Danse Macabre – a holokauszt művészete

Írta: Váradi Iván Attila - Rovat: Holokauszt, Képzőművészet, Kultúra-Művészetek, Történelem

 A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár 2021. július 14. és augusztus 17. között Szemtanúk címmel kiállítást rendezett a ferencvárosi 2B Galériában. A Ráday utca 47. szám alatt működő kortárs művészeti galériát a 2B testvérek, azaz Böröcz László és András alapították. A tárlaton 14 oly korban élt művész munkáit állították ki, akik a gettókban, a munkaszolgálatban és a koncentrációs lágerekben – a tilalmak ellenére – rejtőzködve alkottak, és gondoskodtak arról is, hogy műveik valahogyan fennmaradjanak. A rajzok, a grafikai lapok a magyarországi zsidóság háborús szenvedéseinek hiteles lenyomatát képezik.

Fekete Edit, az egyetlen, még életben lévő képzőművész (balra) és Farkas Zsófia, a kiállítás kurátora (jobbra) a kiállítás megnyitóján (Fotó: Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár)

A zsidó művészeten belül külön fejezetet képvisel, a soá – eddigiekben kellően fel nem tárt – művészete. A több mint háromnegyed évszázados hiátus enyhítéséhez kívánt hozzájárulni ez a kiállítás is, melyet a szervezők többféle programmal – kurátori tárlatvezetés, kerekasztal beszélgetés – igyekeztek közelebb vinni az érdeklődőkhöz.

Ezen művészeket, a sok százezer mártírhoz hasonlóan, a legkegyetlenebb megpróbáltatások érték, de lelki- és alkotóerejüket ez sem tudta megtörni, mely erőfeszítéseik minden bizonnyal a túlélésükhöz is hozzájárultak.

A művek különböző felfogásban készültek. Vannak dokumentatív vázlatok,  Gedő Ilka rajzai, azután tábori albumok, mint Turán Hacker Mária munkái, vannak sorozatok, ilyenek pl. Adler Miklós fametszetei, és szöveggel megjelent könyvek, pl. Barta Ernő grafikái. A művészek többségében még pályájuk elején tartottak, s ez a tapasztalat jelentősen befolyásolta további munkásságukat, gyakran egész életművük irányát, esztétikáját megszabva. A bemutatott képek jellemzően fekete-fehérre redukáltak, vagy minimális színkészlettel rendelkeztek. A művek többsége technikai szempontból egyszerű egyedi grafikai alkotás, vagy sokszorosított grafika – elsősorban a drámai kontraszt-hatásokra építő fametszet.

Abádi Ervin (1918-1979) író, grafikus. A bergen-belseni koncentrációs táborból szabadult. Íróként és grafikusként egyaránt maradandót alkotott. Számos rajzot, illusztrációt, plakátot készített a holokausztról és a II. világháborúról.

Adler Miklós: Megérkeztünk. Ki élve, ki halva. 1946, fametszet

Adler Miklós (1909-1965) festő, grafikus. Elsősorban fametszeteiről ismert. Erőteljes képi világa a belga Frans Masereel művészetével rokon (Egy ember passiója). „Tudd, hogy honnan jöttél…” címmel, 1946-ban 16 fametszettel, négy nyelven – héber, magyar, angol, orosz – kiadott albuma a pusztulás stációit jeleníti meg. Nevéhez fűződik a József élete és a Ruth könyve grafikai album is. Rajztanárként az egri Pedagógiai Főiskolán működött. 1. kép

Barta Ernő (1878-1956) sokoldalú grafikus és festő. 1945-46-ban Danse Macabre címmel, Gál György Sándor szövegével, 16 rajzból álló litográfiai albumot állított össze. E témakörben a német reneszánsz lángelméje, ifjabb Hans Holbein: Haláltánc fametszet-sorozata (1524-26) tekinthető előzményének.

Bán Kiss Edit (1905-1966). 1944 őszén a Ravensbrück-i koncentrációs táborba deportálták. Képeit elkobozták, de szabadulása után újból elkészítette azokat. A Lágerélet képekben és a Deportáció című temperával festett albumok képregényszerű formában mutatják be a női lágerek életét. Kényszermunkára is elvitték a Daimler gyárba. 1944-ben, életre szóló barátságot kötött Bartha Ágnessel, aki Ketten – Emlékek Dunafőldvárról és Ravensbrückből című könyvében írta meg kettejük történetét. 1947-ben elkészítette az Újpesti zsinagógánál lévő mártír emlékművet, négy kb. 280 x 80 cm-es mészkő domborművet.

Fekete Edit: Szelektáláskor. 1979, ceruza, papír.

Fekete Edit (1923-) az egyetlen ma is élő művész a kiállítók közül. Megjárta Auschwitz-Birkenau, Ravensbrück táborait. Az ötvenes években a rajzfilmgyártásban dolgozott. Első filmje: A kiskakas gyémánt félkrajcárja. 1953-tól A Magyar Televízió grafikai osztályát vezette. Fekete Edit a későbbiek során is készített holokauszt témájú rajzokat, melyeket rövid szövegekkel látott el. 2. kép

Gedő Ilka (1921-1985) festő, grafikus. 1944-ben a pesti gettóba került, ahol ceruzarajzokkal festői naplót vezetett. Főleg gyermek portrékat és önarcképeket készített, már kiérlelt stílusában. A rajzok utóbb a Yad Vashembe, és a világ más neves közgyűjteményeibe kerültek. A későbbiek során sajátos szürrealisztikus világot teremtve – asztal-sorozat, önarcképek, Ganz-gyári sorozat – kiemelkedő festői életművet hozott létre. Az életét, munkásságát ismertető könyvet kisebbik fia, Bíró Dávid, valamint Hajdu István jegyzi: Gedő Ilka művészete; Gondolat Kiadó, 2003. Legutóbb idén tavasszal, születésének centenáriumán, a Magyar Nemzeti Galériában volt grafikai kiállítása.

Gyenes Gitta (1888-1960) festő, grafikus. Pályája ígéretesen indult. A kiállításon az utcai atrocitásokat ábrázoló tusrajzai szerepeltek. Megfestette József Attila portréját, és porcelánfestéssel is foglalkozott.

Jankai Tibor (1899-1994) festő és grafikus. A háború előtt Békéscsabáról indult sikeres festői pályája. Egy Auschwitzba tartó vonatból sikerült megszöknie. Az 1947-ben, Mártírok címmel, Zsolt Béla író előszavával, Tevan kiadásban megjelent albuma 16 nyomtatott szénrajzot tartalmaz. A háború után amerikai egyetemeken tanított.

Lakos Alfréd (1870-1957) a holland Josef Israëls és az osztrák-magyar Isidor Kaufmann nyomdokain haladva, a hagyományos zsidó élet avatott festője volt. A pesti gettóban, az áldozatokról készített érzékletes ceruzarajzokat.

Lukács Ágnes (1920-2016) festő és grafikus, középiskolai tanár. Eredetileg képzőművésznek indult. 1944. júliustól decemberig az Auschwitzi tábor foglya volt. 1946-ban jelent meg az Auschwitz női tábor című litográf albuma. Pályáját némileg módosítva, a Trefort Gimnázium rajztanáraként folytatta. A későbbiekben még visszatért a holokauszt témához, mely munkáiból a Deportált nők és a Félelem (1945) linómetszetek, valamint a monokróm kék árnyalatokban tartott Auschwitzi emlék (1966-67, olaj, vászon) kép szerepelt a kiállításon.

Reichental Ferenc (1886-1971) festő, grafikus. Avantgárd festőnek indult. Az első világháború után orosz hadifogságba került, ahonnan 1921-ben tért haza, immár Csehszlovákiába. Expresszionista, majd kubista kompozíciókat készített. 1939-ben hamis igazolványokkal Budapestre menekült. Segítséére volt, hogy hét nyelven beszélt. 1946-ban Pozsonyban, Arbeit macht frei címmel, 16 lapos albuma jelent meg, Vojtech Winterstein előszavával.

Turán Hacker Mária (1886-1967) festő, zongorista. Sikeres festői és zongoraművészi pályája mellett a pedagógiai munkát is hivatásának tekintette. Még a húszas években készült, Gyár robbanás előtt című olajfestményén a nyomorúságos tömegek éppúgy arctalan masszaként jelennek meg, mint a kiállításon szereplő, 1944-45-ös Metamorfózis című akvarell album elesettjei.

Vörös Géza (1897–1957) a kiállításon szereplő művészek közül talán ő a legismertebb. Avantgárd festő, a KUT művészcsoport tagja, jelentős életművet hozott létre. 1944-ben Pestszentlőrincen volt munkaszolgálatos, ahol vázlatfüzetében jellegzetes ceruza-akvarell karakter-ábrázolásokat készített.

Shraga Weil: Hová! 1945, fametszet.

Shraga Weil (1918-2009) festő, grafikus. A háború után jelent meg a Sárga Könyv. Adatok a magyar zsidóság háborús szenvedéseiből. 1941–1945. Szerkesztette:Vihar Béla (1908-1978). A művet Shraga Weil 10 fametszettel illusztrálta. A grafikákat később képeslapok formájában is kiadták. A sorozat egyik darabja a Hová! című, amelyen egy épp hogy szabadult fogoly üszkös épületek, gyárak, füstölgő tankok és vészjósló madarak között zarándokol, de hová? Egy másik értelmezés: menetelés a halálból az életbe. Az emblematikus kép, mint egyfajta modern kori exodus felkerült a kiállítás plakátjára is. 3. kép

Vélhetően szándékosan nem kerültek a kiállítók közé azon jelentős művészek, mint pl. Ámos Imre, Goldmann György, akik nem élték túl a vészkorszakot. A korszak vértanúinak alkotásait remélhetően szintén be fogják mutatni. A kiállítás megrendezése fontos kezdeményezés, azonban nyilvánvalóan sok még az előttünk álló feladat. Valószínű, a téma még ma is sokaknak tabunak számít, és még mindig megosztó – így a feldolgozás is csak lassan halad.

A kiállítás kurátori tevékenységét Farkas Zsófia művészettörténész magas fokon látta el.

 

IRODALOM

Bíró Dávid: Gedő Ilka élete és művészete. Budapest,  Magyar Elektronikus Könyvtár, 2006.

Ernst van Alphen: Caught by History, Holocaust Effects in Contemporary Art,     Literature, and Theory, 1998.

Kisantal Tamás: Az emlékezés és a felejtés helyei. Kronosz Kiadó, Pécs, 2020.

Kőbányai János: A holokauszt művészete. Múlt és Jövő. 2004/1-2.

Saul Touster: Túl a szavakon. Múlt és Jövő. 2004/1-2.

támogatás
Pop up banner

Címkék:2B Galéria, A Holokauszt művészete

[popup][/popup]