Lakos Alfréd nyomában

Gergely Anna történész-muzeológus  az alábbiak közzétételére kérte szerkesztőségünket:

Keressük Lakos Alfréd (1870-1961)székesfehérvári születésű, Budapesten élt festőművész rokonait, örököseit, hozzátartozóit a művész életútjának felkutatására és egy tervezett kiállítás anyaggyűjtéséhez.

Elérhetőségek: [email protected] és 06/20-46-62-962

 

Lakos (Lőwy) Alfréd 1870. október 20-án született Székesfehérváron egy tízgyermekes szegény zsidó családban. Apja neve, Löwy Adolf. Édeanyját Hönig Rózának hívták. Saját erejéből küzdötte fel magát, a Müncheni Akadémia művésznövendéke lett. Mesterei Székely Bertalan és Hollósy Simon voltak.

A Nemzeti Szalonban 1897-ben állított ki először. Festészetének irányváltozását jelzik ezek az évek. A népszerű és viszonylag biztonságos megélhetést jelentő illusztrátori, rajzolói munkásságával (Magyar Szalon, Ország- Világ, Borsszem Jankó) felhagyott. Ezt követően alkotói világát a zsidóság, a biblikus témák határozták meg. Híresek rabbi portéi, könyvcsendéletei.

Műveiből a Pesti Izraelita Hitközség 1925-ben gyűjteményes kiállítást rendezett. Az OMIKE- kiállításokon rendszeresen szerepelt műveivel 1939-től- 1944 februárjáig. Valószínűleg ekkor hívhatták be munkaszolgálatra. Két fia, családtagjai nem élték túl a holokausztot.

Művészete ezt követően a zsidóság II. világháborúban bekövetkezett tragédiájával, a munkaszolgálat, a deportálás, az örök zsidó sors ábrázolásával egészült ki, vált teljessé. Külföldi gyűjtők a magyar zsidóság Rembrandtjának nevezték