A Hollán Ernő utca Bejrútban

a közel-keleti ember
ezen belül különösen az izraeliek
nem kellemes emberek

ahogy fred és leló
pesti gyerekorvosa mondta
a hollán ernő utca
beirutban

az emberek
szemetelnek
hangosan beszélnek
hadonásznak a kezükkel
miközben hangosan beszélnek
fogdossák egymást
ölelgetik egymást
folyton sírnak
vagy nevetnek
köpködnek
miközben hangosan beszélnek
szívják az orrukat
betegen is közösségbe mennek
nem otthon gyógyulnak
illemtudóan
hanem az iskolában
a munkahelyen
az utcán

ilyenkor télen
a levegő tele van
bacilusokkal
nyállal
slejmmel
takonnyal
könnyel

ez nem európa

kosz van
zaj van
minden van

csak egy helyen van
a kelet-európai fülnek komfotros
csend

a bevándorlási minisztériumban

barukh nem tudja
hogy izrael többi részén is
így van-e
de itt délen
biztosan

a bevándorlási minisztérium
eiláti irodájában
vágni lehet a csendet

ülnek
az oroszok
az ukránok
a kazahok
a tadzsikok
a csecsenek
a magyarok
és szép csendben várják
hogy sorra kerüljenek

az iroda tiszta
rendezett

az egész
olyan
nem-izraeli

barukh is itt ül
szép csendben várva
hogy sorra kerüljön
mint magyarországon
a hivatalban
kussban
és közben
egyre jobban nyomasztja
az ismerős
otthonos atmoszféra

a szófogadásnak
ez a fárasztó
légköre

arra gondol
hogy
igen
éppen
ezért akart eljönni
magyarországról

nem akart többé az lenni
aki fel
meri
emelni a hangját

nem akart az lenni
aki miatt megbüntetik még azokat is
akik meg sem szólaltak

nem akart többé ott élni
ahol
ekkora
bátorság kell ahhoz
hogy akkor is
merjen
válaszolni valaki
ha nem kérdezték

nem akart ennyire bátor lenni

nem akart ennyire különleges lenni

egy akart lenni
a sok közül

a
sok
kellemetlen
fárasztó
udvariatlan
idegesítő
fegyelmezetlen
paprikajancsi
közül

és ahogy barukh
dolga végeztével
kilép
a bevándorlási minisztériumból
és körbefordul
eilat
szutykos
leszakadt
belvárosában
elmosolyodik
mert úgy érzi

sikerült
neki