Úgy egymásnak estek az izraeli miniszterek, hogy zengett a ház

Az izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu vasárnap zárt ülésre hívta össze kormányát. Azért rendelt el zárt ülést, hogy a nyilvánosság kizárásával vitathassák meg azt a törvényjavaslatot, amely Izraelt demokratikus és zsidó nemzetállamként határozná meg. Akadnak, akik szerint ez a kettő kizárja egymást, vagyis aligha lehet demokratikus egy állam, amelynek etnicista az önmeghatározása, ezért a kérdésben lehetett számítani némi vitára.

A nyilvánosság kizárására tett kísérlet elég hamar értelmét vesztette:

a kormánytagok úgy egymásnak estek, hogy az üvöltözésük kihallatszott a zárt ajtók mögül.

A terem előtt várakozó újságírók így gyakorlatilag minden részletet hallhattak. Például azt, amikor a centrista Jes Atid párt vezére, Jair Lapid azzal vádolta a kormányfőt, hogy az új törvényt kizárólag a kormányfő Likud pártjának érdekeit figyelembe véve szövegezték.

Vagy amikor a miniszterelnök azzal támadta igazságügyminiszterét, Tzipi Livnit, hogy nem tartanának itt, ha a törvény kidolgozásával megbízott Livni rendesen végzi a dolgát.

Vagy amikor ugyanő azon puffogott, hogy a világ azon országai, amelyek kezük-lábuk törik egy arab palesztin állam elismeréséért, elutasítják egy zsidó állam gondolatát.

Vagy amikor Lapid párttársa, a korábbi Sin Bét-főnök Jákov Peri azon értetlenkedett, hogy miért kell pont ezekben a vészterhes időkben sürgetni a törvény elfogadását.

Ez utóbbi amúgy mind közül a legjobb kérdés:

• egyrészt rég volt ennyire feszült az arab-izraeli viszony;
• másrészt az új törvény semmi olyat nem állapít meg, amit más törvények ne állapítottak volna meg már régesrégen.

A javaslat Izraelt zsidó nemzetállamként, a zsidók nemzeti otthonaként határozná meg. De ebben az ég világon semmi új nincs, Izraelt már egyik alapító dokumentuma, az 1948-as függetlenségi nyilatkozat is zsidó nemzetállamként, a zsidók nemzeti otthonaként határozza meg.

A teljes cikk itt olvasható.