Zoltai után a világ
Puccsal, kamarillapolitikával, taktikai manőverekkel nem lehet demokráciát csinálni. A hitközségi rendszerváltás kísérletének legföljebb is felemás sikeréből ezt a tanulságot vonhatjuk le. Továbbá azt, hogy a legpótolhatatlanabbnak látszó ember sem az. A masszív kereslet ki fogja termelni az utánpótlást.
Zoltai Gusztávot is erősítette saját pótolhatatlanságának tudata, a hit, hogy nélküle szétesne az egész intézményrendszer, rajta kívül senki más nem tarthatja össze. Ez persze, ahogy teltek az évek, egyre inkább igaznak is bizonyult. Az intézmények gyengék, sebezhetők és az uralkodó akaratnak kiszolgáltatottak voltak, és egyre inkább azok lettek.
Zoltai Gusztáv
Aligha kérdés, hogy a Zsidó Egyetem nem tartozik az egyáltalán nem világklasszis magyar felsőoktatás élvonalához. A zsidó közoktatásról sem mondhatunk mást. Szociológiai felmérések szerint a zsidó közoktatás alig-alig képes megtartani a közösségben azokat, akik a padjait koptatják. A zsinagógák vonzereje csekély, csekélyebb még annál is, amekkora vonzást a többi „történelmi egyház” képes gyakorolni reménybeli híveire. Ez nem csak szervezeti kérdés: az intézmények működése szinte csak öncél, nem sokkal több, mint a Mazsihisz létének önigazolása.
A tagszervezetek zömét adó neológ vallási irányzat orientációját vesztette. Alig valami köti a nagyvilág erős nem ortodox (konzervatív, reform stb.) vallási mozgalmaihoz. Képtelen rá, hogy megmondja, mi választja el az ortodoxiától azon a praktikus különbségen túl, hogy híveik nem ortodoxok, és nem csekély részük nem is különösebben vallásos.
Köves Slomónak és az EMIH-nek van mit ajánlania híveinek, ki-ki eldöntheti, mennyire vonzó-élhető számára az az ajánlat. A Mazsihisznek viszont sosem volt igazi ajánlata. Ezt az intézményrendszert így valóban csak Zoltai minden ízében informális, tehát kontrollálhatatlan hatalma tudta fenntartani. Aki át akarta látni a pénzmozgásokat, az ennek a világnak a törvényei szerint az ellenséges külvilágnak akarta „a zsidókat” kiszolgáltatni. Aki rákérdezett az intézményfenntartás értelmére, funkciójára, az megkérdőjelezte a közösség puszta létjogosultságát.
A szívességek rendszere dominált a jogosultságok felett, és Zoltai alkalmanként bőkezűen osztogatott kegyei csak tovább erősítették a jó király mítoszát, miközben régóta jól dokumentált tény, hogy még a halottak hozzátartozóit is intézményesen lehetett fosztogatni a temetőben. A szervezet érdek-képviseleti szerepének illúzióját az antiszemita kijelentésekre és akciókra reagáló antifasiszta közhelyek elszánt ismételgetése volt hivatott fenntartani. Aki kritizált, rögvest az antiszemiták hasznos idiótájának minősült.
Minimum! Az antiszemitizmus volt a zoltaizmus inverz legitimációs ideológiája. Az érdekérvényesítés másik fundamentuma a Mazsihisz legközelebbi rokonához, a Magyar Szocialista Párthoz fűződő személyes viszonyok szövedéke volt. Elég csak Suchman Tamás párhuzamos karrierjeire vagy Hunvald György és Zoltai legendás barátságának ügyészségi dokumentumaira gondolni. De ebben a tekintetben a szervezet nem bizonyult rugalmatlannak, erre Lázár János és Zoltai szoros munkakapcsolata a bizonyság.
