Ügynökök és besúgók a zsidó jog és etika fényében

Az utóbbi hónapok egyik központi közéleti etikai kérdése, az ügynöklisták nyilvánossá tétele, és az ezzel kapcsolatos ügy­nöktörvény volt. Alábbi tanulmányunkban a Háláchá (a zsidó jog) álláspontját vázoljuk nagy vonalakban, elsősorban a zsidó közösséget érintő kérdések kapcsán. Az itt közölt cikk kivonata annak a hosszabb terjedelmű publikációnak, ami a Magyar Jog következő számában fog napvilágot látni.

A magánélet védelme

Fontos alaptétele a zsidó etikai szabá­lyoknak az egyén joga magánéletének védelmére. Az ember személyes kör­nyezetét, szféráját megsérteni nagy vétség, olyannyira, hogy a talmudi böl­csek legnagyobbika a híres rabbi Si­mon bár Jocháj ezzel kapcsolatban a kővetkezőképpen fogalmaz[1]: „Négy olyan dolog van, amelyet az Örökké­való gyűlöl és én sem kedvelem…”, az első ezek közül nem más, mint „aki jel­zés nélkül lép saját házába – hát még másnak az otthonába”, nehogy éppen „személyes dolgokon kapja, és ezzel szégyenbe hozza őket”[2]. A személyes jog tiszteletben tartását magától Istentől tanuljuk[3], aki Ádám és Éva történeté­ben, amikor a tiltott fa gyümölcsének vétkén kapta rajta őket „az Edénkért bejáratánál állt, és szólította Ádámot, ahogy írva van[4]: »És megszólította az örökkévaló Isten az embert, mondván neki: Hol vagy?

Van-e házkutatás a Biblia szerint?

A Biblia egyik polgári jogi törvényénél azt olvashatjuk, hogy még akkor is, ami­kor a hitelező megjelenik az adósnál, hogy a zálogot átvegye, „ne menj be házába, hogy elvedd zálogát. Künn állj meg és az az ember, akinek hitelezője vagy, az hozza ki neked a zálogot az utcára”[5]. Ez a törvény olyan szigorú, hogy a Talmud⁶ értelmezése szerint, a Bíróság végrehajtója sem léphet az adós magánterületére, hogy ott ingóságot foglaljon a hitelező számára. A végrehajtó a ház ajtaján kívül kell, hogy megálljon, és ott kell megvárnia, hogy az adós kihozza a zálogokat.

Magánlaksértés tekintettel

Még egy fontos törvény van, ami az egyének magánélethez való jogát védi a szomszédokkal szemben.

A teljes cikk itt olvasható.

[1] Talmud, Nidá 16b. A Pszáchim traktátusban (112a.) ez az egyike annak a hét dolognak, amit rabbi Ákivá fiának, rabbi Jehosuának meghagyott

[2] Rási és Rásbám értelme­zése uo.

[3] Meszechet Derech Erec Rába 5. fejezet eleje.

[4] IMózes 3:9.

[5] SMózes 24:10-11.