Zsidó őrangyalok
Cionista ellenállók, akik fütyültek a nácikra és a nyilasokra
David Gur nevével már többször találkozhattak a Hetek olvasói. Az Izraelben élő legendás cionista ellenálló, a Grósz Endréből lett Gur Dávid nemrégiben egy emlékalbumot jelentetett meg, Együtt az ár ellen címmel (Kalligram Kiadó, 2015). A héber és angol nyelvű olvasóközönség után a hazai érdeklődők is kezükbe vehetik a ritka dokumentumokból, fotógyűjteményből álló könyvet.
A magyar társadalom emlékezetéből teljesen hiányoznak ezek a hőstörténetek. Gur Dávid arcképcsarnoka csupa bátor fiatalnak állít emléket. Sokáig csak az áldozatokról tudtunk, akiket elhurcoltak, meggyaláztak, legyilkoltak, akiket megbénított a félelem, akár a vágóhídra terelt juhokat.
Berkovits György Ckó, a fényképész című regényében a következő megrendítő sorokat adja Barbara, a félzsidó asszony szájába: „Ckó, hát arra gondoltam én is álmomban, hogy nekik megyek, de aztán letettem róla, pedig, ha megtámadom őket, akkor legalább ellenálló, illetve hős lehettem volna, mártír.”
A cionista ellenállók megtették, amit Barbara és vele együtt sokan nem mertek megtenni, helyettük is „nekik mentek, ellenállók lettek, hősök és mártírok”, de nem lemészároltak.
Grósz Endrét (Gur Dávid) egy róla készült felvételen nyilas egyenruhában, géppisztollyal a kezében láthatjuk. Bajtársaival együtt álruhát öltött, hogy segíthessenek az üldözötteken. A magyarországi cionista mozgalmakról mindeddig nagyon kevés szó esett, pedig a szervezet kezdeményezései, ellenálló és mentő tevékenysége hazánkban 1944-ben egyedülállónak bizonyulnak.
„A könyv lapjain sok-sok egyéni áldozat, megrázó életutak villannak fel, ahogy széles körű, illegális mentőakciók sora is” – írja a kötet előszavában Dr. Szita Szabolcs professzor. A hazai cionista ifjúsági mozgalmak a Magyar Cionista Szövetség fennhatósága alatt működtek. Az 1940-es belügyminisztériumi rendelet azonban betiltotta az ifjúsági mozgalmakat. Ennek dacára tovább munkálkodtak különböző fedőtevékenységek alatt. Érdekességként említhető a Munkácson működő héber nyelvű iskola és gimnázium, melynek diákjairól mai napig látható az az 1933-ban készült felvétel, amely rögzítette, ahogy gyerekek sokasága énekli a Hatikváht, a későbbi izraeli himnuszt. Ők a munkácsi héber gimnázium tanulói. Erről az oktatási intézményről a következőket olvashatjuk Schwimmer Jenő holokauszttúlélő visszaemlékezésében: „Volt egy héber gimnázium, akik oda jártak, azok nem tartották annyira a zsidóságot, inkább nagy cionisták voltak.”
A zömében fiatalokat tömörítő mozgalom igazi erejére mégis 1944. március 19-én kellett rádöbbenniük a magyar zsidóknak, mert a zsidó intézmények és magyar hatóságok helyett ők vették fel a harcot a gonosszal. A zömében tinédzserkorú fiúk és lányok talán életkorukból fakadóan nem éreztek félelmet, ezért is voltak képesek végrehajtani hajmeresztő „manővereket” a németektől és nyilasoktól hemzsegő területeken. Az életkori sajátosságon túlmutat népükért érzett felelősségtudatuk.
Az illegálisan működő cionista ifjúság hazánk megszállásának másnapján már akcióba lendült.
Tizenhét éven felüli tagjaikat árjásították (keresztény iratokkal látták el) azért, hogy új identitásukkal szabadon mozoghassanak és menekíthessenek másokat. Mentőakciójuk része volt a vidéki zsidóság pontos és precíz tájékoztatása arról, hogy mi vár az izraelitákra, hová hurcolják el őket, hiszen a zsidó intézmények, hitközségi vezetők nem akartak tudomást venni a haláltáborok borzalmairól. (1942-ben két szlovákiai zsidó fogoly megszökött Auschwitzból. Az ő jegyzőkönyvük eljutott Magyarországra is több hitközség vezetőjéhez, ám azok képtelenek voltak elhinni a szörnyűségeket. Horthy Miklós is olvasta az Auschwitzi jegyzőkönyvet. A szintén cionista Komoly Fürst Lea fordította magyarra a horrorisztikus dokumentumot.) Menekülést a biztos halálból egyetlen út jelentett, az alija. Ez a román határon keresztül vezetett Erec Jiszráélbe, a brit fennhatóságú Palesztinába.
Szökés a halál árnyékában
A cionisták szervezték a szöktetéseket. A bonyolult és veszélyekkel teli akció szereplőit külön-külön fel kellett készíteniük a legapróbb részletekre, a menekülőknek meg kellett tanulniuk a hamis papírjaikon szereplő adataikat, a szöktetőknek pénzt, ruhákat és élelmet kellett szerezniük számukra. Utasításokat kellett adniuk, hogyan viselkedjenek a hosszú vonatúton, mit csináljanak éjszaka az ismeretlen városban, hogyan vegyék meg a vonatjegyeiket, hogyan adjanak jelt a sikeres határátkelésről, és hogyan ismerjék fel a csempészt, aki a segítségükre lesz majd. Éjszaka gyalog keltek át a határon, majd rejtjeles üzenetekben tájékoztatták a magyarországiakat, hogy az akció sikerült. 1944. augusztus 23-án a román határ hadszíntérré vált. Ezzel véglegesen lezárult a szöktetők számára. A tordai és aradi hitközségek adminisztrációja szerint 15 000 zsidó fiatal lépte át illegálisan a határt Románia felé. Ez a nagy méretű, sikeres kiszöktetési akció páratlan volt a németek által megszállt Európában.
