Vona Gábor hanukai üdvözlete – még sokszor

A Jobbik elnökének hanukkai üdvözlete az óév utolsó, s az újév első forró témája lett. Megszólalt az ügyben Kelemen Katalin, a Szim Salom reformzsidó közösség rabbija; majd a Mazsihisz elnöke és alelnöke, Heisler András és Kiss Henriette is.

Kelemen Katalin rabbi válasza Vona Gábor hanukai üdvözletével kapcsolatban:

Kelemen Katalin, a Szim Salom Progresszív Zsidó közösség rabbija hibának tartja Köves Slomó Vona Gábor hanukai üdvözletére küldött válaszát. Az ugyanis, hogy Köves rabbi egy zsidó egyház felelős vallási vezetőjeként szólalt meg, magában rejti a zsidókról való hamis kép megerősödésének vagy kialakulásának veszélyét.

Ha nekem Vona Gábor hanukai üdvözletet küldött volna, udvariasan megköszöntem volna és magam is kellemes ünnepeket kívántam volna neki.

Magyar zsidóként és a Szim Salom Progresszív Zsidó közösség rabbijaként hibának tartom, hogy az EMIH vezető rabbija nem így tett. Az ünnepi jókívánságok gesztusának visszautasítása és nyílt levelének további gondolatai negatív, bomlasztó üzenetet hordoznak. Az, hogy egy zsidó egyház felelős vallási vezetőjeként szólalt meg így, magába rejti a magyar zsidókról, sőt a zsidókról általában való hamis kép megerősödésének / kialakulásának veszélyét. Ezért tartom szükségesnek, hogy itt most valami mást is elmondjak a zsidóságról.

„Halál és élet a szavainkban”- idézi Köves Slomó főrabbi válaszában a Példabeszédek könyvét. Kimondott/leírt szavaink akár sorsdöntő hatására rámutatva ő maga is kiemeli a közéleti személyiségek különös felelősségét ezen a téren. Tóránk egy másik alapvető tanítása az, hogy mivel szabad akarattal, a választás lehetőségével lettünk megteremtve, a halál és az élet közül az életet kell választanunk. Fájdalmasan kézzelfogható, drámai aktualitássá vált ez napjaink világában, amikor az elzárkózás, a kirekesztés, a hatalomvágy, a fensőbbséges viselkedés, a gyűlölködés és a bosszúállás – háborúkon és merényleteken keresztül – napi több száz ember halálához vezet. Ebben a helyzetben különös nyomatékkal kell feltennünk magunknak azt a kérdést, hogy vajon az életet és a jót, a megbékélést szolgálja-e, ha kimondott szavainkat a gyanakvás, a bizalmatlanság, a sértettség és a gőg érzései diktálják, ha a változást csak a másiktól várjuk, ha viselkedésünk kioktató és sztereotip gondolkodási mintákon alapul?

Hagyományunk mást tanít. Mit?

– A ’derech erec’ azaz jó modor fontosságát [szó szerint: ’az ország (lakóinak) útja’]. Az etikus viselkedés elsődleges szempontja mindig az, hogy ne szégyenítsünk meg másokat.

Kedves gesztusra kedves válasz. Ennyi.

– ’Tesuva’, azaz megtérés. Ez érett önvizsgálaton, állandó önreflexión alapuló irányváltást, belső fejlődést jelent. Nem csak a Nagyünnepeken, hanem az év minden napján feladatunk ez. Az pedig nem dolgunk, hogy mások tesuvájának őszinteségét kétségbe vonjuk. Különösen nem a nyilvánosság előtt.

Meggyőződésem, hogy a 21. század egyetlen utat kínál a világnak „az élet, a jó választásá”-ra. Ez az út pedig – legjobb hagyományaink szellemében – az, hogy önmagunkon, saját felnövésünkön, érettebb, jobb emberré válásunkon dolgozunk folyamatosan, és közben nyitottak vagyunk mások pozitív változásainak elfogadására.

Megjelent a Kibic hírportálon.

 

Vona Gábor Hanukája és a felelős zsidó érdekképviselet

Egy hanukai üdvözlettel nem lehet letudni hosszú évek rasszizmusát

Heisler András (Mazsihisz-elnök) és Kiss Henriett (Mazsihisz-alelnök) írása

 

Egy hanukai üdvözlőlapra rögtön nyílt levéllel felelni műfajidegen ötletnek tűnik, de ha már így alakult, ez az alkalom is megfelel arra, hogy végiggondoljuk a Jobbik-problémát zsidó érdekképviseleti szempontból.

Az év végi uborkaszezon vezető hírévé lett Köves Slomó és Vona Gábor több fordulós, feszült hangulatú levelezése: Magyarországon a nyílt levél a különösen kedvelt sajtóműfajok közé tartozik. Ünnepi jókívánságokra viszont nem szokás érdemben válaszolni, és nekünk, akik kevésbé vagyunk a nyílt levelezés barátai, eszünkbe sem jutott „megfelelni” Vona pártelnök üdvözletére.  Mi így nem beszélünk Vonáékkal – csöndben, nyílt levelezés nélkül.

Köves rabbi viszont nemrég, a Jobbik berkein belüli rasszista uszításra válaszul, még pálinkázó fejtágítóra invitálta a párt vezetőit, míg most, pár hónappal később, megsértődik egy hanukai üdvözlőlapon. Be kell vallanunk, nem mindig tudjuk őt követni.

Ha az üdvözlet maga nem is, de az ebből kialakult vita már alkalmat ad arra, hogy elemezzük a helyzetet, és következtetéseket vonjunk le anélkül, hogy beszállnánk bármilyen olyan pártpolitikai meccsbe, amelyekhez nekünk bizonyosan semmi közünk sincsen.

1. Nem zárható ki, hogy a Jobbikban egyszer valódi fordulat következhet be, hisz’ látjuk, szervezetek, pártok képesek a változásra. Észleljük az utóbbi idők próbálkozásait, és tény, hogy jobb hanukai üdvözletet kapni, mint antiszemita uszítást. Az is jó, ha a Jobbik vezetői tényleg nem tűrik el például a vecsési alapszervezetük öntudatos zsidózását. De.
2. Egy hanukai üdvözlettel nem lehet letudni hosszú évek rasszizmusát. 10 év gyűlölködés után egy pár soros levélben bejelenteni, hogy „kijöttem a lövészárokból, ölelj a kebledre” – ez téves elképzelés a megbocsátásról.
3. Vona szerint a zsidó és a keresztény magyarság kölcsönösen „számtalan sebet okozott egymásnak” a XX. században, párhuzamot von a Tanácsköztársaság, az ÁVH, 1956 és a magyar holokauszt között. Azaz továbbra sem ért szinte semmit a magyar történelemből. Sem a Tanácsköztársaság, sem a Rákosi-kor, sem 1956 nem volt a keresztény magyarok elleni népirtás. A Tanácsköztársaság alatti terror épp úgy nem kímélte a zsidóságot, ahogy a nem zsidó magyarokat, és ugyanez igaz a sztálinista terrorra is. 1956 zsidó hőseit pedig oldalakon át lehetne sorolni. Jellegzetes antiszemita hazugság mindezeket a holokauszttal összemérhető, magyarellenes zsidó terrornak beállítani.
4. A Jobbiknak nem csak a magyar zsidók, de más magyar kisebbségi csoportok – mindenekelőtt cigány honfitársaink – elleni uszításáért is felelősséget kell vállalnia. Nem a MAZSIHISZ-nek, vagy az EMIH-nek, hanem a befogadó magyar nemzet egészének, az egyenjogú polgárok teljes közösségének tartoznak ezzel az elszámolással.
5. Vona Gáborra és pártjára sok fiatal ember hallgat: Vonának velük van feladata. Vezetőjükként velük kell megértetnie, hogy amit eddig tettek, az semmi jóhoz nem vezet. Ha ennek szellemében őszintén és eredményesen dolgoznak egy nyitott és sikeres Magyarországért, akkor nem lesz szükségük arra, hogy zsidó szervezetekkel próbálják hitelesíttetni hirtelen fordulatukat. A MAZSIHISZ nyitott mindenki felé, aki valóban közeledni akar, de a jó szándékot és a töredelmet nem lehet kiváltani, nem lehet „megúszni” átlátszó, helyzetfelmérő gesztusokkal.

Megjelent a Mandiner hírportálon.