Üldözők és üldözöttek, kollaboránsok és embermentők – állami Holokauszt emléknap 2018, némi bevándorlás-ellenességgel

A magyar kormányzat 2000-ben határozott arról, hogy április 16-a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja legyen: a náci megszállókkal együttműködő magyar közigazgatás és rendvédelem tagjai 74 évvel ezelőtt ezen a napon kezdték meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását a korabeli Magyarország kárpátaljai területén.

A magyarországi zsidóság teljes egyenjogúsága az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttének évében, 1867-ben valósult meg, 1895-ben a zsidó felekezetet a többi vallással egyenrangúnak nyilvánították.

Az első világháborút követően, 1920. szeptember 26-án fogadta el a Nemzetgyűlés az 1920. évi XXV. törvénycikket a numerus claususról, amely szerint az országban élő „népfajok, nemzetiségek” nem tanulhatnak nagyobb arányban az egyetemeken, mint amekkora a részarányuk az összlakosságon belül.

Ez a törvény elsősorban a zsidóságot sújtotta.

2001 óta minden évben április 16-án tartják a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját. A megemlékezést kezdeményező Pokorni Zoltán akkori oktatási miniszter a budapesti gettó felszabadításának 55. évfordulóján, 2000. január 18-án javasolta, hogy a középiskolákban minden évben április 16-án emlékezzenek meg a holokausztról.

1938 tavaszán, a második világháború küszöbén lépett hatályba a XV. törvénycikk „a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatékonyabb biztosításáról”. Az úgynevezett első zsidótörvény szerint a sajtó, az ügyvédi, a mérnöki és az orvosi kamara tagjainak, az üzleti és kereskedelmi alkalmazottaknak legfeljebb 20 százaléka lehetett zsidó, azaz izraelita vallású.

Az egy év múlva kihirdetett 1939. évi IV. törvény „a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról”, azaz az úgynevezett második zsidótörvény vallástól függetlenül zsidónak minősítette azt a személyt, akinek legalább egyik szülője vagy legalább két nagyszülője zsidó vallású volt, őket eltiltották az értelmiségi pályától.

Az 1941. augusztus 18-án kihirdetett XV. törvénycikk „a házassági jog módosításáról és a házassággal kapcsolatos fajvédelmi rendelkezésekről”, azaz a harmadik zsidótörvény megtiltotta a zsidók és nem zsidók közti házasságot, és „fajgyalázásnak” minősítette a nem zsidók és zsidók közti, házasságon kívüli nemi kapcsolatot. Az 1939-es honvédelmi törvény teremtette meg a fegyvertelen honvédelmi munkaszolgálat jogi alapjait – a későbbiekben a munkaszolgálat is több tízezer zsidó életét követelte.

A holokauszt első, magyar zsidókat is érintő tömegmészárlása

1941. augusztus 27-29-én történt, amikor a németek az ukrajnai Kamenyec-Podolszkij mellett mintegy 23 ezer embert végeztek ki, akik közül mintegy 10-12 ezer Magyarországról kitoloncolt, javarészt hontalan zsidó volt.

Magyarország 1944. március 19-i német megszállása után a Sztójay-kormány sorra hozta a zsidóellenes rendeleteket a sárga csillag viselésétől a kerékpárok beszolgáltatásán át a zsidók lakásának igénybevételéig. A zsidók gettósításáról szóló rendelet április 28-án jelent meg. Ennek értelmében a kisebb települések zsidóságát összegyűjtötték és közeli nagyvárosokba, majd gyűjtőtáborba szállították, a városi és budapesti zsidó közösségeket elkerített városrészekben kialakított gettókba zsúfolták össze. A gettósítás már a rendelet megjelenése előtt megkezdődött, az első gettókat és gyűjtőtáborokat 1944. április 16-tól Kárpátalján állították fel.

A tömeges deportálások 1944. május 15-től folytak,

először a fronthoz legközelebb eső keleti országrészekben, majd az egész országban. Az Adolf Eichmann által irányított német stáb a magyar közigazgatás és csendőrség apparátusának aktív közreműködésével néhány hónap alatt 437 ezer vidéki zsidót hurcolt haláltáborokba, Auschwitzba napi négy szerelvény, összesen 147 vonat indult. Budapest zsidóságának elhurcolását a nemzetközi tiltakozás hatására Horthy Miklós kormányzó július 6-án leállította.

Az 1944. október 15-i, sikertelen kiugrási kísérlet után a Szálasi Ferenc vezette Nyilaskeresztes Párt jutott hatalomra. Az újdonsült „nemzetvezető” azonnal újraindította a deportálásokat: november és december folyamán mintegy 50 ezer budapesti és munkaszolgálatos zsidót vittek Németországba, zömüket gyalogos halálmenetben hajtották nyugat felé. A Budapesten maradt zsidókat két gettóba zárták, a fővárosban állandósult a terror, nyilas fegyveresek zsidók ezreit gyilkolták meg.

Számos diplomata és egyházi személy élete kockáztatásával igyekezett menteni a zsidókat, köztük volt a svéd Raoul Wallenberg, a svájci Carl Lutz, az olasz Giorgio Perlasca és Angelo Rotta pápai nuncius. A gettók túlélőit 1945 januárjában, a koncentrációs táborokban életben maradt zsidókat az év tavaszán szabadították fel a szövetséges csapatok.

*

A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján a Miniszterelnökség kegyelettel emlékezik

a csaknem hatszázezer magyar, többségében zsidósága miatt üldözött és meggyilkolt áldozatra.

A Miniszterelnökség hétfői, az MTI-hez eljuttatott közleménye szerint erkölcsi kötelesség az emlékezés, a mártírok és az embermentő hősök szellemének ébren tartása, példaként állítása a jövő nemzedéke elé.

Egész Európa közös felelősséggel tartozik azért, hogy az utánunk jövő nemzedékek tanuljanak a múlt bűneiből, megértsék a hátterét és elgondolkozzanak a következményein. Fontos szerepet játszik ebben az oktatás, amelyhez jelentős forrásanyagot nyújt a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség által kidolgozott oktatási irányelv – írták.

Ez a nap arra is hív minden jóakaratú embert, hogy erősítsük a szolidaritást és az összetartozás érzését, az egymás iránti türelem gyakorlását – emelték ki.

Fontos ez napjainkban, amikor az Európát fenyegető vallási türelmetlenség, amely a felelőtlen brüsszeli uniós bevándorlási politika egyenes következménye, soha nem látott erőszakos méreteket ölt a kontinens nyugati felében – fogalmaztak.

A Miniszterelnökség szerint az aggasztóan erősödő antiszemita megnyilvánulásokkal szemben csak egyetlen út létezik: Európának vissza kell térnie a zsidó-keresztény hagyományokból táplálkozó értékrendhez. A “politikailag korrektnek hazudott” beszédet pedig, amely “bénultságba és tehetetlenségbe sodorja civilizációnkat”, fel kell váltania az őszinte és felelős szembenézésnek a problémákkal – írták.

Hangsúlyozták: Magyarország kormánya ennek a felelősségnek a jegyében hozta meg korábban azokat a döntéseket, amelyek eredményeképpen ma Európa és a világ egyik legbiztonságosabb országa. Ahol senkinek nem kell tartania attól, hogy vallása, származása, világnézete miatt hátrányt kell szenvednie vagy fizikai támadás érné.

A Miniszterelnökség megkér mindenkit, hogy válasszák a szolidaritást és az egymás elfogadását hirdető cselekvő szeretetet, “hogy képesek legyenek a sebeket begyógyítani, a rosszat jóra fordítani, ahol békétlenség van, ott békét teremteni, ahol rombolás, ott építeni”.

Ez a nap legyen a csendes emlékezés és a közös ima napja; ima az áldozatokért, az embermentő hősökért – szólított fel a Miniszterelnökség.

*

A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja alkalmából a Holokauszt Emlékközpontban megemlékezést, a “Cipők a Duna-parton” emlékműnél mécsesgyújtást tartanak hétfőn Budapesten.

A kormány oldalán közzétett program szerint a Holokauszt Emlékközpont hétfőn egész nap (10 és 18 óra között) ingyenesen látogatható lesz. A IX. kerületi Páva utcában található épület kertjében félóránként művészeti előadásokkal is várják a megemlékezőket.

Szintén az emlékközpontban tartják délután 4 órakor a központi megemlékezést, amelyen beszédet mond Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára, Jószéf Amrani, Izrael Állam budapesti nagykövete és Grósz Andor, a Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány kuratóriumának elnöke.

A “Cipők a Duna-parton” emlékműnél este 7 órakor tartanak ünnepélyes mécsesgyújtást.

Az Országgyűlés 2000-ben meghozott döntése értelmében 2001 óta minden évben április 16-án tartják a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját, arra emlékezve, hogy 1944-ben ezen a napon kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása. Pokorni Zoltán akkori oktatási miniszter a budapesti gettó felszabadításának évfordulóján, 2000. január 18-án javasolta, hogy a középiskolákban minden évben április 16-án emlékezzenek meg a holokausztról.

A holokauszt magyarországi emléknapjához kötődik a budapesti, Páva utcai Holokauszt Emlékközpont 2004. április 15-ei megnyitása.

Az 1941-es népszámlálás 725 ezer izraelitát mutatott ki a revíziós lépések után megnövekedett területű országban. Kétharmaduk meghalt a munkaszolgálat, a deportálások, a tudatos népirtás következtében. A vidéki zsidóság gyakorlatilag teljesen megsemmisült, a Budapesten élők közül mintegy 100 ezren menekültek meg. A történészek 5 ezer és 70 ezer közé teszik azoknak a magyarországi romáknak a számát, akik a holokauszt áldozataiként koncentrációs táborokban vesztették életüket. (A cigány holokauszt, a porajmos áldozataira augusztus 2-án emlékeznek Magyarországon.)

*

Budapest őrzi azoknak a hősöknek az emlékét, akik emberek tudtak maradni az embertelenségben és a remény hordozói voltak a kétségbeesés idején – mondta Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes vasárnap Budapesten, a Holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen.

A rendezvény keretében koncertet tartottak Ádám László szalézi szerzetes, embermentő emlékére a Terror Házánál, ahol a főpolgármester-helyettes kiemelte: a fájdalmas és keserű múltat nem elfelejteni kell, hanem “megérteni, feldolgozni és láthatóvá tenni”.

Az emlékezés során pedig “nemcsak az áldozatok emléke előtt hajtunk fejet, hanem minden olyan hős előtt is tisztelgünk”, akik “tanúbizonyságot tettek emberségből, áldozatvállalásból” – fogalmazott.

Szalay-Bobrovniczky Alexandra kitért arra: az emlékezés nemcsak a múltról, hanem legalább annyira a jelenről és a jövőről is szól, az “őszinte”, “tisztességes” emlékezés segít “őszintébb, egyenesebb és tisztességesebb jelent éljünk meg és jövőt alkothassunk”.

Hozzátette: a főváros vezetése mindent megtesz azért, hogy az emlékezés “méltó, elegáns és őszinte legyen”.

Szavai szerint “Budapest életének teljes szövetébe beépült a 2. világháború poklában elpusztult honfitársaink emléke.

Az emlékművek, az egykori gettó felújított épületei, az ünnepségek és fesztiválok, az erős és büszke budapesti zsidó és cigány kulturális élet, a virágzó egyházi kultúra egyaránt azt bizonyítja, hogy Budapest velük, a holokauszt áldozatainak emlékét és kultúráját őrzőkkel együtt teljes és egész”.

Ábrahám Béla, a szalézi rend magyar tartományának vezetője Ádám Lászlóról szólva elmondta, a rákospalotai Clarisseum rendház igazgatója a vészkorszak idején sokszor élete kockáztatásával is bujtatott zsidó embereket. Embermentő tevékenységéről az izraeli Yad Vasem Intézet őrzi az általa megmentett Bíró Pálné tanúvallomását. Eszerint 1944. december 13-áról 14-ére virradó éjszaka a nyilasok betörtek a Calrisseumba, és letartóztatták Bíró Pálnét és másik négy bújtatott zsidó nőt, valamint Ádám Lászlót és Antal János tartományfőnököt, az újpesti nyilas székházba vitték és brutális módszerekkel vallatták őket.

Bíró Pálné vallomása szerint Ádám László nyilas kihallgatójának azt vallotta: “ezután is csak ezt tenném, hogy üldözött és bajbajutott embertársaimon segítenék, és ha ezért halál jár, Istennek ajánlom lelkemet”.

Ábrahám Béla felidézte: Ádám László a következő politikai terror alatt is példát mutatott hitből, hűségből, emberségből. A legnehezebb időszakban, 1950 és 1952 között volt tartományfőnök. 1952 júliusában letartóztatták, és négy rendtársával együtt elítélték a népköztársaság elleni szervezkedés, kémkedés és valutaüzérkedés vádjával. Akárcsak rendtársára, az 1953-ban kivégzett, 2013-ban boldoggá avatott Sándor Istvánra, az ügyész másodfokon rá is halálbüntetést kért, de “az ítélethozók megelégedtek egy szalézi szerzetes kivégzésével” – mondta.

Ádám László az 1956. szeptemberi amnesztiával szabadult, ezután újpesti lakásában élte illegális szalézi életét. Remeteségében a szalézi irodalmat fordította, neki köszönhető, hogy a rendszerváltás utáni újraindulásakor a szalézi rendnek volt lelkiségi és pedagógiai irodalma – tette hozzá Ábrahám Béla.

Az emlékkoncert végén a résztvevők mécseseket helyeztek el a Terror Háza falánál a holokauszt és a kommunizmus áldozatainak emlékére.

A megemlékezésen részt vett mások mellett Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke, Huszár Pál, a Magyarországi Református Egyház zsinatának világi elnöke és Győrfi László, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség alelnöke.

Az Országgyűlés 2000-ben meghozott döntése értelmében 2001 óta minden évben április 16-án tartják a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját, arra emlékezve, hogy 1944-ben ezen a napon kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása.