Jesaja Buxbaum, galántai rabbi nyomában

A Budapesttől 180 kilométerre fekvő szlovákiai kisvárosban, Galántán – ahogy számos más településen – a második világháború tragikus eseményeit megelőzően nagyon erős zsidó közösség élt, a város lakosságának mintegy 30 százalékát zsidók tették ki. A soá utáni időkben a túlélők közül sokan költöztek be Galántára a környékbeli falvakból.

Ma mintegy 50-60 tagot számlál a közösség, ahol az idősebb generáció mellett fiatalok is aktívan részt vesznek a hitéletben, és példaértékű módon működnek együtt más keresztény társaságokkal és a helyi lakosokkal.

„Galánta és környéke egy multikulturális és multietnikus tér, ahol fontos megtanulni egymás mellett élni – nem elmenni a másik mellett, hanem tiszteletben tartani a sokszínűséget” –

fogalmazott Hrbácsek-Noszek Magdaléna, az alábbi esemény főszervezője. A Galántai Zsidó Hitközség és a Galántai Keresztény Társaság a nagy érdeklődésre való tekintettel szoros együttműködésben kezdeményezte, hogy előadásra kérjék föl Lénárt G. Józsefet, az Országos Rabbiképző és Zsidó Egyetem rabbi-hallgatóját.

Magdaléna a nyitóbeszédében így fogalmazott:

,,A történelmi utcákon lépdelek. A Szent István templomba épp rorátés misére igyekeznek a nagykendős asszonyok, jóval odébb a barokk kápolna előtt gyereksereg betlehemest gyakorol. Szerdai hetivásár van. A libák gágogása túlharsogja a portékáit kínáló zöldségárust. A shabbatra készülődők a libaárussal egyezkednek. Rám köszönnek magyarok, szlovákok, németek, romák, katolikusok, reformátusok, hívők, hitetlenek és zsidók. Egyikük jiddisül köszön rám… A vásárnak vége szakad, a Fő utca elnéptelenedik, csak egy-két regrúta mulat kedvére. Hirtelen háborús szaga lesz a levegőnek. Kesergő özvegyek, árvák, anyák, apák siratják az első világháborúban maradt rokont, aztán a még keményebb II. Világháború vérszagú fájdalma ér utol. Zsidó sikoly, holokauszt-trauma, magyarok kitelepítésétől hangos zokogások az utcákon. Ugyanitt kell majd énekelni, hogy éljen május elseje…Fejvesztve loholok innen. Az állomásra érek, ahol Kodály gyermekkorának hét kedves esztendejét idézi a hely. Elkísérem őt a mezítlábas testvéreihez, akiktől annyi csodás népdalt hallott. Hazatérve Kodály a verbunkost írja kottába, majd józanságával hat rám a hajnal, de az időtlen Galántán tett séta üzen a múlt botlatóköveivel. Mit? A békés együttélésről mesél, ami nem tűri el az egymás mellett élés rideg, széthúzó valóságát. A kastélyt is felújítják mostanság, már csak a jó emberi kapcsolatokat kell(ene) ápolnunk, addig, míg a levegőben béke sziporkázik. Jesaja Buxbaum személyes példája is ezt üzeni nekünk. Tanuljunk belőle.”

Lénárt József – aki ezt megelőzően már tartott előadást a galántai zsidó közösség történetéről – ezúttal Jesaja Buxbaum rabbi, a galántai jesiva legendás vezetője életének és munkásságának bemutatását helyezte középpontba, akinek köszönhetően az intézmény a 19. és 20. század fordulóján a Kárpát-medence egyik legjelentősebb zsidó iskolájává fejlődött. A galántai jesiva a méltán híres pozsonyi és a dunaszerdahelyi jesivák mellett jelentős hírnévre tett szert, volt olyan év, amikor 260 hallgató tanult itt. Az előadót itt is nagy tisztelettel fogadták, és nem rabbijelöltként, hanem mint a régió leendő rabbiját köszöntötték.

A rendezvényen mintegy 80 érdeklődő vett részt, a szervezők kóser édességekkel és frissítővel kedveskedtek a résztvevőknek. Az előadást követően kötetlen és személyes hangú beszélgetés kezdődött, ami a program hivatalos lezárása után még egy órán keresztül tartott. Az esemény sikerén felbuzdulva a szervezők már tervezik a folytatást, Lénárt József rabbi-jelölt további előadásokat is fog tartani a jövőben. Mindez jól illeszkedik Galánta szellemiségébe: egymást megismerve és tisztelve – a múltból a jövőbe.

A szerző az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem hallgatója, a Szombat gyakornoki programjának résztvevője.