„A konyha, ami összeköt”

Interjú Raj Ráchellel

Szakácskönyved olyan, mint egy kreatív privát univerzum, minden recept mögött rejtőzik egy személyes történet. Mit lehet tudni a gasztronaplóidról, amikből a könyv összeállt?

A gasztronaplókban nem csak a péntek esték receptjei, hanem születésnapok és más események menüsora is szerepel. Ha eszembe jut egy új gondolat, egy új ízvilág, azonnal lejegyzetelem.
Egy nő mindenkinek másként főz, mindig másik énjét veszi elő. A péntek esték nem csak az ételekről, hanem a barátoknak kialakított hangulatokról is szólnak. Szempont a különleges menüsor, a tálalás és a hangulat, amikor összekomponálod a terítést a színekkel. Ha látok egy új ételt, vagy eszembe jut valami új és elkezd foglalkoztatni, akkor utánajárok, hogyan lehet tökéletes, és addig kísérletezek, amíg úgy érzem, hogy most jó. Ez a folyamat maga az alkotás.
A gasztronaplóimban először mindig leírtam a menüt, aztán szerveztem meg az ételek sorrendjét.
A hétköznapok rohanása, a családi tevékenységek szervezése, a bevásárlások, a vállalkozás vezetése pontos összehangoltságot igényel. Ez fontos, hiszen üzletasszonyként, minden időm jól kell tudnom beosztanom.
Otthon, a férjemnek, a családomnak, gyerekeimnek szeretek bisztrószerűen főzni, utazásokat, hangulatokat behozni, kísérletezni. Mindent bátran kipróbálok.
A barátnős estékre csajosan kell főzni, csak magamnak egyszerűbben. Ezek mind külön kis történetek.

Hány év történeteiből válogattad ki a 71 receptet?

Amikor a kis lakásomban éltem, már ott is tartottam vacsorákat. Talán ekkor kezdődött, már nem is emlékszem pontosan, de vettem egy kis könyvet magamnak és elkezdtem bele írogatni.
Mindig arra vágytam, hogy legyen egy olyan családi otthonom nagy asztallal, ahová a barátok is eljöhetnek, hogy főzhessek nekik. Így is kerestünk lakást Miklóssal, hogy nagy étkezője legyen, ahol sokan elférnek.

Ez hány éve történt?

A 14. házassági évfordulónk lesz nemsokára, tehát úgy 16 éve kezdődött. Ekkor kezdtem kialakítani a saját konyhámat, és az életemet, így ezzel együtt a gasztronapló is fokozatosan alakult.
Ha valami új dolgot tanultam, leírtam, és folyamatosan javítottam a recepteket. Ez volt a kezdet. Gálvölgyi Eszter barátnőm vetette föl először az ötletet, hogy legyen egy könyvem. Tudtam, hogy izgalmas lenne, de nem mentem utána. Ugyancsak Eszter mondta, hogy a zsidó szakácskönyvön túl fontos az egyéniség is. Nem elég a hatalmas receptgyűjtemény, hiszen minden nő másképp főz, én például szerettem volna átadni a főzés örömét. Aztán megérkezett a felkérés a kiadótól.

De a főzés szimbólum is, nem?

Igen, a zsidó nő a konyhában egy jelkép, a nőnek feladata van a családban, a hagyományokat, az ünnepeket nagy közös étkezésekkel éljük át. Ha szeretek valakit, leültetem az asztalhoz, és az étkezéseken keresztül éljük át az együttlét örömét. Másrészt pedig, életünk mindennapi része, hogy főzünk, számomra ez nem teher, hanem öröm és alkotás, és ezt szerettem volna átadni.
Főzni könnyű és a receptjeim végtelenül egyszerűek. Nem attól lesz egy étel csodálatos, hogy sok munkánk van vele, hanem attól, hogy milyen alapanyagokat választunk, hogyan alakítjuk ki.
A végeredmény pedig egy szépen tálalt étel, ami nem csak finom. Ha sikere lesz, megkapjuk a visszajelzést, amire vágyunk.
A konyhámban töltött idő fontos számomra. Szeretem a szép környezetem, a kis kiegészítőkkel együtt. A konyhában magam vagyok, tudok gondolkodni, és az apró pillanatokban megtalálni az örömöt.

A kötetben szereplő fogásokra jellemző az újfajta közelítés, a tervezés, a kísérletezés és a hagyományos receptek modernizálása.

Ez a lényem: minden elkészített ételbe beleteszem magamat. Hogy az étel legyen tökéletes, látványban és ízben. Így például a lazacos gefilte fish nagyon kifejez engem. A gefilte fish hagyományos recept, én pedig arra gondoltam, hogy legyen lazacból, mert az szép rózsaszín, legyen illatosítva naranccsal, szerecsendióval, tehát valami egyedi ízvilágot is hozzátettem. A végeredmény nagyon könnyű és habos, amire azt mondtam: ezt így szeretem a legjobban. Így látványosan átjön az énem.
A tortákkal is így vagyok: kísérletezek, hozzáteszek és pontosítok. Nagyon fontos a tervezés és a kreativitás, a szokatlan alapanyagok, kombinációk, a saját gondolat, meg persze a látványvilág, hiszen mégiscsak tortatervező vagyok. Ha megnézed az ételekről készült képeket: az összetevőket színek szerint is kiemelem. Én a szememmel is főzök.

Izgalmasak a fejezetek: ünnepek, családi receptek, romantikus vacsorák, sütés-főzés gyerekekkel, csajos vacsorák…. A felépítésen túl egyértelmű, hogy a gasztronómia szeretete erőteljes családi tradíció.

Édesanyám is írt szakácskönyvet, tőle tanultam ezt a könnyedséget a konyhában. Úgy érzem, hogy a jiddise mamék lelke van bennünk. A könyvben van erről egy fejezet: megszeretlek és meghívlak. Azt gondolom, hogy ha valaki közel kerül hozzám, akkor ne csak igyunk valamit, hanem azt szeretném, hogy ismerjen meg, jöjjön el hozzám. Főzök neki és együtt eszünk. Ez annyira meghitt, annyi szeretet van benne. Úgy hiszem, hogy így tudunk igazán közel kerülni egymáshoz.

A könyved nem kimondottan vett zsidó szakácskönyv, inkább a hagyományos zsidó ételek újragondolva és „design” ételek ötvözése…

Sokat gondolkodtam azon, mi legyen a címe. Az „Életem a konyhában” azt fejezi ki, hogy rólam szól, de a konyhán és az ételeken keresztül.
Ha kinyitod a könyvet, akkor a képi világ is személyes: a styling, a gyönyörű fotók, a felépítés, a látványvilág – azt hiszem nagyon profi csapattal dolgoztam és nagyon hálás is vagyok érte. Ha valaha elképzeltem, hogy lesz szakácskönyvem, ilyesmire vágytam.
Bármit csinálok, mindig van egy egyedi látásmódom. A cukrászdámban is tortatervező lettem, nem tudtam a saját bőrömből kibújni. Az art deco marcipán képeim és a formatorták is eléggé egyediek.
A szakácskönyvvel is így voltam, nem a meglévő sémákra alapoztam, hanem arra törekedtem, hogy átjöjjön, ami engem tükröz, ami én vagyok. A stylist-tal és a fotóssal is hamar harmóniába kerültünk, bátran próbáltunk egy étellel együtt egy történetet vagy egy hangulatot megmutatni.

A szakács- és a cukrászművészet remekei illékony műalkotások.

Remek játék megalkotni a látványt és az ízeket. Remélem, hogy ez a játék inspirálni is fogja az olvasót, mert azzal, hogy leírtam egy receptet, meg akartam mutatni, hogy, hogy lehet régi dolgokat kicserélni, új dolgokat elindítani. Egy szakácskönyvnek olyannak kell lennie, hogy gondolatokat szüljön. Az ember leül, lapozgatja és inspirálódik.

Kiknek szoktál főzni?

A barátaimnak. Van egy péntek esti társaságom, ők nagyon közel állnak hozzám, a családomnak tartom őket. A két gyerekem kvaterjai* is köztük vannak.
Mindig mások jönnek, illetve jönnének, ha a vírus miatt lenne normális életünk. Nagyon szeretek vacsorákat készíteni. Leülünk az asztalhoz és órákig beszélgetünk. A konyha amúgy is központi része a lakásnak.
Azóta, hogy saját családom és férjem van, nem kérdés, hogy a péntek esték nálunk is vannak, nemcsak Anyunál.

Hogyan élitek meg a vírushelyzetet?

Folyamatosan arról beszélgetünk a csapatommal, hogy találjunk ki új termékeket, legyenek terveink, nézzünk előre. Próbálunk megújulni, a legtöbbet kihozni a helyzetből. A könyvet a karantén alatt fejeztem be. November 10-én jelent meg, így nem is kívánhattam volna szebb születésnapi ajándékot. Ráadásul a kerek évfordulóm november 5-én volt. Nagyon bízom abban, hogy átmegy majd az üzenetem, amit a könyvemben képviselek, és sokan átérzik, hogy milyen jó főzni.

Jegyzet

* Kvater: kb. koma, a keresztapa zsidó megfelelője. (A szerk.)