Mentő és áldozat: Carl Lutzra emlékezünk

Carl Lutz, svájci diplomata emléke előtt tiszteletét rója le az „Üvegházban” (Budapest V. kerület, Vadász u. 29.) a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a Szombat folyóirat. A megemlékezésre a Szombat Szalon keretében kerül sor 2012. március 27-én, kedden, délután 4 órától.

 

„Sokak tekintetével kell látnom, hogy a magamé éber maradjon.” (Sándor Iván)

Raoul Wallenberg születésének 100. évfordulóját Svédország és Magyarország is emlékév megrendezésével ünnepli.

A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a Szombat folyóirat, megragadva az alkalmat, szeretne megemlékezni mindazokról a keresztény emberekről – civilekről, diplomatákról, katonákról – akik nem tudtak tétlenek maradni a vészkorszak hónapjaiban, s dacolva veszélyekkel, üldözött magyar zsidók tízezreit mentettek meg, rejtekhelyeken bújtatva, valódi vagy hamis iratokkal ellátva őket.

Carl Lutz 1942 és 1945 között több mint félszázezer budapesti magyar zsidót mentett meg diplomáciai tevékenységével. Ráadásul a cionista szervezetek embermentő tevékenységét is fedezte a hatóságoknál. Svájc akkori budapesti alkonzuljaként 1945 áprilisáig folytathatta humanista tevékenységét, majd diplomáciai hatáskörének túllépése miatt kiutasították Magyarországról.

Lutz szorosan együttműködött más, semleges országok diplomatáival is, így Raoul Wallenberggel, Angelo Rotta apostoli nunciussal, illetve Friedrich Bornnal, a Vöröskereszt nemzetközi bizottságának delegáltjával.

Svájc csak 1958-ban ismerte el, hogy diplomatája Budapesten bátorságból és becsületből példát mutatva emberek tízezreit mentette meg a biztosnak tűnő haláltól. Tettéért 1964-ben a „világ igaza” kitüntetést vehetett át a jeruzsálemi Jad Vasem Intézetben.

A megemlékezésen közreműködnek:
Christian Mühlethaler, Svájc budapesti nagykövete; Vámos György, a Carl Lutz Alapítvány elnöke; Sándor Iván író; Szántó T. Gábor író, a Szombat főszerkesztője; Kirschner Péter, a Mazsike elnöke.