„Zsidóság és magyarság nem két külön dolog”

Írta: Hidas Judit / akibic.hu - Rovat: Hírek - lapszemle

“Budapestről nem lehet érezni, milyen kettős kisebbségben élni, milyen örömökkel és bánatokkal jár határontúli magyar zsidónak lenni”, mondja Deák Andrea, az egyik legfontosabb zsidó kulturális szervezet, a Mazsike ügyvezetője.

Szerinte a Határontúl nevű programsorozatukon az anyaországiak is megélhetik, hogy nincs ellentét a zsidó és a magyar identitás között. Deák Andrea egyébként nagy focirajongó, nemrég magyar zsidó futballistákról készített kiállítást, de a zsidó és a roma holokauszt emlékezete is fontos része a Mazsike tevékenységének. Ennek ellenére azt gondolja, jó lenne, ha a magyar zsidó közösség identitása nem csupán az antiszemitizmustól való félelemre épülne.
Deak Andrea foto

Deák Andrea, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület ügyvezetője (fotó forrása: akibic.hu)

A te nevedhez kötődik a Mazsike Határtalan nevű programsorozata, amelynek során magyar csoportokat visztek határon túlra, hogy megismerkedjenek az ottani magyar-zsidó kultúrával. Hány ember szokott veletek utazni?

Az ideális a 40-50 fő, de a következő utunk iránt, amely Kolozsvárra vezet, nagyon nagy az érdeklődés.

Egy helyen azt mondtad, hogy szimbolikájában és lelkiségében is fontos lesz ez a mostani út. Kolozsvár miért olyan különleges hely szerinted?

Van valami romantikája ennek a városnak. Ha valaki járt már Kolozsváron, talán tudja, mennyire kitapintható ott a legtisztább értelemben vett polgári magyar kultúra. Sok helyi fiatallal találkoztam, és olyan lelkesedéssel beszéltek a városukról, ami rám is átragadt. Bárhol járunk, magyar zsidó kultúrával is találkozunk, rengeteg például az épület, amelyet zsidók építettek. De rossz is ez a kifejezés, mert az ottani zsidók mind magyarnak vallották és vallják magukat. A mostani kolozsvári zsidó hitközségen is többnyire mindenki magyarul beszél. Itt lehet igazán érezni, mennyire nem lehet szétválasztani egymástól a magyarságot és a zsidóságot. Ezt egyébként máshol is megtapasztaltam. Beregszász is magyar város, ott mostanában éled újra a zsidó hitközség, épült egy kis múzeum, könyvtár, zsinagóga, amelynek a létrehozásában a Mazsike is segített.

Azokon a helyeken, ahol már alig élnek zsidók, mint például Beregszászon, fel lehet támasztani a zsidó közösséget, vagy csak a múlt emlékét lehet megőrizni?

Nem hiszem, hogy lesz még ott közösség, hiszen a fiatalok elvándorolnak a környékről. Azok a zsinagógák már sosem fognak megtelni imával, inkább a kulturális emlékezet miatt fontos mindez. És azért, hogy az odalátogatók rájöjjenek, a zsidók itt is a magyar kultúra részei voltak, nem az ukráné vagy a románé.

Hogyan viszonyul a határontúli utazásokhoz a magyarországi zsidó közösség? Sokan ellenérzéssel viseltetnek minden iránt, ami a történelmi Magyarország felfedezéséhez kötődik.

Én is féltem attól, hogy rosszul fogadják az ötletet, de amikor már ott vagyunk, mindenki megérzi ennek a lelkiségét. Kárpátalján még a csillárról is emberek lógtak a Budapest Klezmer Band koncertjén. És nem csak a mi csoportunk volt ott, hanem jöttek a környező falvakból is a helyiek, mindenki, aki magyar szót akart hallani. Jöttek Jávori Ferenc miatt is, aki munkácsi származású. Jó érzés volt, hogy a Mazsike tette lehetővé azt, hogy Jávori először lépjen fel a saját szülőföldjén.

A teljes cikk itt olvasható.

[popup][/popup]