Zsidóság a kommunista hatalomátvétel árnyékában

Ezzel a címmel rendezett beszélgetést a Milton Friedman Egyetem Magyar Zsidó Történeti Intézete a La Vida Duna Rendezvényházban Budapesten.

Az Intézet rendezvényét Novák Attila történész, a Nemzeti Közszolgálat Egyetem tudományos főmunkatársa, a MFE Magyar Zsidó Történeti Intézet tudományos tanácsadója moderálta, beszélgetőpartnerei pedig Zima András történész, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem adjunktusa, Dr. Zinner Tibor történész, a MFE Zsidó Történeti Intézet tudományos tanácsadója és Kovács András szociológus, a MTA doktora, egyetemi tanár voltak.

A résztvevők a beszélgetés során elsődlegesen azt vizsgálták, hogy mi jellemezte a háború utáni időszakban a zsidó közösség helyzetét, a többségi társadalomhoz és a hatalomhoz való viszonyát. Egyetértettek abban, hogy nincs még olyan két fogalom a magyar történetírásban és közgondolkodásban, amelyhez annyi félremagyarázás társult, mint amilyen a zsidóság és kommunizmus. A kettő összefüggésbe hozása pedig sokszor zsidóellenes célokról árulkodik.

Kovács András áttekintette a magyar zsidóság háború utáni állapotát, túlélési stratégiáját, elmondta azt, hogy a zsidó közösség – a holokauszt során átélt szörnyűségek hatására – alapvetően baloldali politikai orientációjú volt. Így nem csak élményanyaga, de speciális érdekei is mások voltak, mint a nem zsidó eredetű magyar többségé, legyen szó kárpótlásról vagy a háborús bűnösök megbüntetéséről. Ezek az érdekek általában a kommunisták számára túl sokrétűek voltak, hiszen ők – legalább is a kezdeti, koalíciós időkben – a magyar társadalom egészének megnyerésére törekedtek, kerülve azokat a konfliktusokat, melyek felesleges feszültséget okoztak volna közöttük. Beszélt arról is, hogy a cionizmus hazai képviselői ellen indított támadások, melyek nem nélkülözték a gazdasági megfontolásokat, mint a JOINT segélyszervezettel szembeni fellépés 1948/1949-től, nem csupán a cionisták, hanem a zsidóság számos képviselőjének a meghurcolásához vezettek.

Zinner Tibor arról beszélt, hogy a zsidóságnak a koncentrációs táborokat túlélt, még ma is nehezen számszerűsíthető része hazájába visszatérve – családtagjaikat, vagyonukat elveszítve – a korábbi társadalmi hierarchia felbomlásával szembesült. Az új hatalmi helyzetben új – a megszálló szovjet hatalom támogatta – politikai erőkkel ismerkedhettek meg. A kezdeti években a különböző zsidó irányzatok még szabadon vitatkozhattak a jövőről, azonban 1947 őszétől, az expanzív szovjet politika erősödésével nem csupán a zsidók, hanem valamennyi társadalmi réteg mozgástere leszűkült. A politikai hatalmat kisajátító kommunista diktatúra a zsidósággal szemben ekkor már alkalmazta mindazokat a repressziókat, amelyekkel az ország nem zsidó lakosságát sújtotta.

Zima András a magyar zsidóság szervezeteiről és sajtójáról szólva elmondta, hogy azok a háború után fokozatosan vesztették el autónómiájukat és ezzel együtt jelentőségüket. Az a kulturális sokszínűség, amely addig a zsidó sajtóorgánumokat jellemezte, a negyvenes évek végére a múlté lett. A folyamat végén pedig a magyar állammal megkötött szerződés, illetve az ortodox és neológ szervezetek egyesítése várt rájuk.

*

A Magyar Zsidó Történeti Intézet következő pódiumbeszélgetése 2019. április 17-én lesz a La Vida DUNA Rendezvényházban. A beszélgetés témája A magyar közigazgatási szervek szerepe a zsidóság gettósításában és a deportálás előkészítésében lesz, résztvevői pedig Szécsényi András történész, a MFE Magyar Zsidó Történeti Intézetének tudományos főmunkatársa, Kovács Tamás történész, egyetemi docens, a Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékhely igazgatója és Ungváry Krisztián történész, a MTA doktora lesznek.