Liberális és drága – Az izraeli gyermeknevelés sajátosságai
Izraelben – legalábbis szekuláris körökben – alapvetően a határok megszabását nélkülöző, liberális és gyermek-centrikus modell a mérvadó.
A gyermek szent és sérthetetlen, minden kívánságát lesni illik, és ha lehet, azonnal ki kell elégíteni, az amerikai elképzelésekhez hasonlatosan. Errefelé is törvény tilt minden testi fenyítést, a legkisebb pofont és kézrácsapást is beleértve. Amerikához képest viszont alapvető különbség, hogy Izraelben a nem vallásos családokban is átlag három gyermeket nevelnek, ami meglehetősen behatárolja a szülői energiák mértékét, mind az egy csemetére jutó anyagi javakban, mind a szülők idejében, odafigyelésében. Ezért aztán az anyukák, apukák kényetlenek eltérni a maguk megszabta normától, amit állandó és heveny lelkiismeret-furdalással, s az ebből fakadó, ha lehet, még súlyosabb megfelelési vággyal és frusztrációval ellensúlyoznak.
A modell valahol az egykori jiddise máme kép és a még mindig ható Spock-ideológia együtteséből eredeztethető. Nagyon erős, elsősorban anyai jelenlétet feltételez mindez. A zsidó államban azonban csak a kevés szerencsések képesek egy keresetből megélni, az édesanyák nemcsak karriervágyból kénytelenek a 14 hetes szülési szabadság lejártával visszatérni munkahelyeikre. Leginkább állandó szélmalomharc és rohanás következik abból, hogy lehetetlen elvárások teljesítésére törekednek, legalábbis a dolgozó nők.
A helyzetet némiképp enyhíti a kiterjedt magánbölcsőde, illetve intézményi bölcsőde (Naamat, Wizo, Emunah) rendszer, de mindkettőért fizetni kell, mégpedig sokat. A babákat 3 hónapos kortól fogadó bölcsődékben a 30 fős csoportokért 1500 -2000 sékelt kell kipengetni, bár szociális alapon vannak kedvezmények. A magánbölcsik manapság 2000-3500 sékelt is beszednek havonta. Ha pedig netán saját dadára vágyunk csemeténk mellé, akkor havi 4-5000 sékellel számolhatunk, valamint a törvényben előírt szociális juttatásokkal. Vagyis két- három gyermektől, az anyuka fizetésének és a környék árainak függvényében, általában nem éri meg a munkába járás. Gyakori kompromisszum a részmunkaidős foglalkoztatás, amely, miközben eleve alaposan megnehezíti a nők szakmai előrejutását, legalább kevésbé fullasztja bele őket az otthoni pelustengerbe, s némiképp gyakorolhatják hivatásukat, és olykor értelmes párbeszédeket folytathatnak felnőtt emberekkel.
Izraelben elvileg, a hatályos törvények szerint 3 éves kortól ingyenes és kötelező az iskoláztatás, de gyakorlatilag csak az iskola-előkészítő osztálytól, 5 éves kortól nem kell fizetni az oviért, miközben ott is beszednek évente kb. 1000 sékelt „szülői hozzájárulás” címén. És persze az év eleji kötelező tanszervásárlás is tetemes összegre rúg. A 3-4 éves korosztály szülei havonta 6-700 sékelt pengetnek ki tandíjra, de a vallásos Sasz, és persze az ultraortodox ovik ingyenesek, náluk átvállalja az állam a költségeket. A nyári tiltakozó mozgalmak hatásaként Benjamin Netanjahu megígérte, hogy jövőre a szekulárisok sem fizetnek.
Az iskola Izraelben 18 éves korig kötelező, a gyerekek általában hat elemi és hat középiskolai osztályt járnak ki. Az állam a ’70-es évek óta a jobboldali liberális gazdaságpolitika szellemében alapvetően nyűgnek tekint minden társadalmi juttatást, s ez az oktatásra fokozottan igaz. A társadalmi egyenlőtlenségek növekedésével fokozatosan a gazdagabbak privilégiumává váltak a különórák, a szakkörök, a sportolás. Az osztálylétszámok egyre nagyobbak, manapság 30- 35 fő a norma, s a szerény tanári fizetések miatt a szakma teljesen elnőiesedett. Egyre kevesebb a jól képzett tanerő.
Mindez alaposan meglátszik a gyermekek tudását mérő nemzetközi összehasonlításokban: Izrael a 40-42. helyre csúszott a legtöbb tesztben, miközben 1960-70 táján még az élbolyban volt például matematikában. A jelenlegi kormány, Gideon Saar oktatási miniszter vezényletével reformot próbál végrehajtani, de mindennek egyelőre semmiféle hatása nincs az eredményekre.
Az izraeli felsőoktatás önköltséges, a BA fokozat éves tandíja egyetemtől és szaktól függően kb. 10-15 ezer sékel (600-900 ezer Ft), az MA 13-18 ezerbe kerül egy évre (kb. 800 ezer-1 millió 100 ezer Ft). Vannak ösztöndíjak, amelyek a hátrányos helyzetűek, az új bevándorlók, a leszerelt katonák, a legkiválóbb diákok költségeit, vagy azok egy részét vállalják át.
Az erre látogatóknak általában feltűnik, hogy az izraeli kamaszok igen szabadon, sőt szabadosan viselkednek. A szülők már 13-14 éves korban elengedik őket fél vagy egész éjszakás programokra, bulikba, szórakozóhelyekre. Hangosak, vidámak, teli vannak velük a parkok, az utcák. Igen hamar önállósodnak, s a liberális családi szellem általában a középiskola éveiben sem korlátozza, inkább támogatja első próbálkozásaikat például a másik nemnél. Ennek megértéséhez érdemes figyelembe venni, hogy 18 évesen a fiúk és a lányok is egyenruhát öltenek magukra, s több éven át a katonai fegyelem szabályozza életüket, ami a szülőket, érthető okokból, elnézőbbé teszi az ezt megelőző években.
Shiri Zsuzsa
