Világraszóló sikersztori lehetett volna, helyette mégis szánalmas pereskedés zajlik
Pápán, a II. világháborúban elhurcolt zsidóság életéről szóló kiállítással az történt, ami errefelé szokott. Jól indult mindent, aztán…
A történet kezdete 2012-re nyúlik vissza. Az Elfeledett szomszédaink annak a közel háromezer pápai zsidó lakosnak állított emléket, akiket a második világháború során hurcoltak el, s akik közül alig pár százan tértek vissza. A kiállítási anyag rendkívül gazdag és részletes volt, több száz családi fényképen, írásos dokumentumok alapján elevenedtek meg az egykori pápai lakosok mindennapjai. A tárlatra a pápai önkormányzat is nagyon büszke volt.
A kiállítást Gyekiczki András jogász a saját ötlete nyomán Rajk László építésszel közösen rendezte. A kiállítás visszhangja jelentős volt, három hónap alatt nyolcezren tekintették meg, később bemutatták a budapesti Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában, továbbá Los Angelesben és Washingtonban is. Rajk és Gyekiczki munkája más városok figyelmét is felkeltette.
„Több szakember is támogatott abban, hogy készítsek egy módszertani útmutatót ahhoz, hogyan kell ilyen jellegű kutatómunkát végezni, és kiállítást berendezni” – idézi föl Gyekiczki.
„Azt gondolom, hogy a pápai kiállítás egyfajta paradigmaváltás a holokauszt bemutatásában. András módszertana számomra is jó minta volt, ezért én is merítettem belőle ötleteket a soproni kiállításhoz, amely akár a pápai tárlat kistestvérének is nevezhető. Meg is kértem Andrást, hogy használhassam a címben az »elfeledett« kifejezést” – mondta a Narancsnak Tárkányi Sándor építész, Sopron történeti belvárosának műemlék-felügyelője, aki az Elfeledett soproniak című kiállítást jegyzi, amelyet a soproni új zsinagógában mutattak be 2014-ben.A friss Magyar Narancsban hosszan foglalkozunk egy pápai kiállítás szomorú utótörténetével.
„Bár a 2012-ben megnyitott Elfeledett szomszédaink című kiállítás, amely a II. világháborúban elhurcolt pápai zsidó lakosság életét mutatta be, nemcsak hazánkban volt sikeres, a tárlat anyaga bedobozolva hever valahol az önkormányzatnál. A város ugyan megrendelte a folytatást egy állandó kiállítás formájában, ám végül beperelte a kész anyagot leadó szervezőt” – írjuk cikkünk felvezetésében.
A teljes cikk itt olvasható.
