Viccelhetünk-e a holokauszttal?
Mindenki egyetért azzal, hogy a holokausztról beszélni kell, és azzal is, hogy nem mindegy, hogyan. Míg a hivatalos keretek között zajló megemlékezéseknek megvan a szokásos rituáléja, addig a művészet hatáskörét illetően időről időre felmerül a kérdés, hogy lehet-e egyáltalán, és ha lehet, akkor lehet-e máshogy szólni a tragédiáról, mint ahogy a tradicionális megközelítések teszik. És ami még felforgatóbb kérdés: belefér-e a művészet szabadságába a humor?
Zbigniew Libera: Residents, 2003 (Forrás: Tartu Art Museum)
Februárban villámgyorsan ráugrott a nemzetközi sajtó az észtországi Tartu Art Museum kiállítására, amely a kritikusok szerint humorral és gúnnyal közelített a holokauszthoz. A helyi zsidó közösségek tiltakozása mellett a Jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ vezetője, Ephraim Zuroff is ízléstelenséggel vádolta My Poland, Remembering and Forgetting (Az én Lengyelországom – Az emlékezésről és a felejtésről) elnevezésű kiállítást, és követelte annak bezárását. Rael Artel, a kiállítás kurátora elutasította “a múzeumi cenzúrát”, de elnézést kért azoktól, akiket megbántottak, végül a két legvitatottabb installációt eltávolították, és csak külön kívánságra és megfelelő magyarázattal ellátva mutatták be a látogatóknak.
(Az üres kiállítótérben aztán a médiában és közösségi oldalakon terjedő vita dokumentumait állították ki.) Az azóta véget ért, az Észt Kulturális Alapítvány és az Észt Kulturális Minisztérium által is támogatott tárlatról Rael Artel így nyilatkozott lapunknak: a céljuk soha nem volt, hogy kinevessék, kigúnyolják a holokausztot, vagy etnikai csoportokat sértegessenek, az ő szerepük az, hogy a művészetet közvetítsék. “A tárlat kétségkívül érintett egy nagyon érzékeny témát, aminek megvitatására a társadalom talán még nem érett meg” – mondta lapunknak. Az igazgató szomorúnak tartja, hogy a negatívan nyilatkozók anélkül foglaltak álláspontot, hogy megnézték volna a kiállítást, vagy egyáltalán odafigyeltek volna arra, mit akartak kifejezni vele.
Gázkamrában a fogó
A kiállítók közül többen korábban a Velencei Biennálén is szerepeltek, és a lengyel-izraeli, illetve amerikai-lengyel-zsidó Art Spiegelman is köztük volt. A világhírű, szintén nagy port kavart, mára kultikussá vált Maus-sorozat szerzőjének másik képregényében egy zsidó családi ékszer szörny alakot öltött, utalva a holokauszt borzasztó örökségére.
