hogy Dobovszky a helyi hagyományokhoz igazodva döntött a „lebegő” kerámiaelemek mellett, amelyek korábban Lechner Ödön Földtani Intézetén is megjelentek.
A hasonló geometrizáló formavilág, a háromszög és trapézzáródású nyílások és oromzatok, a kezdetben szintén Wagner-köréhez kötődő, cseh kubista építészekre is jellemző volt. Dobovszkynál azonban nem jelent meg a rájuk jellemző, kristályos plaszticitás.
Az építmény másik jellegzetessége, hogy a tornyok sarkai, közvetlenül a tambur alatt rézsűsen szűkülnek össze, ami a Kós Károly és Jánszky Béla által tervezett zebegényi katolikus templom (1908-1909) harangtornyán is megfigyelhető jelenség, vagyis a zsinagóga a Fiatalok törekvéseivel rokonítható építészeti jegyeket is hordoz, bár visszafogottan.
