A Budapest-dosszié

George Szirtes magyarországi zsidó származású, az Egyesült Királyságban élő költő. 1948-ban született Budapesten, szüleivel együtt 1956-ban, menekültként érkezett Angliába.

Ott nőtt fel, majd Leedsben és a londoni Goldsmith College-ban képzőművész szakon diplomázott, illetve művészettörténetet tanult. Középiskolai és egyetemi oktatóként művészeti tárgyakat és kreatív írást tanított, közben számos könyvet írt, szerkesztett, illetve fordított. 1984-től rendszeresen járt Magyarországra, és műfordítói pályája során különösen sokat tett a magyar irodalom angol nyelvű megismertetéséért.

The Budapest File [A Budapest dosszié] című, angol nyelvű verseskötete 2000-ben jelent meg a költészetre szakosodott brit Bloodaxe, illetve a Corvina közös kiadásában. A könyv a szerző több korábbi kötetéből gyűjti össze a magyar vonatkozású verseket. Három ciklusa a személyes történelem kronologikus rendjét követi. Ahogy Ferencz Győző recenziójának összefoglalója fogalmaz: „A verseket három dossziéba sorolta. Első versei a gyerekkori emlékeket és a hányatott sorsú család történetét dolgozzák fel. A Metróban időutazást tesz, hogy a háborús évek borzalmait, a bujkálást, a munkatábort megjárt apa és a koncentrációs tábort megjárt anya emlékét felidézze. A második dosszié más szemszögből, ifjabb éveinek angliai jelene felől nézve kísérli meg ismét összeállítani a képet. Ebben a ciklusban kaptak nagyobb számban helyet korai, még a magyarországi utazásai előtt kiadott köteteiből származó versek. A harmadik dossziéba a megtalált, valóságos város verseit sorolta. Így alkotta meg versekből a saját Budapestjét […]”[1] A könyvet indító Előszóban a szerző hangsúlyozza, hogy a családtörténet és a konkrét fővárosi helyszínek a szélesebb értelemben vett Kelet-Európa traumákban gazdag, generációk identitását alakító történelmének egyéni példáiként szolgálnak: „a téma epicentruma Magyarország, de lényegében egész Kelet-Európára kiterjed, különösen e régió történelmére, és ebbe beleértendő mindazon körülmények történelme, amelyek nagyszüleimet, szüleimet, engem, sőt még a gyerekeimet is azzá formálták, akik lettünk. Tehát a téma, a rendezőelv a történelem, így a versek elrendezése a történelmi korszakokat követi a két háború közti időszaktól a jelenig.”[2]

A The Budapest File versei egyértelműen az identitáskeresés folyamata köré szerveződnek, amelynek két pólusa a magyar, illetve az angol nézőpont. E tényezők meghatározó jelentőségét jelzi, hogy egy évvel később szintén a Bloodaxe gondozásában, azonos formátumban és számos szerkezeti hasonlósággal mutatva az összetartozást, megjelent a gyűjtemény párja is An English Apocalypse [Egy angol apokalipszis] címen. Szirtes mégis óvatosságra int a nemzeti alapú kategóriák használatával kapcsolatban. „Nem az volt a szándékom, hogy akár Magyarországot, akár Angliát ’megírjam’. Ezek a nemzeti (pláne nacionalista) fogalmak mellékesek, és véleményem szerint gyakran ártalmasak”.[3] Idegenkedése a nemzetállam-alapú megközelítéstől nemcsak az elmúlt évtizedek történelmét, hanem a legaktuálisabb politikai kérdéseket figyelve is érvényesnek tűnik. 2020. október 16-i blogbejegyzésében például a Brexit kontextusában bukkan fel ismét a nemzeti megközelítés vitathatóságának gondolata. „1956-ban Magyarországról érkezett menekült voltam, és 1964 óta vagyok az Egyesült Királyság állampolgára. A brit állampolgárság azonban nem jelentette azt, hogy angollá váltam volna. Rég rájöttem, hogy könnyebb hivatalosan britnek lenni, mint nem hivatalosan angolnak. Nagyjából negyven éve dolgozom angol nyelvű íróként, valamint a magyar irodalom angol műfordítójaként, és ennek alapján úgy vélem, az ember még az angol irodalomnak is részese lehet anélkül, hogy teljesen angollá válna. Lehetnék magyar? Újrakezdhetném 64 év után? Nem igazán hiszem. Mindkét zárt közösség nélkül elvagyok. Létezik azonban egy harmadik közösség, amelyhez történelmi, kulturális és pszichológiai értelemben is tartozom, ez pedig Európa.”[4]

A nyelvi és kulturális közösségek, valamint a gyakran szimbolikus helyszínek mellett a két, szorosan összetartozó kötetben vizsgált identitáskérdés legfőbb eleme a család. A költő The Budapest File című könyvét szüleinek: édesanyja, Magdalena Szirtes emlékének, illetve édesapjának, Leslie Szirtesnek ajánlja;[5] míg az An English Apocalypse dedikálása gyerekeinek szól: „Thomasnak és Helennek, akik Angliában születtek”.[6] Ráadásul mindkét könyv borítóját és illusztrációit George Szirtes felesége, Clarissa Upchurch készítette. Így válik a két kötet olyan egységes művé, amely egyszerre képes érzékeltetni a nemzedékek folytonosságát és különválását, a családi összetartozást éppúgy, mint a szakadásokat, és különösen azt, hogy az identitás nem egy szimpla melléknévvel megragadható, statikus állapot, hanem folyamatosan és dinamikusan alakítják mindazon közösségek, amelyek hatással vannak rá. A budapesti verseket kísérő képek az urbánus épített környezetet ábrázolják: utca- és házrészleteket mutatnak, és éppoly jellegzetesen közép-európai a borító századfordulós kariatidája, mint a 121. oldal cikluskezdő képén a kilencvenes évek szocialista designt idéző autói. Az angol könyv ezzel szemben elsősorban tájképeket használ, amelyeken esetleg felbukkan egy út vagy egy világítótorony, de mindenképp a fák sora, az ég, a természeti környezet dominál. A valóság elemei mindkét esetben jól felismerhetők, ám kissé elmosódottak; szemlátomást nem a dokumentarista ábrázolás a cél, hanem azoknak a nehezen megfogható, szubjektív érzéseknek a kifejezése, ahogy az otthon vagy a múlt jelentős helyszínei az egyén tudatában élnek.

A személyesség, valamint az egyén történetének önmagán túlmutató jellege egyaránt fontos Szirtes műveiben. Legutóbbi sikere az első prózai művéért, édesanyja életrajzáért kapott James Tait Black díj volt. A biográfia The Photographer at Sixteen: The Death and Life of a Fighter címmel 2019-ben jelent meg angolul, és ugyanabban az évben a magyar változatot is kézbe vehettük Kúnos László, valamint a versek esetén Rakovszky Zsuzsa fordításában: Előhívás – Anyám regénye címen. A szerző a magyar kiadás fülszövege szerint „Visszafelé pergeti le édesanyja életének filmjét […] az öngyilkosságtól, a súlyos betegségtől kezdve a letelepedés angliai évein át az ötvenhatos emigrációig, az ötvenes évek budapesti életén át a koncentrációs táborig, a fotográfusi pályakezdéstől az erdélyi gyerekkorig. A végétől az elejéig.” Más szóval a traumák sorát felidézve próbálja megrajzolni fiatalon elveszített édesanyja alakját, és az ő egyéni sorsán keresztül az egész régió történetét. A konkrét biografikus elemek metaforikusságát emeli ki John Sears, Szirtes monográfusa[7] is a The Budapest File egyik ciklusa kapcsán: „A Metró Budapestet és annak metrórendszerét egy sor metaforaként ábrázolja, amelyek a személyes emlékeket, a családi történeteket és a nemzeti történelmet tárják fel és kutatják egy olyan költői térben, amely maga is mozgásban van, folyamatosan átvált egyik idősíkból a másikba, miközben feltérképezi az emlékeket és a történelmet.”[8]

Az alábbi néhány fordítás szintén az egyéni és családtörténeti traumákra reflektáló, rövidebb versek közül válogat a The Budapest File című kötetből. Szirtes eleinte elsősorban édesanyja öngyilkossága nyomán, a veszteség megértésének és feldolgozásának céljával utazott vissza gyerekkori hazájába. „Az utat Magyarországra anyám hátán tettem meg. Mindenben benne volt, amit csak írtam, mint egy szellem, egy alak, akivel egyeztetek, vitázom, és akit megszólítok.”[9]

A magyar vonatkozású szövegek azonban nemcsak a szülők emlékét idézik meg a hanem azokét a – nem ritkán zsidó származású – alkotókét is, mint André Kertész vagy Vas István, akiknek szellemi öröksége éppúgy meghatározó Szirtes számára, mint a vér szerinti rokonság.

Szlukovényi Katalin

George Szirtes:

Találkozás, 1944 (Meeting, 1944)

(Sz. L. és Sz. M.)

 

Ajtót nyitottam, fiatal,

gyönyörű nő volt, a keze

papírdobozt nyújtott felém –

és hát így szerettem bele.

 

Kész fotók – mondta –, önnek hoztam,

vagyis nem pont önt illeti

a csomag, hanem D. kisasszonyt.

Kérem, átadná ezt neki?

 

A testvérem. Épp nincsen itthon.

Várja meg itt benn! Jöjjön bátran!

Bármelyik percben hazaérhet.

Az ajtót szélesre kitártam.

 

Beszélgettünk a háborúról,

mennyit keres, mit dolgozom,

pár perc volt az egész, csak amíg

hazaérkezett a húgom.

 

Már megy? Magam is épp indultam.

Felállt, felálltam hirtelen.

Sietek vissza, Lili drága.

A kapuhoz kísérhetem?

 

Ennyi történt. Találkozgattunk,

míg a zsidókat el nem vitték.

Nem tart soká. Viszontlátásra!

Majd írj! Mi mást mondhattunk itt még?

 

Olyan egyszerű idők jártak,

szimplán fogadtuk a halált,

mintha a káosz mutatná meg,

milyen egyszerű a világ:

 

beenged valakit az ajtón,

s látja, egy pár élet lemegy

az üres lépcsőn az esőbe,

mely a városra csepereg.

 

 

Szellemidézés (Necromancy)

 

Egy éjjel a menye, nem a fia

érezte meg, hogy bejött puszit adni,

pedig meghalt három évvel korábban.

A férfi aludt. Nem emlékezett

az álmára: ismerős események

iszapjában evickélt. A szobán

egy élő lény lebegett át, a nő,

nem a férfi szellemidézésének

engedve; vérszín függöny, paplanok,

mint domborodó sírhalmok alatt

a földpuha ágyba süppedő testek.

Csupa csavarodás és csupa hullám:

érzelem remény nélkül, mint a vágy.

 

 

Felvétel (Recording)

 

Éjjeli vonat távol. Kinn egy kutya ugat.

Tücskök ciripelnek. Könyvben lapozó ujjak.

Ablaknyi zümmögés. Rozzant sövényhez bújnak

az estike virágai, úgy bontják szirmukat.

 

Utolsó benyomások: szükségképp töredékesek,

ismétlődő hangok egy elakadt felvételen…

aztán az iszonyat jön. Valaki, emléktelen,

tovább idéz forrásavesztett töredékeket.

 

 

Veszteség (Losing)

 

Folyton mindenki elveszik:

az üzletből a kisgyerek

megnő, s fiába ütközik

a forgóajtón át menet.

 

A járdán sok szemét között

jegy, bélyeg, hamvadó hamuk,

egy kép: leesett, eltörött,

a menekült riadva fut.

 

Szétvált vagonok, kipakolt

teherkocsik, a turkálók

raktára ürül, majd a bolt

fogasán a mi ruhánk lóg.

 

Hámlik a bőr. Szappandarab.

Emberi lámpák, haj, köröm.

Reményvesztetten ez marad

albumban, jegyzettömbökön.

 

 

In Memoriam Vas István (In Memoriam István Vas)

(1910-1991)

 

1

Amikor elhurcolják a legjobb barátaidat.

és a mestered lánya (tilos, mégis

titokban vele élsz) meghal tumorban,

amikor folyton bujkálsz,

és csak a barátaid szeretete óv meg

az éhezéstől és az agyonlövéstől,

aztán titkos folyosókon visszatérsz

Bizáncba, nem Rómába,

akkor tudni fogod a gyanakvás idején,

hogy mindenki gyanús, idejét leszolgálta,

és a szavak közt, nem rajtuk keresztül,

csak a szél fúj,

amiből költészet lesz,

úgyhogy gyakorlod a mesterséged,

könnyedén, szorgalmasan,

és amikor eltűnik a világ,

magad is gondosan eltűnsz,

szépen és bensőségesen, akár

egy titkos barát, tumor vagy szerető,

okosan, csöndben elrejt a temető.

 

2

Halottak Napján ablakba tett gyertyák,

szél- és esőverte üveg, kinn a hangot

elnyeli az avar. Ismét dübörgő tankok

s furgonok, az egész várost elhordják.

 

Ezt már ismerjük, évszaktól, évtől függetlenül.

Tétova hangod elakad, de a fülemben megül.

 

 

Harmonikás (The Accordionist)

(André Kertésznek)

 

A tangóharmonikás egy vak értelmiségi:

írógépén a billentyűzet szárnyat bonthat,

hangszere kalappá tágul – két karral alig éri –,

majd tüdővészesen fújtatva összeroskad.

 

Csupa összeroskadás ez a szomorú évszázad.

Mellkasok harmonikái; koponyáink kilapított

ellipszisei; csőharangként rendezett házak,

sorra mind elnyílnak, akár a szirmok.

 

Elszórt pipacsok vagyunk itt a réten.

Egyszerű keresztek, rajtunk a vér.

Vigyázz az érzelmekkel, amik e versikében

meglapulnak. Bölcs legyél. Jó legyél.

 

Szlukovényi Katalin fordításai

 

Jegyzetek

[1] Ferencz Győző, A köztes költő, Holmi, 2001/11, 1539-1544, 1543.

[2] Szirtes, George, The Budapest File, Hexham, Bloodaxe & Budapest, Corvina, 2000, 11.

[3] I. m. 15.

[4] Szirtes, George, SETTLED STATUS: WINDRUSH ON STEROIDS, http://georgeszirtes.blogspot.com/, 2020. október 16.

[5] Szirtes, George, The Budapest File, Hexham, Bloodaxe & Budapest, Corvina, 2000, 5.

[6] Szirtes, George, An English Apocalypse, Hexham, Bloodaxe, 2001, 5.

[7] Sears, John, Reading George Szirtes, Hexham, Bloodaxe, 2008.

[8] Sears, John, Form, Historical Crisis and Poetry’s Hope in George Szirtes’s ‘Metro’ = Crisis and Contemporary Poetry, London, Palgrave Macmillan, 2010, 19-32, 20.

[9]Szirtes, George, Fables of Home, Dublin Review, 2001/2, https://thedublinreview.com/article/fables-of-home/.