Enyészpontok 3.0

A rövidesen megnyíló Enyészpontok 3.0 kiállítás a Magyar Zsidó Múzeumban a kora Kádár-korszak antiszemitizmusával és zsidó identitásával foglalkozik.

A címadó enyészpont többértelmű kifejezés. Egyszerre a centrális perspektíva képszerkesztésének szakszava és az elmúlás egyik szinonimája. Az Enyészpontok első, 2016-os kiadása Budapest olyan helyszíneire fókuszált, amelyek 1944-45-ben a nyilas hatalomátvétel és a német megszállás tragikus színterei voltak. A tavalyi Enyészpontok 2.0. a kortárs képzőművészet által kevéssé feldolgozott és reflektált, 1945–1948 közötti időszak történéseit járta körül. Ebben a történelmileg meghatározó három évben több olyan zsidókat érintő pogrom, vérvád és lincselés történt Magyarország-szerte, amelyeknek legfeljebb a történelmi kutatásokban vannak nyomai, de a legutóbbi időkig nem kerültek be a köztudatba.

Az Enyészpontok 3.0 a kora Kádár-korszak antiszemitizmusával és zsidó identitásával foglalkozik. A sorozat mostani része sok szempontból különbözik az elődjeitől. Egyfelől az eddigiek elsősorban online művészeti projektként működtek bemutatóval és kerekasztal-beszélgetéssel összefűzve. Az Enyészpontok 3.0 ezzel szemben nemcsak a szokásos tumblr felületen lesz elérhető, hanem klasszikus kiállítási formában is megjelenik. Másfelől tartalmilag is merőben különbözik az elődjeitől, hiszen a most tárgyalt időszakban nem a nyíltan erőszakos cselekményekre, gyilkosságokra reflektálnak a művészek, hanem sokkal nehezebben tetten érhető lappangó momentumokra. Széles körben elterjedt felfogás, hogy a Kádár-korszakban nem létezett zsidókérdés, nem volt antiszemitizmus. A résztvevő öt művész és egy művészettörténész azt vizsgálták, hogy milyen módon lehet árnyalni a kialakult képet.

Kiállítók:
Albert Ádám
Esterházy Marcell
Schuller Judit Flóra
Szabó Nóra
Szász Lilla
Véri Dániel

Kurátor: Don Tamás
Grafikus: Bozzai Dániel
Fordítás/Web: Sárai Vanda