Wallenberg-díj 2017

Átadták az idei Wallenberg díjakat.

Raoul Wallenberget, zsidó honfitársaink tízezreinek megmentőjét 1945. január 17-én látták utoljára élve Budapesten. A Raoul Wallenberg Egyesület,  a Raoul Wallenberg Alapítvány és az Emberi Erőforrások Minisztériuma  2017-ben is ezen a januári napon osztja ki a Wallenberg-díjat a svéd embermentő emlékére olyan embereknek, akik tevékenységükkel, életútjukkal mutatnak példát humanizmusból.

Idei díjazottak

Dr. Beer Miklós római katolikus püspök

Dr. Beer Miklóst hosszú egyházi pályafutás után II. János Pál pápa 2003-ban nevezte ki a váci egyházmegye megyés püspökévé. A 73 éves egyházi vezetőt az elesettek érdekében végzett missziói szolgálata, elkötelezettsége, egyházújító tevékenysége és teljes életműve teszi érdemessé a díjra. Beer Miklós 2014-ben körlevelet adott ki, amelyben hangsúlyozza az egyház felelősségét a cigány emberek sorsának javításában. „A cigányság nem maga kereste a nyomorúságát, de saját erejéből nem is tud abból kiemelkedni” – írta a körlevélben a püspök. Dr. Beer Miklós nem csak szavakban, de tettekben is sorsközösséget vállal az elesettekkel. Számos segítő program kezdeményezője, legutóbb a „Karolj fel egy családot” program felhívása fűződik nevéhez.

 

Békési Róbert tervezőművész

Békési Róbert tervezőművészként és grafikusként dolgozik, a Derkovits Alkotóközösség tagja. A díjat azonban menekülteket segítő tevékenységéért kapja. 2015-ben kiment a Déli Pályaudvarra, először vízzel és szendvicsekkel segített a menekülteknek, később a Keletinél, Röszkén, Nickelsdorfban és még számtalan más helyen szállított élelmet és innivalót saját teherautóján a migránsoknak. Önkéntesként együttműködött a Migration Aid segélyszervezettel, az Evangéliumi Testvérközösséggel, az Oltalom Alapítvánnyal is. A most 75 éves művész – aki gyerekként megjárta a strasshofi lágert, – angol, német, szerb és horvát nyelvismerete segítségével értőn figyeli és segíti a menekülő embereket. 2016 decemberében az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága menekülteket segítő munkája elismeréseként Magyarországról Békesi Róbertet hívta meg, hogy migránsokat segítő tevékenységről számoljon be egy nemzetközi konferencián.

 

Gavallérné Kancsal Ágnes, a Raoul Wallenberg Szakgimnázium és Szakközépiskola igazgatója

„Egy iskolában, amelynek névadója ember tudott maradni a II. világháború borzalmai közt, elengedhetetlen foglalkozni a vészkorszakkal” – véli Gavallérné Kancsal Ágnes iskolaigazgató. Gavallérné hetedik éve segíti a Rauol Wallenberg Egyesület „Régen volt? Hol is volt?” című vetélkedő-sorozatát. A vetélkedő ma már nemcsak a magyarországi, de a határon túli középiskolás diákokkal is megismerteti a zsidó-magyar együttélést, az embermentés, a II. világháború és a holokauszt történetét. Az iskolaigazgató nélkül egyszerűen nem működne a vetélkedő: ő szervezi az ország középiskoláiból érkező jelentkezőket, részt vesz – kollégáival együtt – a vetélkedő minden évben megújuló feladatsorának kigondolásában és kidolgozásában, a budapesti döntő szervezésében.

 

Hofher József jezsuita szerzetes

Hofher József 1992-ben lépett be a jezsuita rendbe. Szociális munkáját a hajléktalanok közt 1997-ben kezdte el, korábban Berlinben és Münchenben is szerzett ebben a munkában tapasztalatot. Cigánymissziót  először a Miskolc-Sajó menti térségben, majd Kispesten, azután Csobánkán végzett. 2005 óta a Jezsuita Párbeszéd Házában cigány-pasztorációs műhelyt vezet.

Hofher József azt vallja, hiteltelenné válik az egyház, ha nem lesz a szegények egyházává is. Elkötelezett a leszakadó rétegek felemelése ügyében. Így ír erről az Új Emberben: „ … egy békére és fejlődésre vágyó ország polgárainak közösségként kell tekinteniük magukra, legyenek feketék vagy fehérek, roma vagy többségi magyarok”.  A 63 éves szerzetes az elesettekért végzett missziói szolgálatával és teljes életművével érdemelte ki a díjat.

 

Járóka Lívia, a Tehetségmentő Egyesület alapítója és vezetője

Járóka Lívia szociál-antropológus, PhD fokozatot is szerzett e területen a University College of London antropológia tanszékén. Kutatásait a cigány tanulók körében végezte, egészen fiatalon aktívan részt vett hazai és nemzetközi szervezetek munkájában, segítette a rászorulókat. 2004-ben a Fidesz listáján szerzett mandátumot az európai parlamenti választáson, így ő lett az első cigány származású nő az Európai Parlamentben. 2006-ban mint európai parlamenti képviselő megkapta Az év képviselője díjat az igazságosság és alapvető jogok kategóriában. 2014-ben felhagyott politikai pályafutásával és visszatért az európai szegénytelepek kutatásához. 2014-ben megalapította a Járóka Lívia Tehetségmentő Egyesületet, amely a családok minden tagjának bevonásával próbál segíteni a szegénységgel küzdő gyerekeken. Az egyesület Farkas János programja hivatásos és amatőr sport akadémiai rendszer kialakításával igyekszik az integrációt elősegíteni. Járóka Lívia támogatja az erős közösségi kapcsolatokat a romák körében, embertelen körülmények közt élőknek gyűjt élelmiszert, használt ruhát, cipőt.

 

Tan Kereke Egyesület (Szlovákia)

A Tan Kereke Egyesület Szlovákiában, Moldava Nad Bodvou (Szepsi) romatelepén működik. Ahol tagjai élnek és dolgoznak, oda még a postás sem viszi ki a levelet, mert „veszélyes hely”. Az egyesület szervezése három évvel ezelőtt, egy véres razzia után vetődött fel, amelyről így nyilatkozott a Sme szlovák napilapnak az egyesület vezetője, Milan Hudák: „Rugdostak, vertek. A történteket legjobban a gyerekek sínylették meg. Amikor rendőrautót látnak, elszaladnak. Máskor botokat fognak és kommandóst játszanak.  A Tan Kereke az indiai dr. Ámbédkar példáját követve a jogvédelem, a tanulás, a művészet, a sport eszközeivel mutat kiutat. A szlovák társadalom fölfigyelt rájuk: az ombudsman asszony, a pozsonyi Equity és a kassai ETP, a Roma Spirit televíziós műsor, a Szlovák Nemzeti Színház, a helyi önkormányzat példaként állította őket az elmúlt években a társadalom elé.