„A Klub” – Új Netflix sorozat török zsidókról

A “The Club” („Kulüp”) című széria egy törökörszági szefárdi család történetét meséli el az 1950-es évek beli Isztambulban.

A Netflix amerikai előfizetői egy számukra távoli, jelenleg mintegy 15.000 lelket számláló zsidó közösséggel ismerkedhetnek a hatrészes sorozatban, aminek vetítése november 5-én kezdődött.

A Klub jóval tovább megy annál, hogy a zsidó élet hagyományos formáit (szombat esti ima) és kellékeit (mezüze, stb.) mutassa be. Megjelenik a többségi társadalom felől megnyilvánuló asszimilációs nyomás, és nem csupán a zsidók, de más etnikai kisebbségek küzdelme létük elfogadtatásáért. Ennek megfelelően a film nyelve török, de mellette megjelenik a ladino, a szefárd zsidók nyelve – de a görög és arab is hallható szinte minden epizódban.

Mindazonáltal a sorozatot az egész török társadalom figyelemmel kíséri. A cselekmény talán túl bonyolult, és helyenként nyomasztó, a szereplők – az örmény Agop, a görög Yanni, Tasula és Niko, és persze a szefárd zsidó Matilda, Davit, Raşel és Mordo bemutatása és hiteles ábrázolása a sorozat igazi érdeme.

A Klub többnyire Isztambul Galata (népszerű nevén Kula) negyedében játszódik, ami a törökországi zsidókban nosztalgikus érzéseket kelt. Manapság – a hasonnevű toronynak köszönhetően – népszerű turistaközpont, de a múltban népes és összetartó zsidó közösségnek adott otthont, és a kanyargós utcákon legalább olyan gyakran lehetett ladino beszédet hallani, mint görögöt vagy törököt.

A tévésorozat főszereplője Matilda, szefárd zsidó asszony, akit a film elején engednek ki a börtönből, ahova azért került, mert tizenévesként embert ölt. Az indíték és az áldozat nem ismert, és amikor azokra fény derül, újabb rejtélyek merülnek föl. Matilda a Club Istambulban kap munkát, de konfliktusokba keveredik főnökével, a török Çelebivel, mivel nem hajlandó sabatkor dolgozni. Az asszony folytonosan kioktatásban részesül tőle és másoktól.

Zeynep Günay Tan, a sorozat rendezője nem ismeretlen az izraeli nézők előtt. Egyik legutóbbi munkája, az „Isztambuli menyasszony” nagy sikert aratott Izraelben, ahol a török szappanoperák hagyományosan népszerűek.

Az arab tavasz óta a törökök vették át a korábban egyiptomiak által uralt közel-keleti piacot a szórakoztató filmek területén. Ám a török filmekben és tévében a zsidók ábrázolása nem gyakori, pedig náluk – Egyiptomtól eltérően – még ma is viszonylag jelentős számú zsidó népesség él.

Gabi Behiri isztambuli születésű zsidó írta a Twitteren a múlt héten: „Mostanáig csak olyan zsidókat láthattunk a török tévében, mint a textilkereskedő Nedim, a zálogház-tulajdonos Solomon, a Moszad-ügynök Moshe, az üzletember Mison. A nézőkben az uniformizált zsidókép élt, a jól ismert antiszemita sztereotípiákkal, uzsorásokkal és adósság-behajtókkal.”

Ezzel szemben a „The Club” szereplői között egyaránt akad gazdag és szegény, és a figurák többnyire szerethetők. És a többi kisebbség, a nem moszlimok, nem ellenségként, hanem a birodalomtól örökölt és annyira jellemző törökösítési politika áldozataiként jelennek meg – mint az örmények és a görögök is.

A másik tabu a modern török történelem egyik epizódja. Az időkeret az 1940-es években bevezetett hírhedt vagyonadó és az annak eredményeként bekövetkezett isztambuli 1955. évi pogrom kitörése közötti korszak.

A Török Köztársaságban 1942-ben bevezetett vagyonadóból olyan ütőképes hadsereget szándékoztak kialakítani, amely sikerrel állhat ellen a náci vagy szovjet támadásnak. Az igazi cél azonban a nem moszlim kisebbségek vagyonának átszivattyúzása volt a tehetős moszlim kereskedői réteghez.

Miközben a moszlimok ingatlanjaik csupán 5%-ával adóztak, a zsidókra és görögökre kivetett adó jóval meghaladta a 100%-ot, az örmények esetében pedig több mint 200% volt. Sokak vagyonát ez teljesen fölemésztette, és azok, akik 15 napon belül nem fizettek, az ország keleti részében, Aşkale város közelében létrehozott munkatáborban találták magukat. Itt több mint ezren senyvedtek az embertelen körülményektől, és több tucatnyian meg is haltak.

Törökország számos kisebbségi közösségét tette tönkre a törvény végrehajtása; a zsidók tömeges kivándorlása is részben ehhez köthető. 1948 és 1951 között, Izrael megalakulását követően az ország zsidóságának több mint fele vándorolt ki oda. Az isztambuli pogrom 1955-ben elsősorban a görög lakosság ellen irányult, de az örmények és zsidók is szenvedtek tőle.

A pogromra Adnan Menderes, az ország akkori miniszterelnöke és a kormányzó Demokrata Párt uszított.

1955. szeptember 6-án és 7-én többezer tüntetőt szállítottak teherautókon a városba. A tömeget azzal az álhírrel tüzelték, hogy görög nacionalisták török konzulátusokat támadtak, és azt a házat, ahol Mustafa Kemal Atatürk, a modern Törökország alapító atyja nevelkedett Thesszalonikiben. Kilenc óra leforgása alatt feldúlták a görög városészt, amely a zsidó és örmény negyedek tőszomszédságában volt. A pogrom tucatnyi ember életét követelte, és mintegy ezer épület rongálódott meg, köztük 73 templom, két kolostor és egy zsinagóga.

A „The Club” nézői előtt világossá válik, hogy a vagyonadó volt az, ami tönkretette Matilda egykor boldog családját, mivel bátyját és édesapját az Aşkale-i táborban halálra dolgoztatták.

A török zsidók ismerik a történetet, de a közösségen kívül alig esett szó arról csaknem nyolcvan éven át.

Betsy Penso, az ugyancsak isztambuli születésű, jelenleg Izraelben élő zsidó írja egy közösségi oldalon: „Próbáljuk magyarázni török barátainknak, de ők nem értik, mivel nem tanultak róla az iskolában. Már öt éve beszélünk a vagyonadó hatásáról, de csak a valóban érdeklődőknél jártunk sikerrel. Most már bárki utána járhat.”

JTA – Bassa László