Zsidóként élet-halál ura volt ’44-ben

Szilágyi Ernő kisnyugdíjasként élt a korai Kádár-rendszerben, s szűk tanítványi körét rendhagyó gondolatokra, Nietzsche, Platón, Jézus tanaira oktatta. A fűtetlen szobában, margarinon és kenyéren élő mesterről senki sem tudta, hogy 1944-ben Adolf Eichmann tárgyalópartnere, Kasztner Rezső helyettese volt, aki cionista vezetőként, a Kasztner-vonat utasnévsorának összeállítójaként életről és halálról döntött. A Belső közlésben Ungváry Rudolf közíró magánlevelezésükön keresztül idézte föl Szilágyi Ernő alakját.

Ungváry igazi belső közléssel lepte meg a hallgatókat, amikor Szilágyi Ernőnek a nyilvánosság előtt eddig teljesen ismeretlen leveleiből olvasott föl a műsorban. Az akkor hatvanéves Szilágyi Ernő rajongott a fiatal, jóképű Ungváry Rudolfért, aki a nyugdíjas filozófusról csak annyit tudott, hogy 1949-ben kirúgták könyvelői állásából, amiért a Rajk-per ítélethozatalakor kijelentette, hogy hívő zsidóként nem kívánhatja egy másik ember halálát.

„…aki az embert mondja, titokban magát szerette / aki az embertelenséget mondja, az embert az szerette” – írta Ungváry Rudolf egyik korai versében, amelyre Szilágyi úgy reagált: „idáig Nietzsche sem jutott el… a hegycsúcsok tiszta levegőjét érezni itten.” Ungváryt zavarba hozta a rendhagyó gondolkodó iránta táplált rajongása, közben azonban olyan szellemi magaslatokat nyitott meg számára, amelyeket máshogy nem tudott volna elérni. „Ő ismertetett meg a haszid gondolkodással, azzal, hogy a gettó mélyén is létezik boldogság” – emlékezett Ungváry.

Ungváry Rudolf csupán a találkozásuk után három évtizeddel, immár tizenöt évvel Szilágyi Ernő halála után, a rendszerváltáskor tudta meg, hogy Szilágyi 1944-ben kétes szerepet töltött be a magyar zsidók deportálása idején: cionista vezetőként ő állította össze az úgynevezett Kasztner-vonat utaslistáját, akik elkerülhették a deportálást, a többi emberről viszont levették a kezüket. „A zsidó tanács… arra szolgált, hogy a magyarországi zsidóság elpusztításának autonóm eszközeként működjön” – fogalmazta meg radikálisan saját szerepének tragédiáját Szilágyi közvetlenül a háború után írt memoárjában, amelyet Novák Attila történész kutatott fel és jelentetett meg 2005-ben. „Ez nem utólagos tudás, ezt Szilágyi ’44-ben is ugyanígy tudta” – tette hozzá Ungváry, valamint megjegyezte: „Utólag is beleborzongok, hogy csak negyven év múltán tudtam meg: ’44-ben ő élet és halál ura volt, szelektált. Ő ismerte a legjobban a magyar cionista mozgalmat, és ő állította össze, hogy ki NEM mehetett a menekülést jelentő vonatra.”

Teljes cikk