A vidéki temetők gyakran az egykor virágzó zsidó közösségek legfontosabb emlékei

Emelkedett hangulatban kezdődött az európai zsidó temetők megőrzésére és védelmére alakult nemzetközi non-profit szervezet (ESJF) képzési tanfolyama a Frankel Leó úti zsinagógában 2024. augusztus 14-én.

A szervezet alapítója a Német Szövetségi Köztársaság Külügyminisztériuma, aki ezt a rendezvényt is támogatta. A résztvevők között voltak helyi aktivisták, tanárok, civil szervezetek képviselői, továbbá olyanok, akik a zsidó temetők megóvásában és gondozásában valamilyen formában közreműködnek, illetve eziránt érdeklődnek.

Üdvözlésül dr. Verő Tamás rabbi és Winkler Miksa előadásában elhangzott az Osze Salom, majd a rendezvény házigazdája, dr. Verő Tamás köszöntötte a csaknem teltházas zsinagóga közönségét.

Christina Markert a Német Szövetségi Köztársaság Budapesti Nagykövetségének helyettes vezetője beszédében hangsúlyozta a zsidó temetők fontosságát a Holokauszt emlékének fenntartásában, miután az élő szemtanúk, a túlélők száma rohamosan csökken. A temetők egyúttal – különösen vidéken – a valaha virágzó zsidó közösségek legjelentősebb tárgyi emlékei is. Németország történelmi felelősségének teljes tudatában támogatja a társadalmi tudatban. a Holokauszt emlékének hiteles fenntartását.

Szalay-Bobrovniczky Vince, a Miniszterelnökség Civil És Társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára megerősítette a kormány elkötelezettségét az antiszemitizmus elleni fellépésre, és ígéretet tett –a pénzügyi lehetőségek függvényében – a temetők megóvására és rekonstrukciójára irányuló programok folytatására.

Philip Carmel az ESJF ügyvezető igazgatója elismeréssel szólt a magyar szervezetekkel – és kiemelten a MAZSIHISZ-szel – való együttműködésről, és a magyarországi tevékenységük folytatását ígérte.

A szakmai program első napján Róna László a Kaposvári Zsidó Hitközség elnöke tartott előadást a magyarországi zsidóság történelméről és jelenéről. Nyomon követte a magyarsággal való együttélés több évszázados állomásait. Különösen érdekes volt azoknak a hírességeknek a bemutatása, akik magyarként és nem zsidóként lettek világhíresek.

Gergely Anna történész az együttélés Fejér megyei vonatkozásait vázolta. Lányi Pál „amatőr” kutató családjának Szeged szellemi életben betöltött szerepéről beszélt.

Alexandra Fishel ahhoz adott útmutatást, hogyan keltsék fel a fiatalok érdeklődését a zsidó temetők iránt. Beszélt a sírkövek sajátosságairól, a feliratokról és a szimbólumok értelmezéséről.

Ábrahám Vera temetőkutató, könyvtáros, a Szegedi Zsidó Hitközség Archívumának munkatársa gazdag képanyaggal illusztrálta a magyarországi zsidó temetőkről szerzett ismereteit.

Hanula Ferenc építész, műszaki ellenőr hozzászólásában nagyon fontos útmutatást adott arról, hogy mire kell ügyelni mielőtt az „amatőrök” egy zsidó temető rendbetételéhez fognak. Kiemelte a jogi háttér tisztázását és a határvonal megállapításának fontosságát.

Szinte hihetetlen, mennyi önkéntes szerveződés jött létre a zsidó temetők gondozására. Szigetvárról, Vácról, Dunaföldvárról, Szolnokról, Kőszegről, Szegedről is érkeztek önkéntesek.

Szedresen, ezen a 2500 fős Tolna megyei településen már egy öt éves kisfiú is bekapcsolódott a munkába.

 

Winkler Miksa húsz éve járja a temetőket és szervezi megmentésüket, ösztönözve gondozásukra a helyi önkormányzatokat, szervezeteket. Rendszeresen részt vesz a Kibuci Bucik éves temetőfelújító táborában, amely Merényi Szonja vezetésével nem csak temetőket takarít ki, hanem összetartó közösséget is kovácsol.

A tapasztalatok megosztása folytatódott a Frankel zsinagóga falain kívül is, az együtt elköltött ebédek és a vacsora alatt, sőt a zsidó negyedben vezetett túrán és a Salgótarjáni úti temetőben.

A tanfolyam végére a résztvevők közösséggé formálódtak. Az összekötő kapocs a zsidó temető volt, az ismeretek és élmények szinte kiapadhatatlan forrása. Egybehangzó vélemény szerint: „Aki egyszer betette a lábát egy zsidó temetőbe, nem szabadul, egy életen át a rabja marad”.