A bennünk levő zsidóról

Mit tudhatunk meg magunkról és magyarságunkról… 

…a magyarországi zsidók történetét feldolgozó – forrásgyűjteményből? Mi köze van Istóczy Győző vállaltan antiszemita programjának a mai magyar parlamenti vitákhoz? Igaz-e, hogy Németh László rasszista volt, és miért beszélt Arany az Örök zsidó című versében a zsidókkal kapcsolatos közös sorsvállalásról? Ezekre a kérdésekre is választ kapott az, aki végighallgatta Komoróczy Géza: Zsidók a magyar társadalomban[1] című munkájának bemutatóját április 22-én az Írók Boltjában.

Az egyetem szociológia szakán Komoróczy Géza munkásságáról egy betűt sem tanultunk. Mindig csak Erdei Ferenc szemelvényeiből, vagy éppenséggel a Kövér György és Gyáni Gábor szerkesztette társadalomtörténeti könyvből nyertünk betekintést a magyar történelembe. Ez volt a bibliánk. Persze ezek a tanulmányok is részletesen beszámoltak a kisebbségek sorsáról a történelmi Magyarország területén.

Azonban ezek mind olyan tanulmányok voltak, amik kívülről, vagy még inkább „felülről” mutatták be e népcsoport sajátos helyzetét. Nem volt meg bennük a bennfentesség fókusza. Így, amikor tudomásomra jutott, hogy április 22-én Komoróczy Géza legújabb két kötetes munkája kapcsán Károlyi Csaba irodalomkritikus, az ÉS-kvartett szerkesztője, valamint Mészáros Sándor, a Kalligram Kiadó főszerkesztője beszélget vele az Írók Boltjában, nem sokat haboztam, hogy elmenjek-e.

Ahogy az utóbbi évek hirtelenmeleg tavaszától már megszokhattuk, rendkívül száraz, fülledt idő volt a kötetbemutató délutáni óráiban is. A helyzeten csak rontott az ilyen eseményekhez képest szokatlanul nagy számban megjelenő érdeklődő tömeg, köztük számos fajsúlyos, illusztris vendég. Az egész est alatt csak jöttek és jöttek az emberek.

Ugyanakkor feltűnően hiányoztak a fiatalok. Rajtam kívül alig egy-másfél tucatnyian voltak jelen. Holott érdekes információk hangzottak el a zsidó öntudat történelmi kibontakozásáról. Károlyi Csaba felkonferáló szövegéből megtudhattuk, amikor a könyv tartalmáról és szerkezeti felépítéséről beszélt, hogy a bennük használt fogalmak, mint például: az „idegenszívűek”, az „uzsorások”, vagy az olyan kifejezések, mint: „zsidó-probléma” vagy „zsidó-kérdés”, mennyire mást jelentettek a Reformkorban, a Monarchiában, a Trianon utáni Horty-korszakban, a ’45 utáni Rákosi-Kádár érában, és a rendszerváltás utáni időkben. Az asszimiláció fogalmának helytelen használatáról pedig maga a szerző, Komoróczy Géza tért ki, ugyanis a zsidóság kapcsán sokkal inkább integrációról, beágyazottságról kell beszélnünk. Hiszen a korabeli forrásanyagokat egybegyűjtő munkájának tanulságaként, világossá vált számára, hogy a kortársak legtöbbször ilyen kifejezésekkel illették ezt a jelenséget. Majd a későbbiekben kitért arra is, hogy jelentős hasonlóság van a jelen Magyarországának politikai közbeszéde és a századforduló antiszemita röpiratai között. Megállapította, hogy Istóczy Győző vállaltan zsidóellenes hangja és politikai programja köszön vissza a mai országgyűlési közvetítésekben. Kiderült, hogy ennek ellenére mégsem Istóczy szövegei a „legrosszabbak” a szöveggyűjteményből, hiszen Németh László esszéi a zsidóság faji alapú elutasításáról szólnak.

A két kötet összesen 181 rövidebb-hosszabb szöveget tartalmaz, amelyek műfajukat tekintve eléggé változatosak. Vannak közöttük országgyűlési felszólalások, röpiratok, vitacikkek, tanulmányok, szubjektív írói esszék, sőt versek is. Az írások kronológia sorrendben mutatják be Magyarország bő kétszáz évének (1790-től 2012-ig) zsidókat érintő legfontosabb írásait. Olyan emblematikus történelmi személyek szólalnak meg a könyvek lapjairól, mint Széchenyi, Kossuth, Deák, Eötvös, Rákosi, Kádár, vagy a századfordulót követő időkből Antall József. A politikusok egy-egy emlékezetes felszólalásán túl, neves magyar történészek és társadalomtudósok tanulmányainak részleteit is el lehet olvasni. Károlyi Csaba a könyv ismertetésekor kiemelte közülük, Jászi Oszkár, Szekfű Gyula, Fejtő Ferenc, Bibó István, Litván György, Kovács András és Vörös Károly nevét. Említést tett a zsidósággal kapcsolatos egyházi megszólalásokról is, ahol Prohászka Ottokár, Ravasz László, Landeszman György nevét tartotta fontosnak megjegyezni. És természetesen nem hiányozhattak az írók és költők sem: Arany János, Ignotus, Kiss József, Babits, Karinthy, Móricz, a maiak közül pedig Esterházy Péter, Nádas Péter, Mészöly Miklós, Márton László, Konrád György, Kertész Imre, akik valamilyen módon mind-mind becsatlakoztak a zsidóságról szóló közbeszédbe.

A sajátos határon túli helyzet bemutatására két szociológus munkáját emelte be könyvébe Komoróczy. Az első Kovács Éva Kassáról szóló tanulmánya, mely írás a történeti kutatás módszertana szempontjából bír rendkívüli jelentőséggel. Szerinte ebben azt summázza a szerző, hogy nem egyszerűen tárgyi problémáról van szó a 20. századi  zsidó történelemben, hanem egy módszertani esélyről, lehetőségről, hiszen nincs olyan téma a magyar történelemben, amely gazdagabb dokumentációval bírna, mint a holokauszt és a zsidóüldözések. A másik a kolozsvári Gáll Ernő cikke Kettős kisebbségben címmel, ami azért került a szöveggyűjteménybe, mert pontosan érzékelteti, mit jelent Romániában magyarnak lenni, mit jelent Romániában zsidónak lenni, és mit jelent romániai magyar közegben zsidónak lenni – jegyezte meg a szerző.

Először Károlyi Csaba mutatott rá, hogy Komoróczy Géza válogatása (a két kötet 1830 oldal) a magyarországi zsidók történetének elbeszélésén túl, a magyar történelem kulcsproblémáiról szól. Ugyanis az, hogy egy nép vagy ország hogyan bánik egy beilleszkedni vágyó vallási vagy etnikai csoporttal, az egyfajta erkölcsi bizonyítványt állít ki róla.

A kötet fejezeteit summázó versekkel kapcsolatban Arany János Az örök zsidó című költeménye került előtérbe, amivel kapcsolatban Komoróczy nem kevesebbet állított, minthogy Arany rájött: a zsidók kirekesztettsége a szabadságharc utáni idők nagy sorsproblémáját jelképezi. Hogy az egész magyarság a hontalan zsidó nemzethez hasonló. Hogy mi magyarok is zsidók vagyunk.

Komoróczy Géza legújabb válogatása minden értelemben nagy formátumú, súlyos darab. A vaskos kötetek ülőhelyzetből nézve szinte teljesen eltakarták a beszélgetőket. A Kalligram Kiadó ugyanis a szerző korábbi, 2013-as válogatását (Nekem itt zsidónak kell lenni) és a második kiadást megélt A zsidók története Magyarországon I-II. című köteteit is elhelyezte azon az asztalon.

Mégiscsak ötven év kutatómunkája van azokban a kötetekben ‒ ahogy Mészáros Sándor azon a hirtelenmeleg áprilisi délutánon fogalmazott.

 

[1] Komoróczy Géza: Zsidók a magyar társadalomban I.-II. Kalligram, 2015.