A jeruzsálemi piac zárás után életre kel

Miért ne lehetne a boltok szürke acélrolóit festővászonként használni?

A Mahane Jehuda Jeruzsálem piaca, éléskamrája és szíve, eddig zegzugos utcácskáiról és a Közel-Kelet ízeit és illatait vegyítő lármás kavalkádjáról volt híres. A több mint 300 üzlethelyiségnek, kávézónak, étteremnek és utcai zenészeknek otthont adó komplexusban csütörtökön és pénteken hág a tetőfokára a zsongás, hogy sabatra minden hirtelen és teljesen elcsendesedjék; ilyenkor a sikátorok kiürülnek, az üzletek lehúzzák rolóikat. Múlt év óta a szuk azonban másról is nevezetessé vált.

Sabbat este a kihalt piacon sétálgatva Berel Hahnnak, a 25 éves brooklyni fiatalembernek víziója támadt; a boltok ütött-kopott, szürke acélrolóit színesben képzelte el. -Miért ne lehetne életet lehelni a szukba és a rolókat vászonként használva egy valódi galériát létrehozni? – töprengett.

Hahn rábeszélte az ötletre graffitiművész barátját, a londoni Solomon Souzát, akivel engedélyt kaptak egy ismerősüktől, hogy zárás után graffitit fessenek a boltja bejáratára, s ez beindította a lavinát. Nemsokára a boltosok álltak sorban náluk, versengve, hogy kinek a rolóját dekorálják ki előbb.

Souzáék eddig mintegy 130 áruda portáját színesítették ki fantázia szülte állatokkal, bibliai jelenetekkel, de legfőképp jeles történelmi személyek harsány portréival.

Az art projekt  lényege, hogy a festmények ne ingyen reklámok legyenek a boltosoknak, hanem valódi inspirációt nyújtó képek olyan személyekről, akik pozitív változásokat idéztek elő a világban, mint Gandhi vagy Einsten.

Így jelent meg az egyik rolón Sli Ali Sakkat, Tunisz volt polgármestere, aki zsidókat mentett meg a holokauszt idején; Daniel Pearl, a Wall Street Journal Pakisztánban lefejezett újságírója; az izraelnek kémkedő Jonathan Pollard, a 30 évet töltött amerikai börtönben; Bob Marley, Ofra Haza és Steven Spielberg. De feltűnnek a modern Izrael megteremtésének jeles személyiségei, mint Henrietta Szold, Esther Cailingold, David Ben Gurion és Golda Meir. Sok esetben a boltokban kifüggesztett, a tulajdonos által nagy becsben tartott rabbik képei jelentek meg nagy méretben az acélrolókon.

A felhasznált festékanyagot Shalom Lakein biztosította, aki a projekttel szüleinek kívánt emléket állítani, akik kibucot és iskolát alapítottak és szintén támogattak zsidó művészeti törekvéseket.

A street art kezdeményezés két szellemi atyja a Zsidó Egység Programmal is összeállt, akik sabbatonként közösségépítő ebédeket rendeznek a piac melletti Jaffa utcán végigfutó villamossíneken.

Hahn hasonló társadalmi célú eszem-iszomokat kezdett el szervezni a piacon belül, azokat a graffitik témájához kapcsolódó tanulmányi előadásokkal egészítve ki. Azonban nem csak a művészlelkeket reméli becsalogatni, de ugyanúgy a turistákat és az Izraelben élő kisebbségeket is; tunéziaiakat, jemenieket, askenázi és etióp zsidókat.

Hahn vérbeli idealista: “Úgy gondolom, hogy a szukon keresztül meg tudjuk változtatni a világot.”