Zenei botlatókövek a felejtés ellen

Sorozatunk három hangversenye egy-egy állomása annak a folyamatnak, amely a Stefan Zweig nyomán “biztonság világá”-nak nevezhető időszaktól a Holokauszton át a hiány helyét kitöltő emlékezésig vezet. Ahogy Günter Demnig németországi képzőművész kezdeményezése nyomán Európa több országában járdába ágyazott botlatókövek emlékeztetnek a Holokausztban elhurcoltakra, mi zenei botlatókövekként koncertjeinket állítjuk az emlékezés szolgálatába.

A Holokauszt után a megszólalás a túlélőknek sem volt egyszerű: volt, akinek azért, mert szeretett családtagjait, barátait veszítette el. A Holokauszt és a világháború egyetemes sokkja nem csak a túlélőket készteti emlékezésre.

Kósa György: Jutka ballada
Károlyi Pál: Héber dallamok
Mieczyslaw Weinberg: Csellószonáta No.1 Op. 21
Kadosa Pál: Trió op. 49/d
Sosztakovics: e-moll trió Op.67 No.2

Gulyás Márta – zongora | Oláh Vilmos – hegedű | Várdai István – cselló

• Kósa György (1897–1984) túlélte a Holokausztot, de feleségét és 20 éves lányát a nácik megölték. 1946-ban balladában örökítette meg lánya elvesztését.
• Károlyi Pál (1934) 1981-ben komponált duójában ősi héber dallamokkal gazdagította a kortárs zenét. 
• Mieczyslaw Weinberg (1919–1996) lengyelországi születésű zeneszerző szüleit és testvérét koncentrációs táborban ölték meg, ő maga a Szovjetunióba távozott a háború kitörésekor. Csellószonátáját 1945-ben írta. 
• Kadosa Pál (1903–1983) 1943-ban származása miatt elveszítette állását, s munkaszolgálatra kényszerítették. 1955-ben írta hegedűre, csellóra és zongorára ezt a trióját.
• Dmitrij Sosztakovics (1906–1975) 1944-ben zsidó származású barátja, Ivan Sollertinsky emlékére komponálta ezt az utolsó tételében zsidó témát feldolgozó trióját.