Információ, tudás, tudatosság

Hanna Yablonka, lánykori nevén Török Hanna, Izraelben született, kassai eredetű család gyermekeként. Szülei holokauszt-túlélők. A Ben Gurion egyetemen a Holokauszt történetének professzora. Magyarországon az Eichmann-per negyvenedeik évfordulója alkalmából több előadást tartott.

 

• Az ön egyik fontos tanulmánya* a holokauszt-tudatosság fejlődését írja le Izraelben. Jól értem, hogy mindez az Eichmann perrel kezdődött?
• Nem, egyáltalán nem. Könyvemben azt a tézist állítom föl, hogy a fejlődés három fázison ment keresztül. Ezek: az információ, a tudás (knowledge) és a tudatosság (awareness). Az első fázis Izrael történetének kezdeti tíz-tizenöt évét jellemezte. A Holokauszt példátlan esemény volt, így elég sok időbe tellett, amíg az emberek ezeket az információkat fel tudták dolgozni, meg tudták érteni. Az Eichmann-perben éppen ez történt: az információ átalakult tudássá, megértették az esemény lényegét. Aztán a 67-es háború idején vált mindez tudatossá, amikor az emberek gondolkodásában viszonyítási ponttá vált.
• Miként lehet leírni ugyanezt a folyamatot a nyugati világban, ahol ma a Holokauszt szintén alapvető viszonyítási pont?
• Itt ezek az információk sokkal lassabban jutottak el az emberekhez, mint Izraelben. Európában a győzelem öröme sokáig minden más tapasztalatot elhalványított. Azt hiszem, Európa a hatvanas évek közepén kezdte felfogni, hogy itt olyasvalami történt, amit nem lehet megkerülni. Előtérbe került a gonoszság fogalma, majd az európai népek kollaborációja a németekkel. A hetvenes-nyolcvanas években már néhány ország hozzákezdett a múltfeldolgozáshoz, és ma, azt hiszem, ennek a folyamatnak a csúcsán vagyunk. Amikor a társadalmak fölteszik a lényegbe vágó kérdéseket.

• De például Anna Frank történetét már az ötvenes években is jól ismerték.
• Anna Frank története nem a Holokauszt története, csak egy fiatal lányé, aki meghalt, de előtte leírta egy terror-rendszer mindennapjait. Ezt mindenki fel tudta fogni. Anna Frank valóban híres lett már az ötvenes években, színdarabot, filmet készítettek a történetéből – és ezt még az NDK-ban is bemutatták. Ebben nagy szerepet játszott az a szükséglet, hogy a nagy háború után az élet visszatérjen a normális kerékvágásba.
• Ezekben a feldolgozásokban Anna Frank zsidósága nem játszott nagy szerepet vagy éppen el is hallgatták.
• Különösen a kommunista országokban. Babij Jar negyvenezer zsidó áldozata a szovjet történetírásban „antifasiszta áldozatként” jelent meg. De ugyanilyen emléktáblát láttam már „szlovák antifasisztákról” is.
• Meg lehet ragadni a háború utáni Európa történetében egy pillanatot, amikor a Holokausztról szóló információ tudássá, vagy éppen tudatossággá válik? Az én szememben ilyennek tűnik a Holokauszt című amerikai tévésorozat, a hetvenes években.
• Két nagyhatású amerikai tévésorozat volt. A másik a „Winds of War” címet viselte és Herman Wouk azonos című regényéből készült. De Németországban a nagy sokkhatást valóban a Holokauszt c. sorozat váltotta ki. Aztán a kommunista rendszer összeomlása hozta magával a lengyel ébredést. Itt az egyik legnagyobb vita Jan Gross Szomszédok című könyve nyomán robbant ki. Ekkor merült fel a kérdés: mit tettünk mi, lengyelek, a zsidó szomszédainkkal? Szlovákiában is komoly mozgalom indult a múlt feltárására. Vannak persze sokan, akik Tiso-ból, a fasiszta szlovák bábállam vezéréből akar hőst csinálni. De a másik mozgalom is erős. Vagy huszonöt középiskola diákjai kutatják az eltűnt zsidó szomszédok nyomait. Rendbe hoztak számos zsidó temetőt is. Három éve Poprádon voltam, ami köztudomásúlag fontos vasúti csomópont volt a deportálás során. Auschwitz első zsidó áldozata is ezer szlovák zsidó lány volt, akiket Poprádról deportáltak. Három évvel ezelőtt a város pályaudvarán emléktáblát avattak ennek emlékére, Fico miniszterelnök jelenlétében.
• Ez meglepő, mivel Magyarországon Robert Fico erősen nacionalista hírében áll.
• Fico elismerésre méltóan viselkedett. Van is mit jóvátenni, mivel a Tiso-féle szlovák állam ötszáz márkát fizetett a németeknek minden deportált zsidó után. Csak hogy vigyék őket. Erről komoly dokumentáció van.
  De a tudatosságban azért valószínűleg a németek járnak az élen. Berlinben a Német Történeti Múzeumban nagy kiállítás látható, „Hitler és a németek” címmel. Az emberek órákat álnak sorba, hogy bejuthassanak. A kiállítás üzenete az, hogy eddig mindenért Hitlert hibáztattuk, de hol voltunk mi, amikor ez történt? És a válasz nagyon egyenes és bátor. Hihetetlen. A németek valóban szembenéznek a múltjukkal, a kiállítás forradalmi, kár, hogy nincsen angol katalógusa.

Gadó János

* he Development of Holocaust Consciousness in Israel: The Nuremberg, Kapos, Kastner, and Eichmann Trials.
Israel Studies, Volume 8, Number 3, Fall 2003, pp. 1-24