A Gershwin család – igazi amerikai történet

Bejárta a világsajtót, hogy a budapesti Operaház művészei nyilatkozatot írtak alá, miszerint identitásuk “elválaszthatatlan részét képezi az afroamerikai eredet”. Tették ezt azért, mert a Porgy és Bess opera jogtulajdonosai előírták, hogy a főbb szerepeket afroamerikai művészek játsszák, és csak ilyen megkötéssel teszik előadhatóvá a darabot.

A Porgy és Bess-szel kapcsolatban már mások is vitatták ugyan ezt a megkötést, de nyilatkozatokat sehol nem írattak alá a művészekkel és bevallom, amerikai szemmel nézve, mindez meghökkentő. Nem világos hogy a sajtófeltűnésen túl mit is akartak az aláíratók elérni a nyilatkozatokkal.

Engem az is meglepett, hogy Ókovács Szilveszter operaházi főigazgató egy Indexben megjelent cikkében azt írta, hogy a zeneszerző, George Gershwin „orosz származású amerikai születésű zsidó” volt. Ha Gershwinék élnének, ezt furcsának, sőt, talán sértőnek is találnák.

Amerikaiak voltak; vagy, ahogy azt az USA-ban mondanák „as American as apple pie”. Gershwin történetének kevés köze van Oroszországhoz vagy a zsidósághoz. Igazi tősgyökeres amerikai sztori az.

A Gershwin gyerekek Amerikában születtek. Igaz, a szülők, a fiatal Gershowitz házaspár Oroszországból vándoroltak be Amerikába az 1800-as évek végén. New York-ban telepedtek le és soha nem néztek vissza. Nem volt kötődésük az óhazához, gyerekeik sem tartották fontosnak orosz származásukat. Zsidók voltak a felmenőik, a szülők beszéltek jiddisül is, de nem voltak vallásosak és származásuk csekély szerepet játszott életükben. Amerikainak vallották magukat!

A Gershowitz névből először Gershwine lett, majd később a jobban kiejthető Gershwin. Az apa egy cipőgyárban dolgozott és a család gyorsan asszimilálódott. Zsidó szomszédaikat meglepte, hogy Gershwinék péntek esténként gyertyát sem gyújtottak és George Gershwinnek bár micvója sem volt. Nem volt vallásos, nem járt zsinagógába és nem ápolt kapcsolatokat a zsidó közösséggel.

A szegény család gyerekei muzikálisak voltak. George húga, Frances jól énekelt és azzal pénzt is keresett.  Amikor George fivére, Ira egy zongorát kapott ajándékba, a kis George autodidakta módon megtanult zongorázni, és „song plugger”-ként naponta százával zongorázta, néha emlékezetből, az eladó dalokat a potenciális vevőknek.  Így reklámozták akkoriban a méregdrága kottákat.

Meglepő, hogy a mostani vitában milyen kevés szó esik a Gershwinre jelentős befolyást gyakorló magyar bevándorlóról, Edward Kilenyi-ről. Kilényi Ede, aki akkoriban zongoratanár volt New York-ban, eredetileg Békés megyében született és 24 évesen 1908-ban érkezett Amerikába. 1919-től George tanára volt, akit partitúraírásra és hangszerelésre is tanított. Kilényi és fia, ifjabb Kilényi Ede, nagy tisztelői és közeli barátai voltak a később ugyancsak Amerikába került Dohnányi Ernőnek.

A Gershwin fivérek főműve a Porgy és Bess “népopera” volt.  Nyolc évig dolgoztak rajta, Ira írta a librettót DuBose Heyward-dal közösen. Az ötlet ugyan már 1926-ban megfogant, de a mű csak 1935-re készült el. A bemutató látványos kudarcot vallott, a nézők nem értették az afroamerikai operát. George már nem érhette meg az opera későbbi sikerét. 1937-ben, mindössze 38 évesen, elhunyt.

Pletykák keringtek a mindig pedáns George szexualitásáról is; soha nem nősült meg.

Ha találkozott egy híres zeneszerzővel, azonnal arra kérte, hogy adjon neki leckéket. Ravel meghökkent, és elutasította. Sztravinszkij pedig megkérdezte, hogy mennyit keres a dalaival. A dúsgazdag George megmondta, mire Sztravinszkij azt válaszolta, hogy inkább neki kellene leckéket venni Gershwintől – pénzkeresésből.

A Goebbels által alapított német náci Reichsmusikkammer feketelistára tette Gershwin „degenerált néger” zenéjét, míg a magyar származású amerikai zeneszerző, Joseph Vass a klezmer muzsika jegyeit véli felfedezni műveiben.

George Gershwin az amerikai etnikai olvasztótégely produktuma. Zenei kompozícióiban keverednek az amerikai klasszikus elemek, a jazz, sőt, talán még a klezmer nyomai is felfedezhetőek.

Zsidóságát azonban Budapesten, a mostani Porgy és Bess vita kapcsán, zavarba ejtően túlhangsúlyozzák. (Lásd pl. itt, itt és itt.)

A Kongresszusi Könyvtár az amerikai popzene nagyságait kitüntető rangos díjat Gershwin-díjnak nevezte el. Így állítottak emléket George Gershwinnek, az egyik legnagyobb amerikai zeneszerzőnek.