A költészet világnapja: Michael Blumenthal két verse
“És itt, a Hegedűs Gyula utcai zsinagógában, újra látom apám arcát…” Ma van a költészet világnapja. Michael Blumenthal, a gyakorta Magyarországon tartózkodó amerikai zsidó költő két versét tesszük közzé ebből az alkalomból.
Michael Blumenthal
A keserű igazság
Az igazság keserű igazság –
valami, amit mondani akarok,
de félek, még most is, kimondani:
hogy semmi nem izgat úgy, mint az izgalom;
hogy a szerelem ritkán oly izgalmas, mint a vágy
a szerelem után; s hogy a szépség szerelme
pogány tószt keresztény ünnepen;
s a szépség-imádat elpusztíthat minket,
mert a szépség mindenütt, s oly
csekély a jutalma annak, ki észreveszi.
Hogy is mondhatnám el, milyen szép vagy?
És hogy ő is milyen szép? És ő
és ő és ő, és ez, és az a pasas? Hogy
mondhatnám el neked, hogy a test, mit szeretek,
bár csodálom, a rabságában tart,
hogy apránként szeretek adni magamból,
kis adagokban, hogy a tó, melyből
alkonyatkor járok kortyolni, néha
tele, néha üres, s közömbös általában?
Hogy mondhatom el neked, hogy hazatérve,
s ágyamban találva, egyszerre vagyok hálás
és közömbös, s hogy hazudtam,
mert az igazság keserű igazság, összetett
és zavaros cselekmény; mert a hazugság
az egyetlen lehetőség, mielőtt azt mondod: jóéjszakát,
s hinni nem más, mint találni egy hazugságot, mibe
sose fáradunk bele; mert igazat mondani nem más, mint
ismételni a szavakat: nem tudom, míg kibírhatatlanná
nem válnak; mert az igazat kimondani
majdnem semmit se mondani, és semmi
nem vidít fel úgy, mint amit gyakran és nagy
meggyőződéssel mondanak; mert ha az igazat kimondom,
nekem is úgy kell végeznem, nem tudom: nem ismerem az eget,
s mélyén az igazsággal, a vizet a tavon.
És itt, a Hegedűs Gyula utcai régi zsinagógában, újra látom apám arcát
mert az öreg zsidók éneklik az Éjn kElohénu-t és kántálják á-á-men,
és könnyedén itt lehetne köztük, ő, ki most tíz éve távozott,
Washington Heights öreg caddikja, a mészáros fia, a bukott kántor,
aki sonkáját falni beszökött Karl Ehmer-hez az East Side-on,
a libazsír és a torma szerelmese, ó apa, apa, apa, milyen keveset
gondolok már rád, ahogy minden fiú, mégis magammal hordozlak
öreg davenoló és slepper, két lábon járó baszdüh, te,
aki még a tehénnek is el tudtad adni a tejet, kiflit a péknek, bejglit a cukorbetegnek,
te, asszonyok öreg kézcsókosa, előszobákban fütyörésző, Mario Lanza
és Richard Tucker szerelmese, Rosalyn Tureck szőrmése, te
rabbik és kántorok bálványozója, autópályadíj-szedők elbűvölője,
Horn & Hardart rizspuding és spenótkrém hazahordója, te
nők legyőzöttje egész életedben, „ballag már a vén diák,
tovább, tovább” énekese, Asbach Uralt csokoládé szerelmese, te
kapucnis síkabátos, nászutadon Cortina d’Emperezzo-ban, főtt
marhahús és borjúmáj szakértője, „Du, Du liegst mir im Herzen” baritonja,
te, aki itt állsz most e zsinagógában, davenolsz és hajlongsz, bocsánatot
kérve, te, heringtől bűzlő, áporodott szájszagoddal,
és Isten keze készen áll, hogy könyvébe még egyszer beírjon.
Szántó T. Gábor fordításai
Michael Blumenthal 1949-ben született, New Jersey-ben. Filozófiát és közgazdaságtant tanult, majd a Cornell Law School-ban szerzett jogi diplomát 1974-ben. Kreatív írást tanított és tanít, többek között a Harvard Creative Writing programjának igazgatója volt. Hét verseskötete jelent meg, nemzedéke egyik legjobb amerikai költőjének tartják. Weinstock Among The Dying című regénye, melyből korábban a Szombat is részletet közölt, 1994-ben elnyerte a Hadassah Magazine Harold U. Ribelow díját, melyet a tárgyidőszak legjobb zsidó prózájának ítélnek. A kilencvenes évek elején Fulbright ösztöndíjjal több évet töltött Magyarországon. Közép-európai témákat körüljáró esszégyűjteménye, a When History Enters the House (1998) ekkor keletkezett. All My Mothers and Fathers (Harper Collins, 2002) címmel jelent meg memoárja. Német, francia és magyar nyelvből fordított angolra, és Budapesten pszichoterápiás gyakorlatot is folytatott. Nyarait Balaton melletti házában tölti.
Címkék:2016-02