Lucien Hervé 100

Írta: Szombat - 2010-12-01 Rovat: Kultúra-Művészetek

2010-ben emlékezünk Lucien Hervé születésének 100 évfordulójára. Az alkalom kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy a Szépművészeti Múzeumban állítsunk méltó emléket a magyar és nemzetközi fotótörténet jelentős alakjának. Fotóiból szerte a világon több mint 150 alkalommal, Magyarországon 1963 és 2008 között kevesebb, mint 10-szer rendeztek önálló kiállítást. E kiállítások kevés kivétellel tematikus kamara-kiállítások voltak. A korábbiak tematikáját a művész maga válogatta, míg az utóbbi évtizedek tárlatai egy-egy aktuális téma köré szerveződtek.

Szépművészeti Múzeum

2007 nyara óta egy lezárt, így teljességében és egységében értelmezhető életpálya vizsgálatára nyílik lehetőség. A kutatások eredményeként a fotók mellett a művész tevékenységét, munkamódszerét és kapcsolatrendszerét szélesebb kontextusban feltáró dokumentumok is bemutatásra kerülnek. A kiállítás újdonságokkal szolgál nem csak a nagyközönség, de a művész tevékenységét már ismerő, szakmai érdeklődők számára is, mindamellett ráirányítja a figyelmet a nemzetközileg elismert alkotó magyar gyökereire.

A kiállítás 100 modern nagyításból és további, művésztől származó és róla szóló dokumentumokból áll. A Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe kerülő válogatás egy teljes életmű reprezentatív szelete. A képek Lucien Hervé minden jelentős témájából ízelítőt adnak. Bemutatásuk három csoportban történik: ember, építészet, absztrakció témaköre.

A kiállítás első részében két, Párizsban készült – az Eiffel-torony és a PSQF (Párizs az ablakomból) – sorozat látható, amelyek az alkotó legkorábbi fotográfiái közé tartoznak, bár az Eiffel-téma később is időről időre feltűnt a művész képein. Hervé életművében az ember jelenléte és az építészet bemutatása nem feltétlenül választható el egymástól. Hitvallása szerint minden képe “humanista”, függetlenül attól, megjelenik-e rajta valóban az ember, vagy nem. Párizs és az ember témaköre nem megrendelésre készült, részben a háború előtt, részben pedig utána készült fotók képviselik, amelyek kitűnően reprezentálják az építészeti fotográfiáknál nagyra értékelt minimalista képszerkesztést, geometria keresését, és a fény-árnyék ellentétére épülő kompozíciót.

Lucien Hervé életművének gerincét az építészetet ábrázoló fotói jelentik. Ebből kiemelendők a Le Corbusier-vel való együttműködésből származó felvételek, amelyek között a művész legismertebb felvételei is feltűnnek. További nagy építészeti megbízásait az UNESCO székházról (Marcel Breuer-Nervi-Bernard Zehrfuss), Le Havre-ról (Auguste Perret) és Brazíliavárosról (Oscar Niemeyer) készült fotók képviselik. Az életműben hasonló hangsúllyal vannak jelen a népi építészet és a különböző égtájak történeti építészetét bemutató felvételek is. Ezek az Európában, Kis-Ázsiában és Indiában készült fotók felidézik Hervé legfontosabb kiállításainak hangulatát is, amelyeken nem csak láttatni akart, hanem az építészeti alkotásokat létrehozó eszme és az építtetői szándék megértetését is célul tűzte ki. A képek ugyanakkor rámutatnak a művészt foglalkoztató egyik legfontosabb gondolatra is: a különböző korok és kultúrák építészete felfogásában rokon a 20. század építészetével, és ma is érvényes válaszokat ad kora kihívásaira

A harmadik nagy egységet az absztrakt vagy absztrakció irányába mutató felvételek jelentik. Hervé objektívje előtt a táj, a pusztuló házfal, a tépett plakát is új értelmet kap, a kontextusukból kiemelt részletek elvont formákká válnak és rámutatnak, hogy a látszólag érdektelen is lehet szép. A témának a művész kiállításokat és könyvet is szentelt, életműve koherens részének tartotta. E színes és fekete-fehér felvételekhez kapcsolható a betegsége és kora által lakásához kötött művész élete utolsó időszakában, saját lakásában készült fotósorozat, amely igazolja, hogy számára mindez nem jelentett korlátot, szeme szüntelenül kereste az elé táruló látvány beszédes elemeit, és mindvégig megőrizte sajátos, csak rá jellemző kifejezésmódját.